Testvérek vagyunk, együtt ülünk az asztalnál – Szeretetvendégség az eucharisztikus kongresszus előtt

Ugyanezen a napon minden hazai egyházmegyében vendégül látták a szegényeket, összesen mintegy ötezer embert. „Jézus tápláló szeretetét szeretnénk megtapasztalni” – hangzott el a budapesti vendégség előtt a Ferences Szegénygondozó Nővérek köszöntőjében.

A rendezvényen részt vett és együtt evett a rászorulókkal Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Nagy István agrárminiszter és Szabó István honvédelmi államtitkár, valamint Berta Tibor tábori püspök, aki köszöntőt és asztali áldást mondott. Az ebéd alapanyagait az Agrárminisztérium ajánlotta fel, a Honvédelmi Minisztérium állította fel a sátrakat, és ők főzték meg hatalmas kondérokban a babgulyást. A desszert a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus süteménye volt, Karl Zsolt cukrászmester receptje alapján.

Különleges látványban volt része szeptember 4-én délelőtt a II. János Pál pápa téren járóknak: szerzetesnővérek és -testvérek sürgölődtek rendi viseletükben, más önkéntesekkel együtt már reggel óta, hogy a helyszín készen álljon a vendégek fogadására. A kongresszus karitatív munkacsoportja a Ferences Szegénygondozó Nővérek irányításával szervezte meg az agapét, elsősorban szerzeteseket vontak be a felszolgálásba, de sokan voltak a Katolikus Karitász tagjai és más szervezetek képviselői is a segítők között, valamint tizenöt cserkész is közreműködött, az ő feladatuk az volt, hogy a családok gyerekeit szólítsák meg, foglalkozzanak velük. Az ebéd előtt, a vendégek érkezése alatt élő zene, színdarab szórakoztatta a jelenlévőket: a Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai színjátszócsoportja Szent Antal számára címmel misztériumjátékot adott elő, a Jászok Együttes és Kéry János zongoraművész a zenéről gondoskodott.

A rászoruló vendégek mindegyike valamely segítő szervezettel érkezett: a ferences nővéreken kívül Teréz anya nővérei, a Szent Erzsébet Karitász Központ, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Csak Egyet Szolgálat, a Sant’Egidio közösség és a Jezsuita Menekültszolgálat tagjai kísérték gondozottjaikat, barátaikat. Szép volt látni, hogy senki nem volt egyedül, mindenki mellett ott ültek régi kedves ismerősei, barátai a különböző szervezetektől, közösségektől. Igazi örömünnep volt, jó társaságban, szép napsütésben, hangulatos háttérzenével.

Hajós Ágnes ferences szegénygondozó nővér elmondta, hogy az egyházmegyék egy időben tartották meg a szeretetvendégségeket, olyan meghívottakkal, akikkel az év többi napján is kapcsolatban vannak a segítő szervezetek. Szerették volna megmutatni az Egyház karitatív arcát. „Olyan jó látni az örömöt az emberek arcán! Pedig ezek az emberek sok nehézséget hordoznak” – fogalmazott.

„Nekünk, ferenceseknek különösen fontos, hogy testvérek vagyunk, és nem föntről szeretnénk lehajolni a szegényekhez, hanem ott lenni közöttük. És ezt most maximálisan megélhettük, együtt vagyunk, együtt ülünk az asztalnál” – hangsúlyozta, és hozzátette, hogy több intézményükből is érkeztek vendégek az alkalomra és olyanok is, akik meg szokták keresni őket ügyes-bajos dolgaikkal. „Van, akinek csak jó szóra van szüksége” – mondta.

Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója is örömét fejezte ki a jól sikerült összefogás kapcsán. A vendégek máshoz vannak hozzászokva, nagyon hálásak voltak a kedves kiszolgálásért. Szép volt, hogy bíboros atya és mások, így a karitászos munkatársak is leültek enni a rászorulókkal együtt: ez nem csak egy tál étel volt, hanem megmutatkozott mögötte a szeretet, a törődés – mondta.

Michels Antal józsefvárosi plébánossal és Teréz anya nővéreivel sok szegény, hajléktalan ember érkezett az ebédre, akik elmondták, mennyire jól érezték magukat. Hozzátették, hogy ott lesznek a zárómisén, és nagyon várják a pápát. „Ahogyan járkál az emberek között, olyan érzésem van, mintha mindenki nagypapája lenne” – fejezte ki véleményét Ferenc pápáról az egyik fiatal férfi. Tóni atya úgy érzi, a kongresszussal a Jóisten valami nagy dologra készül, valami fontos kezdődik, és különösen boldog, hogy testvéri összefogásban valósult meg ez az ebéd a minisztérium segítségével. Kifejezte reményét, hogy lesz folytatása is a nagyobb ünnepekkor.

A vendégek között járva elégedett, vidám arcokat láttam, a ferences nővérek minden asztalhoz többször is odaléptek mosolyogva, kérdezgették, ízlett-e az ebéd, hogy érzik magukat. A babgulyás nagy sikert aratott, sokan dicsérték, csakúgy, mint a finom süteményt. Sok asztalnál élénk beszélgetés alakult ki, hiszen a közös étkezés jó alkalom arra, hogy mint egy családi asztalnál, a vendégek megosszák egymással örömeiket, bánataikat, történeteiket. A keresztények nagy családja ült itt egy asztalnál, szegények és jómódban élők között erősödött a kapcsolat, a barátság. Valaki a hajléktalan barátjával beszélgetve sorolta, mit kell vásárolnia majd számára a közértben. Jó volt hallani, hogy a kapcsolatok a szeretetvendégség után sem érnek véget, hanem állandó törődéssel segítik a szegényeket.

„A jó szó mindennél többet ér” – hangsúlyozta, mintegy megerősítve Ágnes nővér szavait az egyik asztalnál Ibolya, aki fiával és unokáival együtt érkezett az agapéra, akiket nehéz körülmények között nevel. A Máltai Szeretetszolgálat asztalánál az egyik hölgy, a szervezet otthonának lakója az ebéd végén felállva, hangosan énekelte el a hálaadó imát az ebédért, jó hangosan, hogy mindenki hallja, kinek is kell hálát adniuk. Igaza volt, ez a testvéri közösség, közös étkezés csakis Isten ajándékaként valósulhatott meg.

Szöveg: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK

Magyar Kurír