Tíz éve működnek a piarista nővérek Nagykárolyban

A Kalazanci Szent József-templom búcsújára felvezető triduum harmadik napján, augusztus 24-én adtak hálát a piarista nővérek a nagykárolyi letelepedésük óta eltelt tíz évért. A nővérek tisztelői, barátai, segítői előtt Schönberger Jenő püspök mutatott be szentmisét. A főpásztor hálát adott a kegyelmekért, amelyek a piarista nővérek közvetítésével érték a közösséget, megemlékezett a tíz évvel ezelőtti letelepedésről, az azóta eltelt időről, a család típusú gyermekotthon és a napközi megalapításáról, fejlődéséről, valamint a kongregáció létrehozásának 125 éves évfordulójáról.

Ruppert József piarista szerzetespap prédikációjában az Istennel való találkozásról beszélt. Mint kiemelte, a szeretetnek kell dominálnia bennünk, a krisztusi szeretetnek kell irányítania az életünket. Ha tisztességes emberré válunk, és megtaláljuk a szeretetben a harmóniát embertársainkkal, akkor meg kell találnunk a helyes kapcsolatot Istennel is – hangsúlyozta.

„Mindannyian érezzük, hogy az Istennel való találkozásnak a legszebb és legismertebb formája az imádság. Csak sokszor nem tudjuk, hányszor vagy mikor kell imádkozni? Ha úgy érezzük, kötelező, akkor már nem is igazi imádság, az ugyanis szeretetből kell, hogy történjen, ahogy az anya a gyermekére szokott gyakran gondolni. A fontos, hogy találkozzak lélekben Istennel” – emelte ki Ruppert József, majd hozzátette: Isten annyira szeretett minket, hogy egészen közvetlen módon akart velünk kapcsolatban maradni. Így aki ott van a szentmisén, az az Úr testét kapja meg a szentáldozásnál. De a szentgyónásban is találkozunk vele, amikor megvalljuk bűneinket a javulás szándékával, nagyon sokan pedig a szenvedésben találják meg Istent: rádöbbennek, hogy valóban egy test tagjai vagyunk, és ha az egyik szenved, a másik is szenved vele, és a szenvedéseket felajánlhatjuk másokért, hogy nekik könnyebb legyen. 

„A legnagyobb lehetőség a találkozásra Istennel, túl az imádságon és a szentségeken, amikor eljön az életünk vége” – mondta a piarista szerzetes. Az emberek nem szeretnek beszélni a halálról, hangoztatta Ruppert József, pedig ez elkerülhetetlen, nem tragédia, nem valaminek a szörnyű vége, hanem egy boldog kiteljesedésnek a kezdete.

A szerzetes szentbeszéde végén a piarista nővérek tanúságtételét emelte ki: „A nővérek ünnepén hálát adunk azért, hogy a szeretet csodájával egy kicsit megváltoztatták ezt a várost és tanúságot tettek arról, hogy szeretettel meg lehet változtatni a világot. Válaszoljunk nekik azzal, hogy megpróbálunk jobb keresztényekké lenni.”

Az áldozás után Tünde nővér imában adott hálát az eltelt időért, Schönberger Jenő püspök pedig elismerő oklevelet adott át a piarista általános rendfőnöknőnek köszöntve a kongregációt jeles évfordulója alkalmából, valamint a nagykárolyi nővéreknek, megköszönve a tízéves szolgálatot és az aközben hozott áldozatokat.

Magyar Kurír