Történelmi jelentőségű leletekre bukkantak a veszprémi Szent György-kápolna alatt

A Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Régészeti Intézet munkatársai – a 2023-as Európa kulturális fővárosa rendezvénysorozathoz kapcsolódó, a Veszprémi Főegyházmegye számára a veszprémi várnegyed felújítására megítélt jelentős kormányzati támogatásból – 2022 februárjában kezdték meg, a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság közvetlen megbízásából, a „Veszprémi vár területén található műemlékegyüttes felújítása és fejlesztése” elnevezésű beruházás keretében, a Szent György-kápolna környezetét érintő teljes felületű megelőző feltárást.

A területen 1957-ben már H. Gyürky Katalin is végzett régészeti kutatásokat, amelyeknek célja a korábban megtalált kápolna romjainak feltárása volt. A kápolna körül csak árokszerűen vizsgálták meg ezeket a falakat, így akkor sok mindent – többek között az őskori rétegeket, sok temetkezést – nem találtak meg és nem tártak fel. A jelenleg zajló kutatás során azonban nagy felületen vizsgálhatták meg a területet, így korábban fel nem tárt jelenségek is előkerültek.

A kutatott terület középpontjában a Szent György-kápolna áll, amely már a 10. században is létezett, a 13. században pedig, elpusztulása után, újjáépült.

A kápolnától nyugatra található részen egy dongaboltozatos épület visszabontott falai kerültek elő a feltárás során. A hozzá tartozó épület és a mellette álló háromszögű építmény falai a 16-17. században épültek a kápolna mellé. Ezt az alapján feltételezik, hogy a dongaboltozatos helyiségnek megvolt a ledöngölt agyagos padlószintje, amelyből egy 1625-ös dénár került elő. Amikor elbontották a helyiség padlóját, alatta két olyan középkorra keltezhető sírt találtak, amelyek megegyeztek a székesegyház tájolásával. Sajnos mellékletük nem volt. A padló és a középkori sírok alatt a bronzkorban és a vaskorban is lakott vár vastag humuszrétege került elő. Amikor az őskori réteget elbontották, sziklába vájt sírt találtak a terület északnyugati sarkában. Szintén ebből az időszakból származhatnak azok a sziklába vájt gödrök, amelyek a sír mellett kerültek elő. Hogy mire használhatták ezeket a gödröket, azt egyelőre nehéz megállapítani. A feltárást végző szakemberek bíznak benne, hogy később, további területek vizsgálata során akár valamilyen összefüggés, szerkezet is kirajzolódhat ezen objektumok között.

Az egykori Szentlélek-kápolna területén, a kápolna és a székesegyház között, a felbontott burkolat alatti modern feltöltésből nagy számban kerültek elő emberi csontok. Az ezekhez kapcsolódó középkori temetkezéseket az itt futó közművek fektetésekor bolygatták meg. Bizonyos területeteket azonban szerencsére ekkor nem ástak fel, így sikerült feltárni érintetlen sírokat is. Nagyon sok, már biztosan a középkori székesegyház tájolásához igazodó temetkezést találtak. A román kori székesegyház fala alatt is előkerült egy temetkezés.

A kápolnától keletre lévő területen az egykori székesegyház középkori kereszthajójának falait találták meg. Eddig nem volt biztos, hogy ez az épületrész kinyúlt a Szent György-kápolnához, és a 13. századi Szent György-kápolnát ehhez építették hozzá, a jelenlegi kutatással azonban bizonyossá vált, hiszen egy nagyon szép, a sarkán faragott kváderkövekkel megerősített kőfal került elő. Az ásatás során bizonyossá vált, hogy a kereszthajót az őskori földsáncba építették, nagyon vastagon maradtak meg e sánc rétegei. Gyönyörű kerámiák kerültek elő belőle; egész edényeket lehet majd összerakni. Ezen a részen is feltártak sziklába vájt objektumokat, gazdag leletanyaggal.

A feltárásról szóló beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír