Több figyelem és jelenlét – Interjú a Katolikus Szeretetszolgálat szakmai főigazgató-helyettesével

– Hogyan alakult az eddigi pályája?

– Tizenegy éve vagyok a Katolikus Szeretetszolgálatnál. Részmunkaidős szakmai koordinátorként kezdtem, majd projektmunkatárs és projektmenedzser lettem. Három és fél évvel ezelőtt kineveztek szakmai csoportvezetőnek, idén pedig abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy főigazgató úr kinevezett a szervezet megbízott szakmai főigazgató-helyettesévé. Sokáig betöltetlen volt ez a pozíció. Három és fél évvel ezelőtt már pályázni lehetett rá, akkor kaptam a csoportvezetői megbízatást, ami szakmailag és vezetői tapasztalat szempontjából is felkészített a mostani kinevezésre.

– Miért éppen most vált időszerűvé a pozíció betöltése?

– A szervezet az utóbbi években szakmai szempontból megerősödött a szolgáltatások bővülése és a különböző projektjeink által.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia iránymutatásai mentén sok olyan változtatás, fejlesztés történt, ami lehetővé teszi, hogy a legkisebbektől a legidősebbekig, a csecsemőktől a Parádon most köszöntött százhat éves néniig mindenkiről gondoskodni tudjunk, és részt vegyünk a társadalom különböző csoportjainak életében.

Az elmúlt években a munkámhoz tartozott a cikluskövetés és a Uspace-projekt. Az előbbi főként a meddőséggel küzdő párokat, az utóbbi a fiatalokat szólítja meg.

Ezek mellett minden évben alapítottunk vagy átvettünk egy-egy intézményt. 2023-ban az Alkoholistamentő Szolgálat került a Katolikus Szeretetszolgálat fenntartásába. 2024-ben alakult meg az első kifejezetten egészségügyi intézményünk, a veszprémi Bara-ház, ahol korai fejlesztéssel, illetve mozgásrehabilitációval segítjük a kisgyermekeket. Tavaly a leányvári Hivatásőrző Házat vettük át, amely az egyházi szolgálatban élők számára biztosít szakmai és lelki kísérést addiktológiai érintettség esetén. Ezeken kívül több állami fenntartású idősotthon átvétele során is feladataim voltak a megfelelő szakmai kritériumok meghatározásában, majd később bevezetésében.

– Van olyan terület, ami különösen a szívéhez nőtt?

– Tavaly kezdtünk foglalkozni a lakóink életminőségét javító innovációkkal. Nagy örömmel veszek részt ezekben, különösen kedvesek számomra a kognitív, a vizuális stimulációs és a mozgásrehabilitációs fejlesztések.

– Mik ezek pontosan?

– Tavaly VR-szemüvegeket vásároltunk, melyeket megfelelő szakmai előkészítést követően szeretnénk jól használni az idősellátásban, valamint a szociális ellátás más területein is. Sok esetben segíthet a demenciával élők kognitív képességeinek megtartásában, ha ismerős helyszínt látnak, emlékeznek. A VR-szemüveg segítségével a virtuális térben el tudjuk vinni őket oda, ahová kellemes emlékeik fűződnek. A szemüvegbe fel tudunk tölteni egyedi igények mentén rögzített helyszíneket és Youtube-videókat is, így a felhasználók virtuálisan akár Párizsba is eljuthatnak. Az ágyhoz kötött, fekvő ellátottainknak is felüdülést jelenthet egy-egy ilyen „utazás”, szép élményeket szerezhetünk nekik vele.

A győri Széchenyi István Egyetemmel együttműködésben telerehabilitációs projektünk indul a XXIII. János Otthonban, Máriaremetén. Ennek keretében műszaki eszközökkel támogatott mozgásfejlesztő, illetve izomtömeg megtartását célzó gyógytornát biztosítunk időseknek. A projekt azért fontos, mert éppen ennek a korosztálynak van a legnagyobb szüksége mozgásterápiára és rehabilitációra, például egy combnyaktörés után. Az egyetem által fejlesztett program arra épül, hogy a felhasználó egy webkamera előtt állva a kijelzőn látható mozgássort kövesse és utánozza. A gép jelzi, hány százalékban sikerült teljesítenie a feladatot, legyen az karkörzés, terpeszállás, guggolás vagy kitörés. A győri egyetem eredetileg kifejezetten sportolók számára készített mozgásfejlesztő programokat, így a Katolikus Szeretetszolgálattal együttműködve számukra is új terület az idősek tornáztatása. A Máriaremetén beállított eszközön fogjuk tesztelni, hogy mindez hogyan működik idősotthoni környezetben.

A Nutricia céggel is közös programot dolgoztunk ki, mert fontosnak tartjuk, hogy lakóink számára biztosítani tudjuk a megfelelő táplálkozást, akár az ehhez szükséges étrend-kiegészítők által. A cégtől szakmai támogatást kaptunk, hogy felmérjük ezer ellátottunk állapotát, és lássuk, van-e köztük alultáplált, illetve kinek van szüksége táplálásterápiára. Ha kell, speciális gyógyászati célra szánt tápszerek és étrend-kiegészítők segíthetik a megfelelő energia- és tápanyagbevitelt. Egyre fontosabbá válik otthonaink egészségügyi ellátásának minőségbiztosítása. A gondozás mellett mind nagyobb mértékben hárulnak intézményeinkre ápolási feladatok is: ilyen az infúzió bekötése vagy éppen a szondatáplálás. Szakmai fejlesztésnek köszönthetően ma már minden otthonunk rendelkezik szakápolási engedéllyel, és biztosít egészségügyi ellátást.

– Mit szólnak a lakók a digitális fejlesztésekhez?

– Bár az ellátottaink javarészt nem abból a korosztályból valók, amely digitális eszközök között nőtt fel, mégis vannak, akik szívesen használják ezeket. Sokan skype-oltak a covidjárvány alatt, így tartották a kapcsolatot a családtagjaikkal, ismerőseikkel. Az otthonainkban élők egyre több digitális eszközzel találkoznak, így várhatóan nem fognak idegenkedni ezektől.

– Milyen lehetőségeket rejt a mesterséges intelligencia felhasználása a gondozás területén?

– Magyarországon a mesterséges intelligencia terápiás felhasználása még gyerekcipőben jár, a tengerentúlon talán már elterjedtebb. Különösen fontos terület számomra a digitális transzformáció. Egyre több olyan szoftverrel dolgozunk, amely segíti az adminisztrációt, hatékonyabbá teszi a munkát, és a szolgáltatást is magasabb szintre emeli. Például van olyan szoftver, amely az adatok elemzésével jelezheti, ha valakinek szüksége van táplálásterápiára vagy orvosi segítségre. Létezik olyan szervezet, amely a mesterséges intelligencia segítségével csökkenteni próbálja a demencia súlyosbodásának esélyét. A technológia emellett a szenvedélybeteg-ellátásban is jelen lehet, például a VR-szemüvegek vagy virtuális avatárok használatával. Egy terápiás munkatársunk ötlete volt, hogy a VR-szemüveget a nemet mondás képességének fejlesztésére, begyakoroltatására is alkalmazni lehetne, például úgy, hogy egy avatár virtuális szituációban meghívja az alkoholfüggőséggel érintett ellátottat egy sörre. Az intézményeink mostanában kapják meg a VR-szemüveget, a készülékek használatáról nemrég szakmai napot tartottunk. Ezeknek az eszközöknek további előnyük, hogy a dolgozóink is használni tudják őket, egy nehéz nap végén például kikapcsolódhatnak a segítségükkel, mondjuk, a tengerparton.

– Nem veszélyes ez?

– Ha nem vigyázunk, addikciót okozhat. Fontos a szakmai iránymutatás, amit mindenki meg fog kapni a használathoz. Ebben különböző megkötések szerepelnek, például az, hogy a készüléket javasoltan csak heti egy alkalommal lehet használni, tíz-húsz percig. A keretek megtartása elengedhetetlen. A telerehabilitációs eszközök használatánál is mindenképpen szükség van gyógytornász jelenlétére, hogy meglegyen a tudatosság, a kontroll. Lényegesnek tartjuk, hogy mielőtt egy lakó webkamerát használ, megfelelően felkészítsük őt, felmérjük a kockázatokat, meggyőződjünk arról, milyen az egyensúlyérzéke, bekerülhet-e egyáltalán virtuális térbe. A pilotprojektek sokszor a buktatók és kockázatok miatt haladnak lassan. Nagyon oda kell figyelni, ha bevezetünk valamilyen fejlesztést, újdonságot.

– Hogyan osztják meg a munkát Vajda Norbert főigazgatóval? Mi az Ön feladata?

– A főigazgató úr tizenegy éve a főnököm, főigazgatóként hat éve. Jól tudunk együttműködni, már félszavakból is értjük egymást. Az operatív feladatok hozzám tartoznak. Az eddig felsoroltakon kívül meg kell még említenem a képzésszervezést is. A szociális területen dolgozó kollégáknak ugyanis továbbképzési kötelezettségük van, ugyanúgy, mint az egészségügyben dolgozóknak vagy a pedagógusoknak. A Katolikus Szeretetszolgálat néhány éve állami intézményeknek és más egyházak intézményeinek is szervez továbbképzéseket országos szinten. Tavaly több mint hetven ilyen kurzust tartottunk a folyamatosan érkező igények miatt. Sok teendőnk van módszertani központként is: ellátjuk az ország valamennyi katolikus szociális intézményének szakmai támogatását, segítséget nyújtunk például jogszabály-értelmezésben, szakmai program megírásában. Részt veszünk az állam által működtetett Területi Szakmatámogatási Rendszerben (TSZR) is, ennek keretében Pest és Nógrád vármegyében nemcsak egyházi, hanem állami, önkormányzati és civil intézményeknek is szakmai segítséget nyújtunk.

– Kikkel dolgozik együtt?

– A központban nyolc-tíz munkatárssal dolgozunk az innovációkon, különféle projekteken. Nagyon elégedett lehetek, mert színes és jó a csapatom, büszke vagyok a kollégáimra. Van közöttük jogász, gyógypedagógus, konduktor, szociológus, szociálpolitikus, műszaki-technikai segítő munkatárs, hangterápiával foglalkozó kolléga, közösségszervező. A szervezet számára fontos a gazdasági stabilitás, ezért külön ki kell emelnem Pocsai Valéria gazdasági főigazgató-helyettes asszonyt és a munkatársait, velük szintén napi kapcsolatban vagyok. A Katolikus Szeretetszolgálat központjának dolgozói mellett az intézményeink vezetőire és minden elkötelezett munkatársunkra óriási szükségünk van, csak így tudjuk mindennap jól szolgálni a ránk bízottakat.

– Van víziójuk arról, hogy merre fejlődnének tovább a következő huszonöt évben?

– Mióta itt vagyok, unalmas évünk még nem volt. A püspöki konferencia segítségével a folyamatosan érkező kihívásokra válaszolunk. A következő években szeretnénk még magasabb szintre emelni a szolgáltatásainkat. Fontosnak tartjuk, hogy differenciált ellátást biztosítsunk az otthonainkban, hiszen egy autizmussal élőnek a fogyatékossággal élők otthonában, egy krónikus, ágyhoz kötött lakónak az idősotthonban vagy egy speciális igényű kisgyereknek a korai fejlesztésben nagy szüksége van erre. A szervezési és menedzsmentfolyamatok hatékonyabbá tételével is sokat foglalkozom, hogy azok minél jobban segítsék a szervezet működését.

Meggyőződésem, hogy minden szakmai fejlesztésünk és innovációnk csak akkor hiteles, ha a küldetésünket szolgálja: az ember méltóságának védelmét és a ránk bízottak személyes kísérését.

A technológia számunkra nem öncél, hanem eszköz ahhoz, hogy több figyelmet, több jelenlétet és nagyobb biztonságot tudjunk nyújtani. A Katolikus Szeretetszolgálat lényege végső soron nem változik, csak a formái alakulnak a kor kihívásai szerint. A katolikus szociális ellátáshoz a szakmai gondoskodáson túl hozzátartozik a hitből fakadó szeretet is. A zarándoklatok, a közös események – például egy látogatás az Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen vagy a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott szentmise – közösséggé formálnak bennünket. Örülök, hogy lehetőségem van megélni mindezt a ministrálások során is, a szervezet számára tartott szentmiséken, az oltár szolgálatában, Isten jelenlétében.

– Milyen belső meggyőződés hajtja, mi ad erőt ehhez a szerteágazó és nagy felelősséggel járó feladathoz?

– A mindennapokhoz a családom és különösen a feleségem ad erőt és biztos hátteret. Mielőtt a Katolikus Szeretetszolgálathoz kerültem, már akkor is nagyon fontos volt számomra, hogy katolikus közegben dolgozzam és tegyek másokért. Régebben ugyan nem úgy terveztem, hogy szociális területen fogok dolgozni, de lehetőséget kaptam erre, amiért nagyon hálás vagyok. Ez a hála áll a hátterében annak, hogy a szeretetszolgálatnál szeretném előmozdítani a munkámmal a fejlődést, a tudatosságot, a megbecsültséget, és azon vagyok, hogy értékeket hozzunk létre, illetve a már meglévő értékek még inkább láthatóvá  váljanak. Csoó Lászlóné Marika, korábbi kollégám és mentorom, nagyon sokat segített nekem ebben. A Katolikus Szeretetszolgálat telitalálat számomra. Az intézményvezetőkkel napi kapcsolatban vagyok, közös értékrend és cél mentén, elhivatottan végezzük a feladatainkat. Tavaly, amikor a Szeretetszolgálat fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünnepeltük, még jobban felszínre került, milyen hittel és odaadással dolgoznak az intézményeink munkatársai. Köszönöm a Jóistennek, hogy itt lehetek!

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. március 22-i számában jelent meg.