Testi-lelki jóllétünk – Fogódzók a kiégés elkerüléséhez a krisztusi szeretet parancsában

A kiégés folyamán a legtöbben hasonló élményeket, érzéseket élnek meg. Érzelmileg, mentálisan és fizikailag is kimerülnek, és a belső erőforrásaik is teljesen kifogynak. Felborul a mindennapjaikban az a valami, amit én úgy nevezek: „érzelmi költségvetés”.

A lelki jóllétünkre tekinthetünk hasonlóan, mint egy vállalkozás anyagi helyzetének alakulására. Ha egy vállalkozás bevétele meghaladja a kiadásait, akkor az működőképes lesz. Ha pedig a bevétele jelentősen meghaladja a kiadásait, hosszú távon is sikeressé válhat. Ezzel szemben, ha a kiadások tartósan meghaladják a bevételeket, a vállalkozás előbb-utóbb csődbe jut.

Ugyanígy vagyunk mi, emberek is az érzelmeinkkel. Mindennap érnek bennünket olyan hatások, élmények, melyek vagy érzelmi bevételként szolgálnak nekünk és töltenek minket, vagy pedig érzelmileg kimerítenek, megterhelnek. Érzelmi bevétel lehet egy örömteli találkozás, egy jó beszélgetés egy barátunkkal egy finom vacsora mellett, egy jó könyv olvasása, a sportolás, a tánc, sikeresen elvégzett feladat a munkában vagy egy szép naplemente. Míg egy szomorú hír, valamiben megért kudarc vagy nehézség, betegség, konfliktusok és a kisebb-nagyobb kríziseink mind-mind érzelmi kiadásokkal járnak.

Ha az érzelmi bevételeink megfelelő túlsúlyban vannak a kiadásainkkal szemben, akkor virágzó, boldog életet élünk. Ezzel szemben, ha az érzelmi, mentális kiadásainkat hosszabb távon nem fedezik a bevételeink, akkor érezzük azt, hogy a vállalkozásokhoz hasonlóan az életünk csődbe megy. Ezt pedig szakmai nyelven kiégésnek nevezzük.

De mi mit tehetünk azért, hogy ezt az érzelmi költségvetést a pozitív irányba toljuk el, megelőzve ezzel nem csak a saját kiégésünket, hanem tudatosan növelve a jóllétünket is?

1. Tudatosítsuk saját jóllétünk fontosságát!

Ahhoz, hogy másoknak tudjunk segíteni, és hogy a mindennapos kihívásokkal szembe tudjunk nézni, nekünk is jól kell lennünk. A „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” krisztusi parancs nem csak a másik szeretetére szólít fel. (...)

Többször találkoztam már olyanokkal, akikről az jutott eszembe, hogy köszönöm szépen, de engem ne szeressen úgy, ahogyan önmagát, anélkül is van elég bajom. Egyre inkább úgy tekintem a kiégés folyamatát, hogy az nem más, mint a mindennapos szerepeink, hivatásunk, megfelelési vágyaink (sokszor már kényszerünk) közepette való teljes megfeledkezés saját magunkról, szükségletünkről. A munkánk és feladataink végzése közben szépen lassan mi magunk „eltűnünk”. (...)

Ha nem akarunk kiégni, akkor fontos felismernünk azt, hogy csak úgy lehetünk elég jó szakemberek, segítők, szülők, házastársak, barátok (ki-ki helyettesítse be saját maga legfontosabb szerepeit),

ha mi magunk is jól vagyunk, és megengedjük magunknak, hogy emberek legyünk, akiknek muszáj odafigyelniük önnön érzéseikre, szükségleteikre.

Feszülten, teljesen kimerülve, sokszor ebből adódóan ingerülten egyszerűen nem tudjuk azt a szeretetet mások felé közvetíteni, amire eredetileg törekedtünk. Egy boldogtalan szülő nehezen tud boldog gyermeket nevelni, épp úgy, ahogy egy lelkileg kimerült segítő, lelkigondozó is nehezen tud másokat támogatni, kísérni.

2. Térképezzük fel érzelmi kiadásainkat!

Ahogyan egy vállalkozásnál fontos azt pontosan ismernünk, hogy milyen kiadásaink vannak, úgy a mentális jóllétünk esetében is ez nélkülözhetetlen.

Minden, ami érzelmileg, mentálisan vagy fizikailag megterhel minket, az érzelmi kiadás.

Érdemes ezek felismerésére rászánni az időt és akár papírra vetni őket a nap, vagy a hét végén. Van-e bármi, ami rendszeresen lehangol, idegesít, dühít? Mi minden az, ami igazán elfáraszt lelkileg, érzelmileg?

A teljes írás ITT olvasható.

Szöveg: Groma Géza

Fotó (archív): Merényi Zita

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Magyar Kurír