Tomari Szent Irén – A középkori szent, aki a fatimai jelenésekhez is kötődik

A kérdés megválaszolásához a 7. századig kell visszamennünk, és meg kell ismernünk Tomari Szent Irén vértanú életét.

A hagyomány szerint Irén 635 körül Nabanciában született, amely ma Tomar néven ismert. A település Fatimától fél óra autóútra van, és a portugál történelemben arról ismert, hogy itt található a templomosok utódainak, Krisztus Lovagrendjének kolostora.

Irén jómódú és befolyásos családba született. Szülei magántanárt biztosítottak számára, és zárdaiskolába küldték. Nagyon szép lány volt; azok a férfiak, akinek alkalmuk volt látni őt, el voltak ragadtatva a szépségétől. Egyikük, Britald, a városban élt. Kifigyelte, hogy mikor megy Irén a templomba, és követni kezdte. Plátói szerelme megszállottá tette a férfit, és végül odament Irénhez, és megkérte a kezét. A lány visszautasította Britaldot, mondván, hogy tisztasági fogadalmat tett, és Istennek szentelte az életét. A férfi összetörten távozott.

Volt egy másik férfi is, aki titkos terveket dédelgetett Irénnel: tanítója, Remigio. Szerzetes volt, akit Irén szülei nemcsak azzal bíztak meg, hogy tanítsa lányukat, hanem azzal is, hogy vigyázzon rá. Ahogy telt az idő, Remigio egyre jobban beleszeretett a lányba, és egy nap Irén döbbenetére kéjjel a szívében, erőszakosan közeledett hozzá. A lány a lehető leghatározottabban elutasította a férfit, de Remigio nem tágított. Ugyan elengedte Irént, de bosszút forralt.

Nem sokkal később az emberek kérdezgetni kezdték Remigiótól, miért nem tanítja többé Irént. Az egykori nevelő a lány rossz hírét keltette: azt állította, tudomására jutott, hogy hajadonként áldott állapotban van, ezért semmiképp sem akarja, hogy bármi köze legyen hozzá. Ezután üzenetet küldött a mit sem sejtő Irénnek, hogy találkozhatna-e vele néhány percre, hogy tanulnivalót adjon át neki, aki így beleegyezett a találkozóba. Remigio itallal kínálta, amit Irén elfogadott. A történet szerint a férfi olyan mérget főzött, amelytől felpuffadt a lány hasa. Ezért amikor az emberek meglátták így őt, elhitték Remigio hazugságát. A hír eljutott a korábban elutasított kérőhöz, Britaldhoz, aki elvesztette a fejét, hogy Irén hazudott neki. Vélt kicsapongását nem tudta elviselni. Britald felbérelt egy zsoldost, hogy ölje meg Irént. A lány hazafelé tartott a délutáni imádságáról, amikor rátámadt a merénylő. Hátulról odalopakodott hozzá, és elvágta a torkát.

Élettelen testét a Tejo folyóhoz vonszolta, és beledobta. Az emberek, miután már nem látták Irént misére járni vagy a templomban imádkozni, azt hitték, hogy szégyenében elhagyta a várost. Mi más történhetett volna vele?

Itt lép be a történetbe – a hagyomány szerint – Irén nagybátyja, Celius apát, aki misztikus kinyilatkoztatásban értesült Irén halálának körülményeiről és arról, hogy hova tűnt a holtteste. Körmenetet szervezett, és elindultak arra a helyre, ahol értesülése szerint megtalálhatják. A víz Irén holttestét Scalabis (ma Santarém, azaz Szent Irén) városának partjaihoz sodorta. Amikor a körmenet a helyszínre ért, a víz visszahúzódott, és sértetlenül megtalálták Irén földi maradványait. Megállapították, hogy nem volt várandós, és hogy hazugságok és rágalmak áldozata lett.

A szerzetesek ünnepélyesen eltemették, Szent Irén (Santa Iria) igaz története pedig terjedni kezdett. Róla nevezték el Cova da Iriát, ahol a Szűzanya megjelent a fatimai gyermekeknek. Szent Irén tisztelete mind a pásztorgyermekek, mind az ott lakók számára élő és ismert volt. További érdekesség, hogy a nevét viselő városban 1247-ben eucharisztikus csoda történt. 

Liturgikus emléknapján szülőhelyén, Tomarban és a róla elnevezett városban, Santarémban, valamint vértanúságának helyén szobrát körmenetben hordozva, rózsaszirmokat szórva a Tejo folyóba emlékeznek meg róla.

Cova da Iria (Szent Irén völgye, Fatima)

Tomari Szent Irént szentként és vértanúként tisztelik egész Portugáliában és a Katolikus Egyházban. Tomar és Santarém védőszentje, liturgikus ünnepe október 20-án van.

Szerző: Kuzmányi István

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír