Teréz és Ferenc – Élisabeth de Baudoüin könyve

A kötetből kiderül: Ferenc pápa 2016 februárjában, gyermekekkel találkozva, egyikük kérdésére elárulta, hogy a szentek közül barátja Assisi Szent Ferencnek, Szent Ignácnak és a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréznek. Amit a pápa Terézben szeretett, az az irgalmasság elsősége, a szeretet központi jellege és az Istenre való ráhagyatkozás szükségessége, amely tanításának középpontjában áll. Kis Szent Teréz néhány hónappal a halála előtt írt egy verset, amelyben a szeretetet egy „csodálatos fához” hasonlítja. Ennek gyökere, amint írja, „az Égben található”, itt „megpihenhetünk anélkül, hogy vihartól félnénk”. A Szentatya személyesen mesélte el a könyv szerzőjének, hogy az életét Kis Szent Teréz közbenjárására bízta, amelyet hathatósnak ítél, és a lelki élet mesternőjének tekinti őt.

A könyv szerint Jorge Mario Bergoglio Teréz iránti tisztelete gyermekkorában kezdődött. A kötet írója kifejti: a jezsuita pápa számára kísérni annyit jelent, mint valakit testvérnek, barátnak tekinteni, vele menni, hogy támogassa, segítse, vezesse. Ezt a szerepet tölti be mellette Teréz: „nagyhatalmú és hűséges barátnő, aki meghallgat, s gyors és hatékony válaszokat hoz, szerető és előzékeny nővér, aki őrködik, támogat és megelőz”. Ferenc pápa nem azt kéri Teréztől, hogy rendezze el vagy varázsütésre szüntesse meg a problémákat, hanem hogy segítsen neki „megtenni a saját részét”, hogy az Ég a segítségére siessen. Ha jelet kér, az egy egyszerű „elismervény”: Teréz tudassa vele, hogy meghallgatta imáját. 

Kis Szent Teréz a halálos ágyán megígérte, hogy a mennyből rózsaesőt hullat majd a földre.  Élisabeth de Baudoüin megemlíti, hogy Ferenc pápa számára égi jel Lisieux-i Szent Teréztől, ha fehér rózsát kap. Még bíboros érsek korában történt: egy alkalommal bonyolult és fontos döntést kellett meghoznia. Teréz kezébe helyezte a dolgot. Nem sokkal később egy ismeretlen nő három szál fehér rózsát hagyott a sekrestye küszöbén. Egy másik esetben Bergoglio bíboros érsek augusztus 7-én, mint minden évben, a Cayetano-szentély ünnepét vezette. Ez több órányi gyaloglással jár Buenos Aires tíz negyedében. A bíborosnak nagyon fájt a lába, s Szent Terézt kérte: ha ez Isten akarata, képes legyen teljesíteni a kötelességét. A menet elindult, a későbbi pápa pedig borzasztóan szenvedett. Egyszer csak kivált a tömegből egy férfi, és elővett a kabátjából egy szál fehér rózsát. A bíboros elvette tőle, s egyetlen szó nélkül megáldotta. Ezután végigjárta a tíz negyedet, és nem érzett fájdalmat a lábában.

A könyv szerzője arról is ír, hogy Ferenc pápa nagyon sok emberért imádkozik. Ahogy azt a Szentatya lelki gyermeke, Diego Fares mondja: azok a nehézségek, amelyekről beszél, nem az ő problémái, hanem másokéi. Sajátos kapcsolatot létesít az emberekkel a nehézségeik, problémáik által, gondjaiba veszi őket imájában, és együtt szenved velük. Ezen a ponton Ferenc nagyon is „lelki testvére” Teréznek, aki már a kármelba való belépése előtt imában hordozta egy felebarátját, ahogyan azt Bergoglio bíboros mondta. Híres történet Kis Szent Terézről, hogy tizennégy évesen magához Krisztushoz imádkozott egy három ember életét kioltó kegyetlen gonosztevőért, Henri Pranziniért, nehogy elkárhozzon. „Teljesen biztos vagyok benne, hogy meg fog bocsátani a szegény szerencsétlen Pranzininak, amit akkor is hinnék, ha nem gyónna, és semmiféle jelét nem mutatná a bűnbánatnak, annyira bíztam Jézus végtelen irgalmában, de mégiscsak a bűnbánatnak egy jelét kértem tőle, saját vigaszomra. (…) Imám betű szerint meghallgatásra talált!” – írja az Egy lélek történetében. És végül valóban megtörténik a csoda: Pranzini nem gyónt meg, de amikor felment a vérpadra, megragadta a feszületet, amit a pap elé tartott, és háromszor megcsókolta. Ez a tapasztalat szilárdította meg Teréz életében a közbenjárást, ezt a másokért mondott imát, amely nem ismer határokat, s elér egészen az ellenségig. Ez történik Jorge Mario Bergoglio életében is. Mindketten nagy közbenjárók „az Örökkévaló színe előtt” – írja a könyv szerzője.

A francia újságírónő emlékeztet rá: Teréz Jeanne d’Arc küldetése című misztériumdrámájában Alexandriai Szent Katalin megígéri Johannának: „Nővéred és barátod vagyok, mindig őrködni fogok fölötted.” Halála óta Teréz számos ember életében beváltotta ezt az ígéretet. Egy ilyen ígéret ölt testet Ferenc életében is: „a normand karmelita az argentin pápa számára nővér és barátnő, tanácsaival segít és őrködik fölötte”.

A könyvhöz Marc Ouellet kanadai bíboros írt utószót. Kiemeli: Teréz és Ferenc pápa „kettős meggyőződése”, hogy „minden kegyelem”, nem tétlenségre ítéli őket, hanem épp ellenkezőleg: „megerősíti, hogy átöleljék a meg nem értés, az éjszaka, sőt az árulás keresztjét, hogy egyetlen lélek se vesszen el”.

Fotó: Sarutlan Kármelita Nővérek

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. május 11-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.