Testvéri szeretettel szolgálni – Megújították szerzetesi fogadalmukat a pécsi pálosok

A Magyar Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású, ma is működő férfi szerzetesrend. Alapítója a legenda szerint a 13. században élt Boldog Özséb, aki 1250 után elkezdte a Magyarországon szétszórtan élő remetéket szerzetesi közösséggé szervezni, majd a Pilisben mintegy húsz éven át irányította, kormányozta rendjét, amelyet Remete Szent Pál sivatagi atya oltalmába ajánlott, s akit a szerzetesi életformát elindító első remeteként tisztelünk.

A szentmise első részében Győrfi Béla Szabolcs OSPPE köszöntötte a megjelenteket, köztük a püspököket, a pálos tartományfőnököt, valamint Péterffy Attila polgármestert és Zag Gábor alpolgármestert. A Lyceum-templom igazgatója elmondta: őszinte és szeretetteli kapcsolatra törekeszenek Pécs városával, és szeretnék felajánlani szolgálatukat az ott élőknek, akik maguk is tanúi, résztvevői, de legfőképpen céljai a rend több mint 280 éves pécsi történelmének.

„A megajándékozottság örömében vagyunk mi, a pálos rend, a pécsi pálosok és a Lyceum-templom közössége, egyben szeretnék ajándékot adni a megajándékozóinknak, testvéreinknek és magának Jézus Krisztusnak. Mi, pálosok, ajándék szeretnénk lenni számotokra” – fogalmazott Győrfi Béla Szabolcs.

Szentbeszédében Felföldi László megyéspüspök Remete Szent Pál életének imádságos csendjét és magányát az emberi élet alapjának nevezte. A főpásztor kiemelte, emberi életünk legnagyobb problémája, hogy hiányzik belőle ez a fajta csend. Nem a tehetetlenség csendje, hanem a várakozásé, amikor a felszínről elkezdünk menni a mélyre, elkezdünk figyelni a lényegre, az imádságra, Istenre: Uram, mit akarsz nekem mondani? Így tettek a remeték, a szerzetesek, a papok is, és minden keresztény ember életének ez a lényege: meghallani és megérteni az Istent, és elmondani, hogy mi van a szívünkben – fogalmazott a püspök.

Amikor egy pap vagy egy szerzetes radikálisan kilép személyes életéből és belép a rendbe, a Szentlélek sugallatára teszi. Ez egy olyan meghatározó élmény, ami elkísér minket halálunkig. Isten igáját a vállunkra véve elindulunk a szeretet útján, mely mindig az isten- és emberszeretet útja. Ezen kell haladnunk mindnyájunknak, örvendezve. Ez az öröm azonban kicsúszott Egyházunkból, liturgiánkból, papi hivatásunkból, kapcsolatainkból; vissza kell hát találnunk a közösség, a liturgia, a kapcsolat örömébe. Állhatatos szívvel ki kell tartanunk, mert csak ez teremhet gyümölcsöt – figyelmeztetett a főpásztor.

Remete Szent Pál gazdagsága ma is él köztünk. Egy szerzetesrend követi életének példáját. Alapítója az egykori esztergomi kanonok, Özséb, összegyűjtötte a remetéket, hogy Krisztus iskolájában és a közösség erejében együtt fáklyaként világítsanak. Ma is erre van szükségünk – emelte ki Felföldi László. Egyedül csak parányi mécsesek vagyunk mindnyájan, de a rendházban a közösségnek ereje és gazdagsága van – fordult a pálos atyákhoz a főpásztor, majd kifejezte örömét a rend pécsi jelenlétéért, és azért, hogy a közösség nyitott rendházába minden istenkereső ember szabadon beléphet. Végül Isten szerető, erősítő kegyelmét kérte a rend tagjaira, hogy örömmel és derűvel tudjanak jelen lenni a hívek szolgálatában.

Felföldi László szentbeszéde után a pécsi rendházban szolgáló pálos atyák megújították korábban tett szerzetesi fogadalmukat, majd a főpásztor Remete Szent Pál ereklyékének jelenlétében a gyermekekre kérte az Isten áldását  hogy Isten akaratát keresve a szívükben, megtalálják életük jó gyümölcsöt termő hivatását, amellyel a jelenben élve, krisztusi keresztény életükkel a jövőt tudják építeni és szolgálni. Az ünnep szentségimádással zárult.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír