Torzulás vagy evangéliumi érték?

Az áldozatvállalás és az engedelmesség az aberráció, a személyiség torzulásának előszobája – mondta valaki. Az odaadott élet, az odaszenteltség, az áldozatvállalás, a lemondás és az engedelmesség nem divatos fogalmak. Súlyos jelentéssel bírnak, és terheket sejtetnek. Egyesek szerint elérhetetlenek, mások szemében pedig egyenesen károsak. Úgy vélik, hogy az ilyen magatartásformák eltorzítják az emberi személyiséget, alárendeltségre és szolgalelkűségre kényszerítenek, akadályozzák az önmegvalósítást, és ellehetetlenítik, hogy az egyén önmagává válva kiteljesedjen. Ily módon aberrálttá teszik az embert.

Ezt a vélekedést alátámasztják azok a tapasztalatok, amikor félreértelmezve ezeket a fogalmakat, helytelenül éljük meg vagy várjuk el másoktól, amit kifejeznek. Valóban előfordulhat, hogy valakivel szemben visszaélnek a nevükben, vagy valaki önmagával szemben támaszt olyan elvárásokat, amelyek nem tartoznak helyes értelmezésükhöz.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, Urunk bemutatásának ünnepén az evangéliumban áldozatos, Istennek szentelt életű, engedelmes emberekkel találkozunk. Mária és József, Simeon és Anna más-más módon élik elénk, de elvitathatatlanul megvalósítják ezeket az evangéliumi értékeket. Ez azonban mégsem nyomorítja meg őket, nem teszi tönkre az életüket, hanem az Írás szerint önazonosságuk részévé válik, és istenkapcsolatuk kifejeződése lesz.

Az áldozatvállalás és az engedelmesség kapcsán jó, hogy érzékennyé váltunk arra, amikor ezek visszaélések, határátlépések és jogtalan elvárások kiindulópontjaivá válnak.

De keresztény józanságunkat megtartva ne essünk túlzásba, elvből elutasítva őket, mintha önmagukban és  minden esetben károsak lennének. 

Az odaadott élet, az áldozatvállalás és az engedelmesség akkor válnak gyümölcsözővé, ha helyesen értelmezik és élik meg őket. Nem puszta célok, hanem eszközök, amelyek a nagyobb jóra, Isten szolgálatára irányulnak.

A keresztény tanítás szerint hűséget teremtenek, stabilitást adnak, és az élet teljességéhez segítenek. Elköteleződésből vagy egy életdöntésből fakadva az istenkapcsolat mélységéhez vezetnek, és az emberi önazonosság kibontakozását szolgálhatják az üdvösség útján. Evangéliumban gyökerező, keresztény értékek. Megélésük az Úrnak való mindennapi igent mondás megvalósulása, amely néha abszurdnak tűnik, máskor csak épp nehéz. Vállalásuk részben észérvekkel is magyarázható, nehézségek idején azonban eljön a hit szükségessége, hogy el tudjuk fogadni ezek értelmes voltát.

A mai ünnep a megszentelt élet napja is: hálaadás és könyörgés a megszentelt hivatásokért, a szerzetességért. Ez az életforma jelszerű formában hordozza ezeket az értékeket, mert a megszentelt élet elképzelhetetlen az odaadás, az áldozatvállalás, a lemondás és az engedelmesség nélkül. Aki vállalja, életével azt is kimondja, hogy hite szerint az evangéliumi értékek megélése nem személyisége torzulását okozza, hanem az Istennel való mély kapcsolat és a kiteljesedés forrása.

Szerző: Dobszay Benedek OFM

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír