Továbbképzést tartottak az ifjúsági pasztoráció területén dolgozóknak Temesváron

A kurzus célja elsősorban a plébániákon folyó ifjúsági munka átfogóbb megszervezése, koordinálása volt. A program minden nap egy elméleti és egy gyakorlati részből állt, játékokkal és egyéb interaktív, az ifjúsági pasztorációban alkalmazható tevékenységekkel. Az első estén a jelenlevők bemutatkoztak, valamint bemutatták azokat a közösségeket, ahonnan érkeztek, majd Laslău Andrei atya bemutatta az ifjúsági pasztoráció néhány szempontját és nehézségét napjainkban: „Nem toboroznunk kell a fiatalokat, hanem be kell kapcsolódnunk a tevékenységeikbe, és időt kell szakítanunk mindegyikükre. Jézus mindig közel van hozzánk, és ez a kegyelmek bőségében mutatkozik meg. Fel kell ismernünk az adott helyzetet, és döntéseinket Jézus kezébe kell helyeznünk” – fogalmazott az előadó.

Ezt követően a beszélgetés a következő témákat érintette: mi lehet a megoldás a fiatalok problémájára, miért nem járnak templomba, vagy mi vonzaná őket? A résztvevők közül többen rámutattak:

„Azt hajszoljuk, amink nincs, ahelyett, hogy azokkal szerveznénk valamit, akik vannak. Örüljünk annak, hogy vannak fiatalok, akikkel együttműködhetünk, ahelyett, hogy azon siránkoznánk, hogy nincsenek olyan sokan.”

A tanfolyam első részében a képzés és a tudatosítás került jobban előtérbe, legfőképpen azokkal a kérdésekkel kapcsolatosan, amelyek egy katolikus és egy nem katolikus fiatal számára érdekesek. Sok hasonlóság, ugyanakkor sok különbség is volt e két fiatal között. Szóba került az is, hogy a civil oldal csakúgy, mint az egyház sok rendezvényt szervez a fiatalok számára, de mindkét kategóriában problémaként merült fel, hogy egyre kevesebb fiatal érdeklődik az aktív részvétel iránt, inkább csak fogyasztóként vannak jelen. A közömbösség mindkét kategóriában megtalálható. A beszélgetések során kiderült, hogy az információ korában egyre kevesebb fiatal kutat az információk után, és nekünk kell megszólítanunk őket, hogy kíváncsivá tegyük őket Isten iránt. Nekünk, a mai „nevelőknek” kell először megnyílnunk a fiatalok felé, és idővel ők is megnyílnak majd felénk. Ez még nagyobb részvételt igényel.

A második napon a résztvevők Don Bosco személyiségéről és lelkiségéről beszélgettek, majd pedig kiscsoportokban, konkrétan a csoportok kialakításán és a nem formális oktatáson dolgoztak. Andrei atya bemutatta Don Bosco életét és azokat a szempontokat, amelyek arra késztették, hogy oratóriumokat építsen a fiatalok számára, akiket gondozott. „Don Bosco nevelte fel ezeket a gyermekeket, és belőlük alakult ki a szalézi rend; csodálatos dolog, hogy ezekből a gyermekekből, akiket „megszelídített”, lelkipásztorok lettek.”

Az előadás után az atya bemutatta a szaléziak munkamódszereit a fiatalokkal való foglalkozásban, délután pedig a résztvevők megpróbáltak válaszolni arra a kérdésre, hogy ők maguk hogyan reagálnának a különböző csoportokban. A második estén a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége (TEKMEK) és a Jubilate csoportok fiataljai is jelen voltak, és a résztvevőkkel együtt próbálták megoldani egy ifjúsági csoport helyzetét.

A képzés zárónapján jelen volt Pál József Csaba temesvári megyéspüspök is, aki a tanfolyam résztvevőivel együtt igyekezett meghatározni néhány irányvonalat az új pasztorális évre.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír