Tízéves a Nemzeti Emlékezet Bizottsága

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke köszöntőjében rámutatott, a NEB feladata az Alaptörvényben foglaltak alapján a kommunista diktatúra működésének bemutatása és a közvélemény formálása. A 2. világháború után a szovjet fegyverek árnyékában jött létre az a kommunista rendszer, melynek a rendszerváltás vetett véget. Bár a kutatás már ekkor megkezdődött, sok minden rejtett maradt, szakembereik napjainkban is a korszak feltárásán dolgoznak.

Alapkutatásaik során azt is vizsgálják, kik voltak, akik a rendszer működésében szerepet vállaltak, e mellett a generációkon átívelő egyéni és kollektív traumák feldolgozásában is segítenek.

Kiadványok, tematikus honlapok, ismeretterjesztő filmek, színdarabok, tematikus órák és vetélkedők révén igyekeznek a következő nemzedék számára átadni a kommunista diktatúráról szerzett ismereteket. A diktatúra áldozatainak és a helytálló hősöknek az emlékezetét is igyekeznek fenntartani.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a rendezvény fővédnöke megnyitóbeszédében Illyés Gyula szavait idézte: „lesz olyan idő, amikor emlékezni és emlékeztetni is bűn lesz”. A 20. században a magyaroknak ezt háromszor is meg kellett élniük: 1919-ben, 1944-ben és a rendszerváltásig tartó időszakban. A nemzeti emlékezet az egyik legerősebb közösségképző tényező. Azért, mert egy diktatúrának csak az emlékezetre alapozott közösség tud ellenállni. A NEB létrehozása idején abban bíztak, elmúlt az az idő, amikor az emlékezethez bátorág kell, ám napjainkban újra szükség van erre.

A 21. században a demokratikus államok és a magánhatalmak között folyik a küzdelem

– emelte ki az országgyűlés elnöke. E harcban az emlékezet olyan stratégiai magaslat, ahonnan a hódítók elérhetik a céljukat, főleg akkor, ha a kezükben van az a közösségi média, mely az emlékezet befolyásolására is képes. A kommunizmus a hagyományos emberi közösségeket akarta lerombolni, s új köntösben ma is erre törekszik. Ezét kell kiszabadítani a múltat a diktatúra és örököseinek a fogságából. A NEB olyan kutatók tevékenységét segíti, akik szakmai szempontból vizsgálják a diktatúra időszakát, bemutatva a szocializmus működését és rémtetteit – zárta beszédét Kövér László házelnök.

A Közép-Európa – közös múlt, közös emlékezet? című panelbeszélgetés résztvevője Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke; Ladislav Kudrna, a cseh Totális Rezsimek Tanulmányozásának Intézete (ÚSTR) igazgatója; Rafał Rogulski, az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózatának (ENRS) igazgatója és Jerguš Sivoš, a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) igazgatói testületének elnöke voltak. A diskurzust Germuska Pál moderálta. A megszólalók szerint fontos a nemzetközi szintű párbeszéd és a közös munka. Érdemes a szakembereknek együtt megvizsgálniuk, hogy miként indultak a totalitárius rezsimek, hogyan zajlott a kollektivizálás és mi vezetett a kommunista rendszer összeomlásához az egyes kelet-európai országokban. A beszélgetők rámutattak:

meg kell akadályozni a történelemtorzítást.

Ugyanakkor a múlt feltárása a jelen megértéséhez is elengedhetetlen. A történelem vizsgálata során arra is figyelmet kell fordítani, hogy az egykori szovjet blokk térségében a kommunista időszak nyelvi kódrendszerét napjainkban is használják.

A következő beszélgetésen Andrew Bremberg, az egyesült államokbeli Kommunizmus Áldozatainak Emlékére Alapítvány (VOC) elnöke; Hubertus Knabe, a német Konrad Adenauer Alapítvány (KAS) jelenkori történelem tanácsadó testületének tagja; Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese; Marek Mutor, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának (PEMC) elnöke és Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója osztották meg gondolataikat a résztvevőkkel. Ezúttal a kommunizmus bűnei kerültek terítékre. „A kommunizmus 35 éve halott. Miért van szükség arra, hogy foglalkozzunk vele?” – tette fel a kérdést Keith Lowe történész, a diskurzus moderátora. Egyrészt azért – hangzott a válasz – mert az eszme valójában még mindig él. Ugyanakkor nagy szégyen, hogy az elkövetők közül nagyon kevesen – Magyarországon senki – nem került börtönbe, holott a történelem során a diktatúrák bukása után felelősségre vonták a bűnösöket. Magyarország esetében ennek sem a belpolitikai, sem külpolitikai feltételei nem voltak meg, elsősorban azért, mert a nyugati gazdasági szereplők akadályozták azoknak az elszámoltatását, akikkel a kommunista időszakban üzleti kapcsolatban álltak.

A beszélgetők rámutattak, azért is szólni kell a diktatúra rémtetteiről, mert napjainkban a fiatal nemzedék – melyet sok esetben nagyfokú tudatlanság jellemez – rokonszenvvel tekint a kommunista ideológia bizonyos megállapításaira. Magyarországon a 2. világháború után a náci ideológiát felszámolták, így később nem játszott semmilyen szerepet.

A rendszerváltás után a kommunista diktatúra is megbukott, ám az emlékezet felett egy ideig eszmei örökösei gyakorolták a felügyeletet.

A Terror Háza Múzeum és a NEB működésének a segítségével mára a kommunista időszak emlékezete kikerült a kezükből. Nyugat Európában viszont azt tapasztaljuk, hogy míg a szélsőjobboldali gondolkodást sikerült marginalizálni, addig a kommunista jellegű mozgalmak aktív szereplői a közéletnek. A beszélgetőpartnerek hangsúlyozták, a kommunista ideológia több országban – így Kínában is – jelen van. A Szovjetunió öröksége pedig az orosz politikában is tetten érhető.

A Küzdelem a lelkekért című panelbeszélgetése résztvevői – Tóth Tamás egyháztörténész, az MKPK titkára; Horváth Gergely Krisztián, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a NEB Vidéktörténeti Témacsoportjának vezetője; Łukasz Kamiński, a lengyel Ossoliński Nemzeti Intézet igazgatója; Rigó Róbert, a Károli Gáspár Református Egyetem és a NEB Hivatalának munkatársa; Soós Viktor Attila, a NEB tagja – azt járták körbe, milyen jellemzői voltak a vallásüldözésnek a kommunista diktatúra évtizedeiben. „Ma, hamvazószerdán egy szomorú dologról, az egyházüldözésről, az egyházak megtöréséről fogunk megemlékezni” – kezdte a beszélgetést a moderátor, Prőhle Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete igazgatója. Łukasz Kamiński azt emelte ki, hogy Lengyelországban már a világháború végén, de leginkább 1948-tól elindult az Egyház háttérbe szorítása. Az egyházi vezetők ugyanakkor mindvégig folytattak valamiféle egyeztetést a kommunista vezetéssel. A hetvenes évekre a Katolikus Egyháznak fontos politikai, közéleti szerepe lett, a nyolcvanas évtizedre pedig már az állami ellenőrzés intenzitása is alábbhagyott.

Magyarországon a kommunizmus úgy köszöntött be, hogy valamiképp mindenki tartozott valamilyen felekezethez. 1948-ban a kommunisták hatalomszerzésének része volt a kollektivizálás és az egyházi iskolák államosítása is. „Közvetlenül a háború után az iskolák kétharmada volt egyházi fenntartásban, ’48 után 8 középiskolája maradt a Katolikus Egyháznak, napjainkban pedig az iskolák 9,86 %-a egyházi fenntartású. A kommunisták a templomot és az iskolát is el akarták venni. E küzdelem során volt, akiből vértanú lett, volt, aki elmenekült, volt, aki – bár sokszor csak látszat szerint – együttműködött a rendszerrel.” – mutatott rá Tóth Tamás.

„A rendszerváltás után az egyházi vezetés nem tudott szembenézni a múlttal, elsősorban személyi okokból” – hangsúlyozta Soós Viktor Attila. Ugyanakkor a szakemberek hamar nekiláttak a múlt feltárásának, közéjük tartozott a Fehér Hollók munkacsoport is. Napjainkban a történelmi egyházak is érzik, hogy a múlt feldolgozása nagyon fontos feladat. Tóth Tamás azt hangsúlyozta, hogy

a kilencvenes évek elején még a szakma sem volt abban a helyzetben, hogy nekiálljon a múlt feltárásának, sine ira et studio. E mellett az előkerült dokumentumokat szakszerűen kellett áttanulmányozni, ez is időbe került.

„Milyen szerepe volt a kommunizmus bukásában Szent II. János Pál pápának?” – hangzott a kérdés. A lengyelországi folyamatokra vitathatatlanul nagy befolyással volt, támogatta a Szolidaritás mozgalmat. Ugyanakkor nagy vita van arról, hogy más tekintetben mekkora volt az ő hatása – hangsúlyozta Łukasz Kamiński. Horváth Gergely Krisztián rámutatott, Magyarországon Mindszenty József bíboros és Ordass Lajos püspök is szembehelyezkedett a rendszerrel. Ugyanakkor a mai nemzedékkel a kollaboránsok – mint Beresztóczy Miklós – motivációit is meg kell ismertetni. Rigó Róbert kiemelte, az egyházi földek elvétele gazdasági értelemben is kiszolgáltatottá tette az egyházakat. Soós Viktor Attila szerint szükség van arra, hogy a kiemelkedő hősök, tanúságtevők, mártírok életét megismerjük.

A tanácskozás második felében a szakértők a forrásokról és a kutatási feltételekről; az oktatás és az ismeretterjesztés feladatairól, valamint a kommunista diktatúrában működő intézményesített erőszakról beszéltek.

A nap folyamán mintegy kilencven diák rendhagyó történelem órán vett részt a NEB munkatársainak irányításával. A Hagyományok Házában több kiállítás és ismeretterjesztő film segítségével is bemutatták a kommunista diktatúra rémtetteit.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír