Ternyák Csaba érsek Krisztus király ünnepén: Isten szereti a vesztes helyzeteket

Amikor a szentmise elején felzúgott az orgona, a kórus és a hívek diadalmas éneke, „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat”, öröm töltötte el a szívünket – mondta homíliája elején az egri érsek. – Jó nekünk Krisztushoz tartoznunk, jó nekünk, hogy Isten országának polgárai lehetünk. Ez a latin nyelvű mondat olvasható a római Szent Péter téren található obeliszken és számos egyházi épületen is: „Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol.”

A királyoknak trónjuk van, nemzetek felett uralkodnak, alattvalóiknak parancsolnak. Feltehetnénk a kérdést: Hol győz Krisztus, hol uralkodik, hol parancsol? Mit jelent Krisztus győzelme? Akit a mai evangélium szerint kínhalállal megöltek, miközben a nép ott bámészkodott, mások megalázták, kigúnyolták, káromolták, a fizikai megsemmisítésen túl lelkileg is összetörték. Miféle győzelemről szól az ének? – kérdezte Ternyák Csaba.

Isten szereti a vesztes helyzeteket, mert azokban mutatkozik meg igazán hatalma és nagysága. Halálával Jézus magát a halált győzte le, keresztje győzelmi jelvény, töviskoszorúja valóságos korona lett. Oldalának átszúrt sebe pedig, amelyből vér és víz folyt ki, szentségi forrássá, igazi erőforrássá vált minden követője számára. Igazi győzelme mégsem a halálban, hanem feltámadásában válik nyilvánvalóvá, amikor a halálból mint győztes tért vissza.

Krisztus győzelme nem látványos bevonulás, hanem az igazság szelíd diadala a hazugság felett, az élet győzelme a halál felett, a szeretet győzelme a gyűlölet fölött.

Ez a győzelem örök életünk záloga – hívta fel a figyelmet a főpásztor.

Krisztus uralkodik – folytatta beszédét az egri érsek. – De uralma nem elnyomás, nem önkény, hanem

szelíd pásztori szolgálat. Krisztus királyságának ez az igazi perspektívája és minden egyházi szolgálatnak is ez az igazi tartalma.

Vele mi is uralkodni fogunk, de ez az uralkodás éppen a szolgálatban valósul meg. Az ő tanítványaivá válni és nyomdokaiban járni egész életünk során azt jelenti, hogy egyre inkább azokat az érzéseket tápláljuk magunkban, amelyek őbenne voltak, aki Istennel való hasonlóságát nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodni kell, hanem kiüresítette magát, és hasonlóvá vált hozzánk.

Mint minden király, Krisztus is parancsol. Azt mondja a gazdag ifjúnak, tartsa meg a parancsokat, az isten- és emberszeretet parancsát. Jézus parancsai nem nehezek, hiszen minden könnyű, ami szeretettel történik, az ő országában pedig a legfőbb törvény a szeretet. Parancsait mi is elfogadjuk és követjük, azok ránk is érvényesek, mert olyan király ő, aki egyszerre igazságos és irgalmas is – hangsúlyozta Ternyák Csaba érsek.

A főpásztor ezt követően az avatandókhoz szólva úgy fogalmazott:

Egy fokkal közelebb kerültök a papsághoz, és az évek múlásával, amelyeket a szemináriumban töltöttetek, egyre inkább Krisztus lett életetek középpontja, ideálja és ura. Az a barátság, amit megtapasztaltatok, amikor a meghívásban részesültetek, az évek során egyre jobban elmélyült bennetek. Megtanultatok bízni benne, aki kézen fogva vezet benneteket, és

kialakítja rajtatok az ő vonásait, míg el nem juttok az érett férfikorra, és megértitek hivatások lényegét, hogy „Alter Christus”-szá, másik Krisztussá kell válnotok.

Csodálatos életre szóló kalandra hívott meg, és ti erre bátor igennel válaszoltatok.

Ő szólít, noszogat továbbra is, ő nevel, alakít és formál, változtat át benneteket.

Mint ahogyan az oltáron a kenyeret és a bort átváltoztatja, átváltoztat benneteket is, hogy a kimondott igeneteket mindennap meg tudjátok újítani – mondta az érsek.

A főpásztor köszönetet mondott Buda Péter rektornak és a szemináriumi nevelőknek, tanároknak azért a kiemelkedő szolgálatért, amelyet a papnevelés területén végeznek egész Egyházunk javára. „Isten áldja meg őket hűséges és áldozatos szolgálatukért. Szent János evangélista, egyházmegyénk védőszentje, könyörögj érettünk!” – zárta ünnepi beszédét Ternyák Csaba egri érsek.

A lektor sajátos feladata, hogy az Isten igéjét a liturgikus összejöveteleken felolvassa. Harmadéves kispapként lektorrá avatták az Egri Főegyházmegye szolgálatára Kozma Szilvesztert, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szolgálatára Mokánszki Mátét.

Az akolitus felavatása az oltár szolgálatára és az áldozópap, valamint a diakónus segítésére történik. Akolitussá avatták az Érseki Papnevelő Intézetből az Egri Főegyházmegye szolgálatára Muhari Mátét.

A főpásztor az ötödéves kispapokat – Gyarmati Valentint, Kubik Zsoltot, Novák Lajost és Szedmák Zoltánt – a szemináriumból befogadta a szent rendek jelöltjei közé (admisszió).

A szentmisén zenei szolgálatot végzett az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem gyakorló gimnáziumának kamarakórusa és az Egri Érseki Fiúkórus, valamint Kubík Tamás orgonaművész. Vezényelt Kovács Ádám és Schmiedmeiszter Szilvia.

Szöveg: Debnár Ádám

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Juhász Nándor

Magyar Kurír