Több megfejtésre váró rejtélyt is tartogattak a veszprémi érseki palota 250 éves barokk falképei

A világegyetemet körforgásban tartó kétarcú istenség, a négy évszakot szimbolizáló női és férfialakok, a bolygók jeleit kezükben tartó puttók és egy titokzatos utalás a 18. században a palotát építtető veszprémi püspök, Koller Ignác születésnapjára – többek között ilyen részletek láthatók a veszprémi érseki palota dísztermének barokk mennyezeti festményén.

A közel 250 éves épület a magyar barokk építészet egyik remekműve, amelynek belső tereit a veszprémi várnegyed megújításának keretében állítják helyre. Ahogy az elmúlt évszázadokban, úgy ezután is elsősorban egyházkormányzati funkciókat lát majd el, egyes tereit és kertjét vezetett sétákon lehet majd látogatni.

A Veszprémi Főegyházmegye azonban már idén megnyitja a nagyközönség előtt a palota dísztermét és további különleges tereit, amelyeket havonta egyszer vezetett „sisakos túrán” csodálhatnak meg az érdeklődők.

A várhegynek ezen a részén már a középkor óta püspöki palota állt, ám a török támadások miatt a rezidenciát Sümegre tették át, a veszprémi vár pedig csak a 18. században nyerte vissza korábbi szerepét. Ekkor építették újjá a Szent Mihály-főszékesegyházat, és ekkor épült meg – Koller Ignác akkori főpásztor megbízásából – az új püspöki palota is, amelynek díszítésén a korszak kiemelkedő mesterei dolgoztak.

Egyikük Johann Ignaz Cimbal bécsi festő volt, akinek alkotásait számos hazai, ausztriai és csehországi barokk templomban és kolostorban megtaláljuk. A veszprémi érseki palota dísztermének 1770-es években készített festése nemcsak azért emelkedik ki életművéből, mert különösen jó állapotban maradt fenn, hanem azért is, mert Cimbalnak ez az egyetlen világi témájú alkotása – amely ráadásul több megfejtésre váró rejtélyt is tartogatott a szakembereknek.

A mennyezetkép – amelyen a csillagjegyek és az időjárás szimbólumai is láthatók – ugyanis nem csak dekoráció, több jelentésrétege is van; a festményt akár antik mitológiai utalásokba rejtett püspöki hitvallásként is lehet értelmezni. Az alkotásnak ugyanakkor nem csak a jelentése okozott fejtörést, Cimbal festéstechnikája is váratlan feladat elé állította a restaurátorokat.

„Sokáig úgy gondolták a szakemberek, hogy a festmény jellegzetes csillogása egy korábbi restaurálás következménye, valamilyen konzerválószer nyoma. Cimbal életművének vizsgálatakor azonban kiderült, hogy máshol is van hasonlóan csillogó mennyezetképe, amelyet freskótechnika helyett temperával készített. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy Cimbal Veszprémben is temperát használhatott a mennyezeti vakolaton, és úgy dolgozott, mintha vászonra festene, végül pedig az egész képet lelakkozta. Így érte el, hogy a színek a freskókhoz képest sokkal telítettebbek lettek,  megőrizve ragyogásukat. Ezt az összhatást állították most vissza a restaurátorok” – mondta el  Nagy Veronika múzeumigazgató, a veszprémi várnegyed megújulását bemutató Work in Progress (WIP) programsorozat kurátora.

A díszterem így ma már valóban lenyűgöző látványt nyújt: a barokk falképek a mennyezetképre irányítják a terembe belépők figyelmét, miközben hagyják érvényesülni azt a páratlan panorámát is, amely a város fölé magasodó erkélyről nyílik.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír