Tinédzserek a szentmisén

Katolikus szüleim mellett megtanultam a szentmisére járás fontosságát, de soha nem tudták megfogalmazni, hogy miért járunk misére; annyit válaszoltak: ,,Mert katolikusok vagyunk, és a jó katolikusok ezt teszik.”

Csak amikor egy ifjúsági lelkész elmagyarázta a szentmise jelentőségét, mélységét és szépségét, nyílt fel igazán a szemem (és a szívem). Nagy ajándékot kaptam, a közmondásos „drága gyöngyszemet” egy olyan lélek által, aki nemcsak ismerte a misét, hanem elég türelmes is volt ahhoz, hogy elkísérjen utamon, miközben szívem és lelkem megnyílt erre az időtlen, felbecsülhetetlen mennyei kincsre.

Lassan, idővel másképp kezdtem látni a liturgiát. Olyan volt, mintha minden egyes tény és felismerés, amit megtanultam, kezdett volna összekapcsolódni a történelem és a misztérium – Isten istensége és emberségünk – egészével, amelyek a plébánia falain belül ütköztek össze.

Több mint huszonöt év ifjúsági szolgálat után a saját bőrömön tapasztaltam meg, mi az, ami működik, és mi az, ami nem, ha a serdülőket a katolikus hitbe akarjuk bevonni.

Mindannyian arra vágyunk, hogy a következő generációban mély és tartós szeretet alakuljon ki a Szentírás és a szentségek, különösen az Eucharisztia iránt, de hogyan fejlesszük és szabadítsuk fel ezt a szeretetet az egyre inkább túlstimulált, elvonatkoztatott és képernyőmegszállott kultúrában? Hogyan közelítsük a hormonoktól zsongó, a technológia iránt érdeklődő serdülőket a katolikus hithez?

Íme néhány javaslat, ami segíthet azt elérni, hogy a tizenévesek lelkesedni kezdjenek a szentmiséért.

Idő. Tinédzsereinknek nagyobb szükségük van az időnkre, mint a szóbeli oktatásra, tanításra. Fontos, hogy ott találkozzunk velük, ahol éppen tartanak, anélkül, hogy elvárnánk tőlük, hogy egyik napról a másikra megváltoztassák a miséhez való hozzáállásukat (érdektelenségüket vagy akár ellenszenvüket). Ezzel a türelemmel (ami csak Istentől származik), teret kapnak arra, hogy növekedjenek és saját maguk találkozzanak Istennel.

Az evangelizáció kulcsa, amelyet sok jó szándékú szolgálatvezető fájdalmasan elmulaszt, ez: ha azt akarod, hogy valakit érdekeljen a mi (az egyházi tanítás), akkor először találkoznia kell a kivel (az Úrral).

Minden, amit a szentmisében teszünk, az istentiszteletre és arra mutat, hogy ki az Isten.

Azzal mutatod meg a tizenéveseknek, ki az Isten, hogy te hogyan éled meg a hitedet: azzal az áhítattal, amivel Jézus testét és vérét fogadod, az imádsággal és a Szentírással töltött idővel, és azzal, ahogyan kapcsolatba kerülsz Istennel.

Mennyit adsz? Ha azt szeretnéd, hogy a te plébániádon élő tizenévesek valóban részt vegyenek a szentmisén, akkor ez azzal kezdődik, hogy felteszed magadnak a kérdést: ,,Milyen messzire vagyok hajlandó elmenni azért, hogy ez megtörténjen? Mennyit adok én bele?”

Hajlandó vagy-e következetes példát mutatni a saját gyermekeidnek, mit jelent az istentiszteletbe való bekapcsolódás? Hajlandó vagy-e eleget tenni a keresztségi elhívásodnak és a szentségi fogadalmadnak, hogy ,,Krisztus és az ő egyháza törvénye szerint” neveld őket (azaz együtt menni a misére, akár van kedvük hozzá, akár nem)? Hajlandó vagy-e segíteni az ifjúsági lelkészt abban, hogy megfelelő eszközök álljanak a rendelkezésére, amelyek segítik (kateketikai) munkáját?

Kapcsolatban a Szentírással. A Szentírás megértése és szeretete képezi a szentmise és a szentségek mélyebb megélésének alapját. Hiszen az egész mise a Szentíráson alapul! Első kézből tudom, milyen nehéz a túlstimulált modern tizenéveseket Isten igéjével kapcsolatba hozni.

Azt tapasztaltam, hogy ennek legjobb módja az, ha látják magukat tükröződni az üdvösségtörténetben (így válik az átélhetővé), ha nem zárkózunk el a legnehezebb kérdéseiktől (hogy hitelessé tegyük), és ha megmutatjuk nekik a Szentírás összefüggéseit (hogy lássák, hogyan kapcsolódik össze a hitük és életük minden aspektusa).

Következetesség. Ez azt mutatja, hogy az illető dolog, cselekvés, amihez következetesen ragaszkodunk, valóban fontos. Ajándékozd meg a tizenéveseket a következetességgel. Szülők, vigyétek el a tinédzsereiteket a misére, bármi történjék is, függetlenül attól, hogy „van-e kedvük”. Nincs szünet. Nincs kifogás (még vakációban sem). A tettek követik a hitet.

Elöl ülni. A tizenévesek figyelme könnyen elterelődik. Ahelyett, hogy a tipikus katolikus utat választanád, azaz a templom hátsó részében ülnél a misén, inkább hozd a családodat előre és középre. Mivel integrált lények vagyunk, elménk és lelkünk követi testünk cselekedeteit. Ha közelebb vagyunk az oltárhoz, a tizenévesek mélyebb érzékszervi élményben részesülnek a misén, és úgy érzik, hogy az élmény részesei, nem pedig csak szemlélői.

Szándékosan és szándékkal a szentmisén. Minden misére, amelyen részt veszel, hozz magaddal egy konkrét személyt vagy szándékot, amit felajánlhatsz az Úrnak, és bátorítsd a tizenéveseket, hogy ugyanezt tegyék. Találjatok egy hangzatos szándékot, mielőtt kiszálltok az autóból, leszálltok a buszról, mielőtt a templomba léptek.

Továbbtanulni. Az igazi tanítvány örök tanuló. Folytasd a tanulást, tanulj egyre többet a miséről, a Bibliáról. És végül kérd az Urat, hogy adja neked a bölcsesség, a türelem és az öröm lelkét, mert ezek nélkül semmit sem tehetünk.

Angolból fordította és szerkesztette: Bodó Márta/Romkat.ro

Forrás: Mark Hart/Catholic News Service

Fotó: Erdélyi Ferences Sajtószolgálat

Magyar Kurír