Töltsétek meg a korsókat!

Római tanulmányaim alatt egy linzi egyházmegyei évfolyamtársam ezt a címbeli, különösnek tűnő újmisés jelmondatot választotta magának pappá szentelése előtt. Már többször is bocsánatot kértem tőle, ő pedig mindig nagyot kacag ezen, s bizony őszintén el kell itt mondanom: szinte kigúnyoltam, hogy is tudott egy ilyen „snassz”, üres mottót találni egész papi életére.

Azóta persze eltelt közel három évtized, s mára már egészen másként látom: talán a szebbnél szebbnek tűnő idézetek közül éppen ez lehetett a legmélyebb, a legőszintébb: nem a mottó, hanem a mi korsónk üres! A szemléletváltást e témában nagymértékben segítette számomra a Magyar Schönstatt Családdal való komolyabb megismerkedésem.

Térjünk is a tárgyra, a mai vasárnap evangéliumára! Az Úr Jézus Krisztus ma első csodatételének helyszínére, a galileai Kánába kalauzol minket. A víz borra változtatásának csodája egy menyegzőn történik. Az ifjú pár, illetve a velük együtt ünneplők vidám szívének, önfeledt boldogságának feltétele, hogy Mária közbenjárjon szent Fiánál, és figyelmeztesse:

Nincs több boruk”! Bárcsak ma is felismernénk, hol és miben szorulunk rá különösen Jézus kegyelmére és Mária közbenjáró imájára!

Tavaly szeptemberben a Schönstatt Család meghívására egy csodás lelkigyakorlaton vehettem részt a Balaton-Felvidéken, Óbudaváron. Ott és akkor egyre inkább éreztem: a nagy nehezen kikapcsolt mobiltelefon helyett valami másra van szükségem, nem térerőre (az ott úgyis eléggé szakadozott): ez a hely sokkal inkább igazi lelki erőtér volt számomra. Jó volt ott töltögetni pár napon át a korsóinkat! A Szűzanya bátran jelezte Jézusnak, hol hiányzik a bor, az igazán nemes, az életünkből, s persze segített abban is, hogy újra feltöltődjünk.

Ha ugyanis még képesek vagyunk megnyitni Urunk előtt kiüresedett, kérgessé vált szívünket, sőt, ha emberileg megteszünk és beleadunk mindent, vagyis az Úr kérésére megtöltjük, mégpedig színültig, a korsóinkat, akkor ő maga ugyanúgy végbeviszi ma is ezt a csodát!

Ezzel az ember kitörő öröme éppen Isten örömében lesz teljessé.

Carlo Maria Martini bíboros csoda szép gondolatát idézem befejezésül: „Kánában a bor Krisztus szimbólumává lett. (...)

Ő maga a végére tartogatott jó bor, Isten teljes áldásának élő és személyes jele.

És mi történik az ifjú kánai házaspárral? Semmi sem hiányzik már boldogságukhoz. Jézus kisegíti őket egy nehéz helyzetben, és mindezért cserébe nem kér tőlük semmit. Ő egyszerűen ad. Jelenlététől tehát nem kell tartani, épp ellenkezőleg: jelenléte mindig kívánatos. Áll ez ma is minden házaspárra (…) a világon, a legkisebb faluban vagy a legnagyobb városban.” (In: Benkő Antal szerkesztésében: Eukarisztikus emlékkönyv)

Szerző: Bognár István

Fotó: Merényi Zita

Magyra Kurír