Tiszta szívvel a világban – Balázs Jeromos előadása Szent Ferenc lelki életének iskolájában

A második elmélkedést február 22-én Balázs Jeromos OFM tartotta Tiszta szívvel a világban címmel. Kedvcsináló összefoglalót olvashatnak ebből az alábbiakban.

Balázs Jeromos előadásának középpontjában a megtisztulás állt, mely „a lelki élet hármas útjának” követése révén érhető el. Nagy hagyományú, állandósult kifejezés ez – latinul: via purgativa, illuminativa és unitiva –, amely a megtisztulás, a megvilágosodás és az egyesülés útját jelenti – utalt Varga Kapisztrán OFM korábbi tanítására. Szent Bonaventura műveire ugyancsak mindenféle szinten jellemző a háromosztatúság: a hármas evangéliumi tanács, a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalmával összefüggésben a felsorolásoknak nála is mindig három tagja van – tette hozzá.

A megtisztulás témakörét feldolgozó elmélkedéséhez vezérfonálul Balázs Jeromos OFM Szent Bonaventura Szent Ferenc életrajza, a Legenda Maior 5. fejezetét választotta, mely a (Szent Ferenc) Szigorú élete és miképpen nyujtottak neki vigasztalást a teremtmények alcímet viseli.

Előadása címével kapcsolatban – Tiszta szívvel a világban – kiemelte: „a szív tisztasága” Szent Ferencnél rendkívül fontos fogalom, ami egyfajta viszonyulást is jelent.

Könnyen a körülményeinkre foghatjuk, hogy miért nem vagyunk szentek, azonban az akadály nem odakint van, hanem a szívünkben.

„Szentté válni itt és most lehet” – fogalmazott, hozzátéve, sem körülményeinket, sem a bennünket körülvevő embereket nem áll hatalmunkban megváltoztatni, egyedül a saját hozzáállásunk alakítható.

Mit értett Szent Ferenc tisztaságon? – tette fel a kérdést Balázs Jeromos, majd válaszként Szent Ferenc 16. intelmére emlékeztetett a szív tisztaságáról, amely a legfontosabb eligazodási pont lehet. „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent. Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik, és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élő és igaz Istent.” Ebből az intelemből kiderül, hogy Szent Ferenc számára a tisztaság nem csupán a hatodik parancsolat megtartásának eredménye: a valódi tisztaság, a tisztaszívűség sokkal tágabb fogalmak – mutatott rá.

Amikor Szent Ferenccel együtt a teremtett világot csodáljuk, az önazonosság az, ami tetszik nekünk a teremtményekben.

A virág nem tud nem virágként létezni, abban a minőségében szép, ahogyan virágként a teremtett rendbe illeszkedik. Egyedül az ember képes lényegétől eltérően viselkedni, mert a bűnbeesés következményeként megsérültek alapvető viszonyulásai. Bonaventura is többször kifejti, hogy a bűnbeesés előtt a teremtett dolgok csupán eszközök voltak, azt a célt szolgálandó, hogy az ember közelebb kerülhessen Istenhez. Akkor még senki nem akart többet, mint amire szüksége volt. „A teológia ezt rendetlen kívánságnak nevezi: olyanra vágyakozunk, ami nem Isten” – magyarázta. Egyetlen szóval kifejezve Szent Ferencnél a tisztaság reláció, mely arra vonatkozik, milyen kapcsolatban vagyunk Istennel és a teremtett világgal. Szent Ferenc egyedül Istenre vágyik, így tud minden mást elengedni, még akkor is, ha azok a dolgok egyébként jók. A teremtményeket sem birtokolni vágyja, hanem ajándékul fogadja őket Istentől, így válhatnak sajátos módon mégis az övéivé.

A megtisztulás útja nem az, hogy jóvá alakítjuk magunkat, hogy méltók legyünk. Pont fordítva: előbb oda kell fordulnunk Istenhez, ahogyan vagyunk, közben azon munkálkodva, hogy egyre teljesebben tudjuk befogadni őt”

– mondta Balázs Jeromos OFM, hozzátéve, ennek a magatartásnak a következménye az, hogy belátjuk, melyek azok a dolgok, amelyekre nincsen szükségünk. A lelki élet egyik kulcsmondata: „nincs rá szükségem” – egyedül Istenre és az ő szeretetére van igazán szükségünk. Ahogyan Szent Ferenc az egész rendhez írt levelében megfogalmazza: „Add, Urunk, hogy mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva és bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag a te kegyelmedből eljuthassunk hozzád, ó, Fölséges.”

A ferences szerzetes kiemelte:

a lemondásokkal is teli lelki élet útján elindulni azért éri meg, mert a legnagyobb boldogságot vesszük célba, s ez maga Isten.

Emberi igyekezet és isteni kegyelem termékeny összjátéka elindulni ezen az úton, de az első szó, az első hívás mindenképpen Istené. Amit ezután érte teszünk vagy nem teszünk, azzal mind erre a hívásra válaszolunk. Az, hogy elindulhatunk az Isten felé vezető úton kegyelem, és nem teljesítmény – húzta alá Balázs Jeromos OFM, hozzáfűzve: egyedül Isten pontosan az, akinek mondja magát. „Mi, emberek nem vagyunk ennyire önazonosak, ennyire hitelesek, lelki életünk útja pedig végeredményben arról szól, hogy e felé az egészen önmagával azonos, egészen tisztán létező, egészen dicsőséges Isten felé tartunk.”

Balázs Jeromos OFM inspiráló és részletes előadásában – Szent Ferenc aszkéziséből kiindulva – szó esett arról, mit is értünk pontosan keresztény aszkézis alatt, és hogy az önmegtartóztatás, a lemondás által hogyan válhatunk Krisztusnak mind igazabb követőivé, és az is kiderül, miért ábrázolta Szent Ferencet számos művész koponyát tartva a kezében.

„Milyen nagy világosság az, amellyel az Úristen beragyogja Szent Ferenc életét! Megpróbáltatásaiban is ez ragyogott előtte: az örök cél, amelyet Isten megígért neki, hogy elér” – fogalmazott előadása végén a ferences, visszautalva Varga Kapisztrán OFM gondolatmenetére, aki az előző alkalommal a lelki élet hármas útjáról szólva azt fogalmazta meg, hogy a tisztulás útja valamiképpen a megérlelődésé is, az ember önmagára találásáé. Zárásként Balázs Jeromos ehhez kapcsolódóan József Attila Eszmélet című verséből idézett: „Az meglett ember, akinek / szívében nincs se anyja, apja, / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visszaadja / bármikor – ezért őrzi meg, / ki nem istene és nem papja / se magának, sem senkinek.”

Az életet ajándékul kaptuk, és azért kell megőriznünk, hogy visszaadhassuk Istennek. József Attila akaratlanul is olyan fogalmakat pendít meg, amelyek nélkül Ferencet sem értenénk: ilyen többek között a visszaadás gesztusa – mutatott rá az előadó.

A tisztaság végeredményben, úgy tud megvalósulni, ha Isten megkapja az őt megillető helyet az életünkben.

Akkor a többi dolog is elrendeződik, és rájövünk lassanként arra, hogy sok mindenre nincs is szükségünk. Istenért, azért, hogy szabadabb szívvel, nyitottabb kézzel, fejjel, élettel állhassunk meg előtte, sok mindent érdemes elengedni. Szent Ferenc ennek a példája előttünk: a kíméletes önmegtagadásé, az önmagához való keménységé, de a másokhoz való könyörületes, szeretettel teljes odafordulásé. Ebben is tudjuk őt követni a lelki élet útján” – zárta tanítását a ferences szerzetes.

Balázs Jeromos OFM tanítása ITT teljes egészében meghallgatható.

A Szent Ferenc lelki életének iskolája című elmélkedéssorozat alkalmait kéthetente csütörtökönként tartják Esztergomban. Az előadások lazán kapcsolódnak egymáshoz, de külön-külön is önálló egységet alkotnak. Minden alkalom 18.30-kor közös vesperással kezdődik az esztergomi rendház szerzeteseinek vezetésével, amelyet 19 órától szentmise követ. Ezután következik a tanítás és az elmélkedés. Az első, bevezető alkalmat Varga Kapisztrán OFM tartotta február 8-án Bevezetés Szent Ferenc lelki életének iskolájába. Ferenc a lelkiélet mestere – Az életszentség útját végigjárt ember címmel, amit ITT lehet meghallgatni. A harmadik előadáson, március 7-én Mészáros Levente OFM gondolatai hangzottak el az engedelmességről Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik címmel, Szent Bonaventura hármas útjának további felfedezésére hívva az érdeklődőket.

Az eseményen a részvétel ingyenes, további információk a ferenc800.hu-n.

Szöveg: Gellért Sára Mária

Forrás és fotó: Ferences Média

Magyar Kurír