Testbe vésett csodálatos jelek – Az apostoli nuncius mutatott be szentmisét a pesti ferenceseknél

A szentmise elején Kálmán Peregrin OFM templomigazgató a nunciust és a megjelenteket köszöntve elmondta,

Szent Ferenc a stigmatizáció idején azért imádkozott, hogy átérezhesse Isten szeretetét.

Kálmán Peregrin azt kérte erre az iskolaévre, hogy a Szentlélek segítse a közösség tagjait.

Michael W. Banach érsek, apostoli nuncius szentbeszédének elején átadta a közösségnek Ferenc pápa üdvözletét, majd felidézte 1224 nyarát, amikor Szent Ferenc „lelki és emberi válság idején” elment a La Verna hegyi menedékhelyre, hogy megünnepelje a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepét, és böjttel készüljön Szent Mihály napjára. Miközben az evangéliumot vizsgálva azt kutatta, miként tud a legjobban Isten kedvében járni, háromszor találkozott Krisztus szenvedésére vonatkozó utalásokkal. Az esetet életrajzírója, Szent Bonaventura jegyezte le.

Tanúsága szerint Szent Ferenc a hegyoldalban imádkozott, „midőn egy szeráfhoz hasonló alakot pillantott meg, hat fényes és tüzes szárnnyal, amint az ég magasából ereszkedett le. Mikor iramló repüléssel megközelítette azt a helyet, ahol Isten embere volt, a szárnyak között

keresztre feszített ember képe tetszett elő, amint kereszt módjára nyújtotta ki keresztre szegezett kezét és lábát.

Két szárny a feje fölé emelkedett, kettőt repülésre terjesztett szét, kettő pedig egész testét takarta.”

Ezt látva megihletődött. Örült a kegyes tekintetnek, amellyel Krisztus szeráf képében nézett reá, de a keresztre feszítés az együttérző fájdalom tőrével döfte át lelkét. Végül megértette belőle az Úr kinyilatkoztatását: nem a test vértanúságával, hanem lelkének lángolásával kell a keresztre feszített Krisztusra hasonlítania.

A látomás testén csodás jeleket hagyott. Kezén és lábán feltűntek a szegek okozta sebek.

A nuncius emlékeztetett:

Szent Ferenc Krisztus dicsőséges szenvedésének sebeit kapta testébe, megpecsételve ezzel azt a lelki utat, amely a szentet mindig a kereszt misztériumának szemlélésére indította.

Michael W. Banach érsek rámutatott, hogy mi is a kereszt jelével jelöljük meg magunkat, amikor belépünk a templomba. De az imádság szinte minden alkalmát ezzel a szimbólummal kezdjük. A pap az eucharisztikus ima alatt ennek alakjában tartja a karjait. A kereszt minden katolikus templom központja és fókuszpontja.

A kereszt hitünk legnagyobb szintézise. Assisi Szent Ferenc az ő könyvének nevezte, melyből minden bölcsességét tanulta.

A nuncius hangsúlyozta: „Az Egyház nem csak azért adja nekünk a mai ünnepet, hogy fizikailag tekintsünk a keresztre, és elmélkedjünk lelki jelentőségéről… Amikor valóban szembesülünk a kereszt valóságával, nem maradhatunk kívülálló szemlélők.”

Nagypénteken csókkal fejezzük ki tiszteletünket a kereszt felé. Ahhoz azonban, hogy valóban tiszteljük a keresztet, többet kell tennünk annál, mint hogy megcsókoljuk. Életformaként kell elfogadnunk. Ha az Úr tanítványai akarunk lenni, követnünk kell őt a Kálváriára;

járnunk kell a keresztutat a mindennapi életünkben is.

Szent Ferenc paradox módon a keresztben találja meg a legnagyobb fájdalom és a legnagyobb szeretet legékesszólóbb kifejezését.

Ebben a közösségben Szent Ferenc stigmatizációjának mai ünnepével kezdődik meg számos plébániai csoport útja és lelkipásztori munkája a 2024–2025-ös lelkipásztori évben – folytatta az apostoli nuncius.

Milyen nagyszerű kezdet! Figyeljétek meg, és kövessétek a Szent Ferenc által kijelölt utat: olyannyira Krisztus barátja volt, hogy mindenben hozzá hasonló és benne egészen átalakult akart lenni.

Jó lenne, ha a stigmáknak ez a titokzatos eseménye mindannyiunkat elgondolkoztatna, merre is húz a szívünk. És még szebb lenne, ha különleges módon fordulnánk a stigmatizáltak felé, akikkel találkozunk: azokhoz, akiket az élet megjelölt, akik a szenvedés és az igazságtalanság vagy az elkövetett hibák sebeit viselik magukon.

Magyarország apostoli nunciusa szentbeszédét Ferenc pápa imájával zárta. Ezt a Szentatya akkor mondta el, amikor 2023 áprilisában audiencián fogadta a vernai és a toszkánai tartomány kisebb testvéreit.

Szent Ferenc,
akit a szeretet megsebzett, testben és lélekben keresztre feszített,
rád nézünk, kit a szent stigmák díszítenek,
hogy megtanuljuk szeretni az Úr Jézust,
és testvéreinket a te szereteteddel és szenvedélyeddel.
Veled könnyebb szemlélni és követni a szegény és keresztre feszített Krisztust.
Add meg nekünk, Ferenc, hited frissességét,
reményed bizonyosságát, szereteted édességét.
Járj közben értünk, hogy édes legyen nekünk az élet terheit viselni
és a megpróbáltatások során megtapasztalhassuk
az Atya gyengédségét és a Lélek balzsamát.
Gyógyítsa be sebeinket Krisztus Szíve,
hogy hozzád hasonlóan irgalmasságának tanúi legyünk,
amely továbbra is gyógyítja és megújítja azok életét,
akik őszinte szívvel keresik őt.
Ó, Ferenc,
olyanná lettél, mint a Megfeszített,
stigmáid legyenek az élet és a feltámadás ragyogó jelei
értünk és a világért,
melyek a béke és a kiengesztelődés új útjait mutatják számunkra.
Úgy legyen! Ámen!

A szentmise végén Szent Ferenc ereklyéjét ünnepélyesen átvitték a Szent Ferenc-oltárhoz – itt látható az a festmény, amely a stigmákat elnyerő Ferencet ábrázolja –, ezt követően a közösség együtt imádkozott, majd Michael W. Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius áldást adott az ereklyével.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír