Timothy Radcliffe: Az öröm olaja

Az alábbiakban további részletet olvashatnak a domonkos szerzetes, teológus Vesd bele magad! – Élet a keresztség és a bérmálás szentségében című könyvéből – a Vigilia Szerkesztőség közösségi oldalán április 12-én közzétett bejegyzés nyomán.

Általában a nagyböjti időben készítik föl a megkeresztelendőket, a megkereszteltek pedig fölkészülnek, hogy húsvét vigíliáján megújítsák keresztségi fogadalmukat. Nagyböjt első prefációja „örömteli időszaknak” hívja a nagyböjtöt. Ennek az az oka, hogy a nagyböjt hagyományos gyakorlatai legyőzik szívünk erőszakosságát, és felébresztik bennünk az igazi, krisztusi örömet. Ez a mi „dzsihád”-unk, a szó eredeti értelmében. Vivian Boland OP rámutat, hogy ezt a küzdelmet hármas parancsként is lehet értelmezni: szeressük Istent, felebarátunkat és önmagunkat. Nagyböjt három hagyományos gyakorlata, az ima, az alamizsnálkodás és a böjt, gyógyítja ezt a hármas szeretetet.

Az ima tudatosítja bennünk, hogy Isten – Isten. Kéréseket intézünk Istenhez, és hálát adunk azért, amit kaptunk, emlékezve arra, hogy mindennek Isten a forrása.

Amikor imádkozunk, megszabadulunk attól az iszonyatos tehertől, hogy fontosnak gondoljuk magunkat, hogy minden tőlünk függ.

Ez nem hatalmaz fel arra, hogy felelőtlenek legyünk, hanem éppen az igazi felelősség előfeltétele.

Nagyböjt másik hagyományos cselekedete az alamizsnaosztás. Csökkenti elidegenedésünket embertársainktól, és elválaszthatatlan az örömtől. A jótékony adakozás kultúránk egészét áthatja. Könnyű elfelejtkezni arról, hogy a jótékonyság mennyire mélyen gyökerezik keresztény múltunkban, előtte pedig az Ószövetség gondoskodásában a szegények, az idegenek, az özvegyek és az árvák iránt.

Nem arról van szó, hogy feleslegünkből adunk valamit, amit megtakarítottunk és nem érinti életszínvonalunkat. Azért kell adnom, mert az éhező ember – testvérem Krisztusban, hús a húsomból és vér a véremből. Nehéz ezt elképzelnünk, mert legtöbbünk sohasem éhezett.

Kereszteléskor az öröm olajával kentek fel minket. A jótékonyság megtöri az elszigeteltség szomorúságát, a gazdagok és a szegények magányosságát, és meggyógyítja az egyenlőtlenség sebeit.

Nagyböjt hagyományos fegyelmi gyakorlata a böjtölés, aminek az a célja, hogy segítsen a helyes önszeretet kialakításában. A böjt fékezi mohóságunkat, és megszabadít erőszakos hatalmától. Nem önmagunk megtagadásáról van szó. Ellenkezőleg, önmagunk megerősítéséről.

Megszabadulást jelent énünk hibás szemléletétől, amelyet kis, jelentéktelen kívánságok határoznak meg.

A böjtölés nem a test megbüntetéséről szól. Elsősorban nem is arról, hogy mit és mennyit eszünk. Felszabadítja lelkünket a kis kényszerektől és rögeszméktől. Inkább az számít, hogy mit gondolunk, mint hogy mit eszünk. Akkor szeretjük magunkat helyesen, ha a mohóság szellemétől szabadulunk meg.

Felkentek tehát minket az öröm olajával. Minden nagyböjt arra szólít fel, hogy többet ismerjünk meg ebből az örömből.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír