Tizenhét akolitust avattak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szolgálatára

A főpásztor a szentmise elején a missziós vasárnapról elmondta: ez az ünnep tartalmazza azt a gondolatot, hogy mi, keresztények missziós egyház vagyunk, küldetésünk van Jézus Krisztustól: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet…” (Mt 28,19) Azzal tudjuk tanítvánnyá tenni az embereket, ha megéljük tanítványságunkat, istenkapcsolatunkat.

A főpásztor külön köszöntötte az avatandó testvéreket, akik vállalták, hogy akolitusok, avatott szolgái, szolgálói lesznek Isten evangéliumának és az oltárnak. Majd köszöntötte a jelöltek rokonait, szeretteit, barátait és mindazokat, akik imádságaikkal elkísérték őket erre az ünnepre, és a továbbiakban is segítségükre lesznek, hogy az Egyházban vállalt szolgálatukat szeretettel, odaadóan tudják végezni.

A szentmisén az „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” evangéliumi szakaszt (Mt 22,15–21) Krakomperger Zoltán általános helynök, plébános, az akolitusképzés vezető tanára olvasta fel, majd a szertartás első mozzanataként egyenként szólította a jelölteket, akik felavatásukat kérték az akolitusi szolgálatra. A jelöltek fejhajtással a püspök elé léptek.

Ezt követően Palánki Ferenc püspök homíliát mondott, amelynek végén az alábbi intelmet intézte a jelöltekhez:

„Kedves Fiaim!

Ti az akolitusok tisztére vagytok kiválasztva, hogy azzal sajátos részt vállaljatok az Egyház hivatásából. Az Egyház életének csúcspontja és forrása az Eucharisztia. Általa épül és növekszik Isten népe. Most azt a feladatot bízzuk rátok, hogy segítsetek a papoknak és a szerpapoknak tisztségük gyakorlásában, és szükség esetén megáldoztassátok a híveket, valamint a betegeket is.

Mivel most erre a szolgálatra külön felavatást kaptok, éljetek egyre inkább az Úr áldozatából, és egyre jobban azonosuljatok vele. Törekedjetek felfogni munkakörötök mély, lelki értelmét, hogy mindennap tudatosan adjátok oda magatokat Istennek Jézus Krisztus által, neki tetsző áldozatul.

Amikor ezt teszitek, jó, ha gondoltok arra, hogy amint testvéreitekkel egyazon kenyérből táplálkoztok, egy testet is alkottok velük. Őszintén szeressétek tehát Krisztus Urunk titokzatos testét, vagyis Isten népét, főleg pedig az elesetteket és a betegeket! Igazodjatok Jézus parancsához, amelyet az utolsó vacsorán adott apostolainak: »Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!«”

Az intelem után a főpásztor könyörögő imádságra szólította fel a jelenlévőket, kérjék az Urat, hogy akiket az akolitusok tisztségére kiválasztott, töltse el áldásával, és erősítse meg őket, hogy hűségesen szolgálhassanak Egyházában.

A felszólítás után a jelenlévők rövid ideig csendben imádkoztak, majd a püspök megáldotta a jelölteket: „Jóságos Istenünk, aki egyszülött Fiad által Egyházadra bíztad az Élet kenyerét, áldd meg kegyesen az akolitusi szolgálatra kiválasztott testvéreinket.

Add, hogy szent oltárod körül szíves örömest szolgáljanak, hűségesen osszák szét testvéreik között az Élet kenyerét, szünet nélkül növekedjenek hitben és szeretetben Egyházad épülésére! Krisztus, a mi Urunk által.”

Ezután a jelöltek egyenként a püspök elé térdeltek, aki átadta nekik a konszekrálandó kenyeret tartalmazó edényt, és ezt mondta: „Vedd ezt az Eucharisztia ünneplésére előkészített kenyeret, és úgy élj, hogy méltóképpen szolgálhass az Úr és az Egyház asztalánál.”

Ezt követően az egyetemes könyörgések hangzottak el, és a mise a szokott módon folytatódott.

A szentmise záróáldása előtt a főpásztor köszönetet mondott Krakomperger Zoltán helynöknek, plébánosnak a képzés koordinálásáért és a korábban avatott akolitusok továbbképzéséért, és sok örömet kívánt az új akolitusoknak a szolgálatukhoz. Palánki Ferenc így fogalmazott: „Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, akik áldoztatunk, hogy Krisztus arra méltat bennünket, hogy neki szolgálhassunk, őt kioszthassuk. Szent Ágoston így fogalmaz az áldoztatásról: »Krisztus adja Krisztust Krisztusnak«. Milyen nagy mélység rejlik ebben! Nekünk, akik áldoztatunk, viselkedésünkkel is méltónak kell lennünk Krisztus testéhez, hogy táplálja azt a Krisztust, aki abban a testvérünkben él, aki éppen megáldozik.”

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

Magyar Kurír