Ternyák Csaba érsek nagypénteken: Isten dicsősége a kereszten függő Krisztus arcán ragyog fel igazán

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja. A római katolikus egyházban ezen a napon nincs szentmise. A liturgikus szertartás középpontjában Jézus szenvedése és a kereszt titka áll. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszten. Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció és keresztút-járást is tartanak.

Az igeliturgiában Jézus szenvedéstörténete Szent János evangéliumából hangzott el.  A mi bűneinkért szenvedett és halt meg Jézus, hogy nekünk üdvösséget szerezzen.

Ternyák Csaba érsek a homíliában elmondta: Jézus Krisztus szenvedéstörténetét sokszor hallottuk már, mégis újra és újra megrendít minket, amikor virágvasárnap és nagypénteken nemcsak egyes szakaszait hallgatjuk meg, hanem a teljes történetet. Lelki szemeink előtt ma is újra lejátszódott minden, és látjuk Őt a testi, lelki szenvedés súlya alatt görnyedni, majd a kereszten függve meghalni.

Kiemelte:

Jézus egy az Atyával, amikor a keresztet hordozza, és akkor is, amikor meghal a kereszten. Amikor az ütésektől, fáradságtól és szenvedéstől elgyötört arcát látjuk, akkor is azt mondja nekünk: „Aki engem lát, látja az Atyát.”

Isten dicsősége, annak ragyogása, amit az emberi szem nem képes elviselni, éppen a kereszten függő Krisztus arcán ragyog fel igazán. Itt mutatkozik meg Isten valódi nagysága, amelyet leginkább a fájdalmak férfijában szemlélhetünk, akiről Izajás próféta azt mondta: „Nem volt sem szép, sem ékes, nem volt vonzó, megvetett volt, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat” (vö. Iz 53,2–3).

Ő az, akit Pilátus a megostorozás után e szavakkal mutatott meg a zsidóknak: Íme az ember. Azt remélte, hogy egy félhalott ember látványa majd irgalmat ébreszt bennük. De nem volt irgalom. És mégis az ő sebei szereztek számunkra gyógyulást. A főpásztor hangsúlyozta: Nagypéntek dámája nemcsak Isten nagyságáról szól.

Ez a dráma, akkor éri el a csúcspontját, amikor Isten a legkisebbnek, a legutolsónak látszik. Csak azét foszthatják meg ruháitól is, mert Ő már korábban megfosztotta magát minden hatalmától és a kezünkre adta magát.

A megfeszített Jézusban valamiképpen ott van a mi nagyságunk is. Nem azért, mert megöltük őt, hanem emberi méltóságunk miatt: azért, mert Isten képére teremtett emberi arcunk és szívünk van, amelyet Ő éppen most állít helyre, az ős bűn előtti állapotába.

Jézus, az Isten fia érted halt meg és értem, mindannyiunkért, azért, mert ennyire értékesek vagyunk Isten szemében. Azokban a szemekben, amelyek átlátnak rajtunk, egészen a szívünk mélyéig.

Ternyák Csaba hangsúlyozta: sokan kinevetik Jézusnak nemcsak a személyét, hanem a küldetését is, amit éppen ott, a keresztre szegezve teljesít be. A Megváltó azonban teljesen kiitta ezt a keserű kelyhet, feltámadt a halálból, és arra bátorít minket, hogy bízzunk az Istenben, mert a remény nem csal meg.

Jézus halála láttán egyetlen helyes emberi magatartás létezik: az imádás csendje, amely során beletekintünk a kereszt tükrébe.

Hálával telik meg a lelkünk a szeretet ekkora forrását látván. Rábízzuk magunkat és azt kérjük tőle, hogy sem életünkben, sem halálunkban, semmi ne tudjunk minket elszakítani tőle – zárta szentbeszédét az egri érsek.

Idén az egri Bazilikában a szentév elején felállított Gönci Kereszt előtt végezték el a kereszt előtti hódolatot.  A szertartás az áldozással és a szentsír előtti csendes imádkozással fejeződött be.

Szöveg: Sinkovics Andrea

Fotó: Kissné Vanyó Boglárka/Szent István Televízió

Forrás: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír