Tisztaságig vetkőzött lélek – Murányi Zita: Két várlak között

Murányi Zita a törékeny szavak, rebbenő sorok költője. Nála minden életpillanat költészetté páráll. Versei kivételesen finom idegrendszerrel tájékozódnak a látható és a láthatatlan illékony határmezsgyéjén. Társas önreflexiók és a magány monológjai, szerelmes megszólítások és az egyedüllét esztétikája kavarog elő ebből a képekben rendkívül gazdag világérzékelésből. Az egyik lapon takaró alatti magánuniverzum pulzál, a másikon már édeni távlatok szaporázzák lélegzetüket.

Itt négy fal között is tengerek csobognak; őszi esőn és téli fagyon hiányt nem ismerő naprendszerek sütnek át.

A látomásos nagyítások („a szívószálban nyakig ért a víz” – telihold van), a dimenziót váltó tapasztalások („a hűtőbe / beköltözött az északi-sark” – altatódal) sebző környezetről tanúskodnak, s egy hősies esendőség szószólójává válnak: „a tenger mélyén / heverő iszapból kell kipréseljem a zivatart” (zivatar). Kozmoszig lobbanó hasonlatok („az üstökösök égése olyan mint / a kigyulladó paradicsomkert” – üstökösök) és kezdetektől megilletett időtudat („az ősrobbanás előtt / isten is visszafojtotta a levegőt” – aranytojás) szavatolnak a személyesben rejtező egyetemesért.

E poétika érzékenységére éppúgy jellemzők a szellemdús analógiák…:

újjászületés

a verandán pár
kupac szűz hó isten meg-
borotválkozott

…mint a kietlenség bátor regisztrálása:

telepátia

hold és föld között
is működik minket egy
szoba szeparál

Gyógyító sebzettség a lírai éné; a csapongó-kihagyásos versbeszéd tudat alatti tartományokból szól, idegesen szép feszültséget tartva fönn mindvégig.

Egy tisztaságig vetkőzött lélek vallomáspróbái ezek.

Murányi Zita legújabb kötete akkor kezd el beszélni, amikor „a másik lelkében elhallgat az ének” (adj már…).

Murányi Zita: Két várlak között, Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2025.

Fotó: Merényi Zita; Cédrus Művészeti Alapítvány

Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2026. március 29-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.