Történelmi újratelepedés – Piarista szerzetesek Kolozsváron

– Hogyan foglalná össze a Kalazanci Szent József által alapított rend küldetését?

Molnár Lehel: Kalazanci Szent József az 1600-as évek elején ingyenes iskolát alapított a rászoruló gyerekek számára. Ezzel elősegítette megélhetésük biztosítását, de egyszerre gondoskodott lelki nevelésükről is. A piarista szerzetesközösség azóta is a gyerekek és fiatalok, különösen a rászorulók hitben és tudásban való nevelésére törekszik.

– Miért köteleződött el a piarista rend mellett?

Molnár Lehel: Egyszerre vonzott a tanárság és papság. Cserkészvezetőként volt némi tapasztalatom a gyerekek nevelésében. Olyannak ismertem meg magam, aki örömét leli ebben a tevékenységben, és aki talán eredményeket is el tud érni. Közben fontosnak gondoltam a hit és a tudomány összhangjának a keresését. Tágabban olyan nevelési helyzetek megtalálását, ahol egész emberségünk fejlődhet: fizikai, értelmi, közösségi, lelki területen egyaránt.

Sárközi Sándor: Kiskoromtól ismertem a piarista atyákat: volt, akivel együtt futballoztam; volt, akihez bejártunk öten-tízen hetente beszélgetni, de ennek ellenére kritikusan néztem őket kamaszkoromban. Diákként korrepetáltam-tanítgattam az osztálytársaimat, éreztem, hogy tudok és szeretek magyarázni. Az is egyre világosabb lett idővel, hogy a kereszténységre nevelni nagyszerű feladat. Mivel nagycsaládból származom, örömmel forgolódtam gyermekek körében – ilyen egyszerű.

Molnár Lehel: A szerzetesek jól felépített szervezetben élnek, amelynek az alapsejtje a helyi közösség. Ezeket a közösségeket fogja egybe egy rendtartomány, amelynek a vezetője, a tartományfőnök próbálja megtalálni az egyes személyek helyét a különböző küldetésterületeken. A tartományokat fogja egybe az egyetemes rendi szervezet az általános elöljáróval, aki Rómából irányítja a közösséget.

– Mit csinál egy 21. századi szerzetes? Mivel telnek a napjai?

Molnár Lehel: A mai szerzetesek is igyekeznek Istenre emelt tekintettel élni emberi életüket. Keressük az összhangot életünk különböző területei között. Közösségben élünk egymással, és Isten közösségét is keressük. De közösséget keresünk munkatársainkkal és a ránk bízottakkal is. Pedagógiai és lelkipásztori munkát végzünk, hogy teljesebb élethez segítsük a ránk bízottakat és a hozzánk fordulókat.

Sárközi Sándor: Tájékozódnom kell az oktatott szaktárgyaim jelenbeli kutatásaival, módszertani változásaival kapcsolatban, a teológia jelenlegi nézeteiben, a lelkipásztorkodás új meglátásaiban, illetve a lélektan kutatásaiban. De legalább ilyen fontos az is, ami nem csupán modern és aktuális, hanem alapvető: a személyes ráébredés Isten valóságára, jelenlétének százféle módjára, az örök imádkozás boldog dadogásaira.

– Erdélyben mennyire van jelen a piarista rend?

Molnár Lehel: Kolozsváron él többféle szerzetesi közösség, de piaristák ketten vagyunk Erdélyben. Élénk kapcsolatot ápolunk több olyan hellyel – akár iskolával is –, ahol korábban jelen voltunk. Elsősorban Csíkszeredát, Nagykárolyt és Temesvárt emelném ki.

Sárközi Sándor: Sokféle területen és csatornán: a csíkszeredai el nem múló 15 évben, kolozsvári jelenlétünk a régi piarista templomban, a Báthory-líceumban, egykori iskolánkban, valamint az egyetemi lelkészségen, a Mária Rádió adásaiban, a Krisztus világa folyóirat hasábjain, a csíksomlyói elsőszombati Mária-köszöntőkön való gyóntatásokban, esketésekben és temetésekben… Nem kalandozás: „köztetek és veletek.” 

– Mit szólt ahhoz, hogy Kolozsvárra helyezték és önöket bízta meg a tartományfőnök a kolozsvári újratelepedéssel?

(...)

Sárközi Sándor: Így tudott újjászületni az erdélyi piarista jelenlét, a csíkszeredai kezdeteket folytatva. (...) „Otthon” vagyunk, hiszen több száz évig működtek itt a városban rendtársaink, újra meg újra találkozunk nyomaikkal: iskolatablókon, a templom elkoptatott járólapjain, a temetőben, szakkönyvekben, konferenciákon, öregdiákjaink emlékezéseiben… (...)

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve Kolozsváron, illetve az egyetemi lelkészségen?

Molnár Lehel: Örülnék annak, ha az egyetemek polgárai csoportjainkba és programjainkon megélhetnék teljes emberségüket. A tanulás mellett társas, érzelmi, fizikai és lelki értelemben is fejlődhetnének. Biztos találkozási pontunk a vasárnap esti 7-es szentmise a piarista templomban. De a hét majdnem minden napjára jut valamilyen közösségi alkalom.

Sárközi Sándor: Vannak tervek is. De hagyjuk működni a Gondviselést!

– Hogyan tudják Kalazancius több százados szellemét és örökségét a 21. században alkalmazni?

Molnár Lehel: Alapítónktól olyan szellemiséget örököltünk, amelynek időtálló elemei vannak: a tanulékonyság, az igényességre törekvés, a türelem. És még sorolhatnánk. Nagyon fontosnak tartotta az önkénteskedést. Időtálló az a meglátása is, hogy az értelem pallérozását és a lélek nevelését egyensúlyban kell művelni.

Sárközi Sándor: Szerencsére a 21. században is vannak gyermekek, fiatalok. Velük törődni, velük játszani, őket tanítani-nevelni, ez el nem avuló műfaj.

A beszélgetés teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: maszol.ro/Szász Zsófia; piarista.hu

Fotó: maszol.ro; piarista.hu

Magyar Kurír