Tranzitus: a ferencesek legnagyobb ünnepe

„Síró fiaitól és testvéreitől körülvéve, az a legszentebb lélek eloldódott a testtől, és beleveszett a ragyogás mélységébe, a test pedig elszenderült az Úrban. Tanítványainak egyike pedig – egyáltalán nem átlagos hírű ember – látta a szentséges atya lelkét mint egy hold nagyságú és a nap ragyogását felülmúló csillagot, a nagy vizek fölött egy hófehér felhőcskén felfelé vitetve, egyenes úton az égbe szállni.” (Celanói Tamás: Boldogságos Ferenc atyánk élete, Rövidebb életrajz)

A ferences közösségek október 3-án, Assisi Szent Ferenc ünnepének előestéjén világszerte összegyűlnek a ferences templomokban, hogy megemlékezzenek a rend alapítójának tranzitusáról, vagyis lelkének e világból az Atya dicsőségébe való átmeneteléről, boldog haláláról. (A tranzitus szó jelentése átmenet, átkelés, áthaladás.)

A tranzitusra a legtöbb templomban már az ünnepet megelőző napokban triduummal, imádsággal készülnek Szent Ferenc tisztelői, hogy október 3-án este teljes lelki jelenlétben vehessenek részt legnagyobb ünnepükön.

Giotto: Szent Ferenc legendája

A közösség tagjai az ünnepi szentmise előtt vesperást imádkoznak, majd a mise záró áldását követően kerül sor a tranzitus szertartására. A szerzetesek és az asszisztencia égő gyertyákkal vonulnak a templom Szent Ferenc-oltárához – amely minden ferences templomban megtalálható –, miközben az ünnephez kapcsolódó dallamokat éneklik. A megemlékezés csúcspontja a 141. zsoltár: „Börtönéből szabadítsd ki lelkem, szent nevedet, Uram, hadd dicsérjem. Örömmel várnak az igazak már, tudom, hogy énrám jutalom vár. Velem együtt szentek mondják ott fenn: dicsőség néked, Istenem.”

E sorokra mindenki térdre borul, hiszen Szent Ferenc ajka e szavak után némult el örökre. Az antifóna végén a halál jelképeként eloltják a lámpákat, csak a gyertyák maradnak égve, és – ahogyan azt Szent Ferenc is gyakran tette – mindenki csendben, kitárt karral imádkozik. Néhány perc múlva újból fény tölti be a templomot, megjelenítve a dicsőséges feltámadás örömét. Azokban a ferences templomokban, ahol található Szent Ferenc-ereklye, ez előtt is leróják tiszteletüket az ünnepen résztvevők. Az áldást követően a Naphimnusz eléneklésével ér véget a szertartás.

Szent Ferenc 1226. október 3-án halt meg az Assisitől délre található Porciunkula kápolna mellett; a szentet másnap temették el Assisiben, a Szent György-templomban. Halála után két évvel IX. Gergely pápa avatta szentté. Földi maradványait 1230-ban helyezték végső nyugalomra a ma is álló Szent Ferenc-bazilikában.

„Istenünk, ki Szent Ferencnek megadtad, hogy a szegénységben és az alázatosságban hasonlóvá váljék Krisztushoz, engedd kérünk, hogy az ő nyomdokain haladva követhessük Fiadat, és örvendező szeretettel egyesülhessünk veled!”

Forrás
Ferences Alapítvány
Diós István: A szentek élete 
Barsi Balázs: Vade Mecum Franciscanum
Jacques Dalarun: Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza

Fotó: Országútiferencesek.hu

Magyar Kurír