Tettekre váltott evangélium – Falusi iskolák sokaságát mentette meg a Szeged-Csanádi Egyházmegye

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!” – mondta egykor Jézus a tanítványainak. A Szeged-Csanádi Egyházmegye az elmúlt húsz évben nemcsak idézte, de tettekre is váltotta a krisztusi tanítást. Őrangyalként karolt fel minden oktatási-nevelési intézményt, amelynek közössége a katolikus egyház segítségét kérte a fennmaradáshoz. Immár 95 intézmény tartozik az egyházmegye nagy családjához. Számos falusi iskola és óvoda már biztosan megszűnt volna, ha nem kap segítséget.

Amikor egy iskola megszűnik, a közösség is meginog

„Egy kistelepülésen az iskola sokkal több, mint oktatási intézmény: közösségi tér, találkozási pont, a jövő biztosítéka. Ha bezár, előbb-utóbb a családok is elköltöznek” – mutatott rá Lipcsei Imre, a Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság (SZEGEKIF) főigazgatója. A főhatóság központi intézményként működteti, felügyeli és szakmailag irányítja a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási-nevelési intézményeit, amely sajátos óvoda- és iskolamentő küldetést vállalt. „Ez egy szolgálat, ami leginkább a kis intézmények védelméről szól” – mondta a főigazgató.

Ma már nyolcezer gyermek cseperedik és gyarapodik tudásban, hitben és szeretetben az egyházmegyei intézményekben a bölcsődétől a középiskoláig.

„Ne hagyjátok a templomot s az iskolát!”

Lipcsei Imre felidézte, hogy a küldetés 2006-ban kezdődött, amikor Kiss-Rigó László püspök Szegedre került. Akkor az egyházmegyének mindössze öt oktatási intézménye volt, a 2010-es évek elejétől azonban ugrásszerűen kezdett növekedni a számuk.

A SZEGEKIF főigazgatója kiemelte, hogy az egyházmegye nem kezdeményezője ezeknek az átvételeknek: minden esetben a helyi közösségek megkeresésére vállalja a fenntartói szerepet. A települések vezetői, az intézményvezetők és a szülők közösen keresik meg a püspököt azzal a kéréssel, hogy az egyházmegye vegye át az adott oktatási-nevelési intézmény fenntartását, mert csak így látják biztosítottnak a jövőjét. A váltásnak szigorú feltételei vannak: nem elég néhány hangos támogató vagy egy önkormányzati szándéknyilatkozat, a fenntartóváltás igényét a szülők legalább 90 százalékának aláírásával kell megerősíteni. Vagyis csak ott történhet intézményi fenntartóváltás, ahol valóban széles, egyértelmű és mérhető társadalmi támogatottsága van a kérésnek.

A fenntartóváltást megelőzően a püspök és a főigazgató rendszerint terepszemlét tart a faluban, amely olykor túlmutat az oktatási-nevelési intézmény sorsán. Több kistelepülésen előfordult már, hogy az egyházmegye nemcsak az iskolát vagy az óvodát karolta fel, hanem templomot is építtetett ott, ahol Kiss-Rigó László hiányolta a harangszót. „Elvégre a vers is úgy szól: »Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát!«” – idézte Reményik Sándor költeményét a főigazgató.

A hangsúlyt a szeretet parancsa kapja

Lipcsei Imre arra is kitért, ha egy intézmény egyházi fenntartásba kerül, nem változik meg az addig megszokott pedagógiai gyakorlat. Az oktatás szakmai tartalma, a tananyag, a követelmények és az országos normák ugyanazok maradnak: az iskolák továbbra is a Nemzeti Alaptanterv szerint, az óvodák az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja szerint működnek.

Ami változik, az a légkör és a hangsúly: nagyobb teret kap a keresztény szellemiség, amelynek középpontjában a szeretet parancsa áll. Az egymásra figyelés, a másik elfogadása és megbecsülése, a segítségnyújtás természetessége, a gyengébbek felé fordulás, a közösség megtartó ereje válik a mindennapokban hangsúlyosabbá. „Nem kérjük, hogy mindenki megkeresztelkedjen. De fontos, hogy a gyerekek stabil értékrendet kapjanak” – mondta.

Lipcsei Imre nemcsak a SZEGEKIF főigazgatójaként, hanem a Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézet vezetőjeként is aktívan dolgozik a katolikus köznevelés fejlesztésén. Az intézet 2014-ben jött létre azzal a céllal, hogy szakmai kereteket és továbbképzési lehetőségeket biztosítson az egyházmegye pedagógusai számára. 

A programok között rövidebb és hosszabb képzések, szakmai tréningek és előadások is szerepelnek, amelyek a pedagógusok mindennapi kihívásaira – például a kiégés megelőzésére, a konfliktuskezelésre vagy a közösségépítésre – adnak gyakorlati válaszokat. Az intézet emellett szakmai díjakkal is elismeri azokat, akik kiemelkedő munkájukkal a keresztény nevelés ügyét szolgálják.

Egy kis iskola óriási jelentősége

Pusztaszeren ma nyolcvan gyermek jár az általános iskolába. Egy nagyvárosi intézményhez képest ez szerény létszámnak tűnhet, egy kistelepülés életében azonban sorsdöntő. A gyerekzsivajtól hangos iskolaépület a közösség jövőjét garantálja. „Volt olyan időszak, amikor attól féltünk, hogy végleg megszűnik az iskola” – idézte fel Somogyiné Utasy Ibolya, a Szent Miklós Katolikus Általános Iskola, Óvoda-Bölcsőde főigazgatója.

A pusztaszeri iskola ma már egy jóval nagyobb intézményi hálózat része: a baksi székhelyű főintézményhez több település – köztük Pusztaszer, Tömörkény és Ópusztaszer – általános iskolája és óvodája tartozik, nemrég pedig egy bölcsőde is csatlakozott a közösséghez. Így a korábbi egyetlen intézmény mára egy nyolc telephelyből álló, komplex hálózattá szélesedett. Rövid idő alatt 150-ről közel hatszázra emelkedett a gyerekek létszáma, akikért Somogyiné Utasy Ibolya felel. „Most pontosan 592 gyermekünk van a kétévesektől egészen a nyolcadik osztályosokig” – mondta el az igazgató.

A Szeged-Csanádi Egyházmegye küldetése még nem ért véget

A Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási-nevelési hálózata ma már az ország egyik legnagyobb egyházi intézményrendszere, de a család még messze nem teljes.

Újabb települések jelentkeznek, újabb intézmények keresik a biztonságot jelentő védőszárnyakat. Mert sok faluban ma is ugyanaz a kérdés hangzik el, mint évekkel ezelőtt Pusztaszeren: vajon becsöngetnek-e jövőre is?

Az írás teljes terjedelemben ITT olvasható.

Forrás: Délmagyar.hu/Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Gémes Sándor/Délmagyar.hu

Magyar Kurír