Tudatosabb és elkötelezettebb emberekre van szükség – Interjú Veres András győri megyéspüspökkel

– Szent László a legkedveltebb és talán a legismertebb magyar szent. Nevét – az egész Kárpát-medencében – számos templom, település viseli; se szeri, se száma azoknak az egyházi énekeknek, amelyek megemlékeznek róla. Ön szerint mi rejlik e mögött?

– Nagyon kedvelt szent volt, ez a kortársak feljegyzéseiből is kiderül. A népszerűsége abból is látszik, hogy nagyon sok legenda szól az életét kísérő csodás eseményekről. A legendák mindig a nép szeretetének a jelei. Ugyanakkor a történészek szerint egészen a 19. századig a király nem Szent István, hanem Szent László volt. Prohászka Ottokár írja Szent Lászlóról, hogy a magyar nemzet általa lett kereszténnyé. Semmi csodálkoznivaló sincs tehát abban, hogy mindenütt – Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, de még Zágrábban is – róla elnevezett templomokat találunk.

– „Lovagkirály”, „Krisztus katonája”, „Krisztus bajnoka” – olvashatjuk a történelem lapjain a szent király jellemzőiként. Ezek az erények a 21. században is fontosak lehetnek?

– Szintén Prohászka Ottokár írja, hogy akkor járunk el helyesen, ha a keresztény értékrendet társadalmi szinten is elfogadottá tesszük, ha a civil életben is megkapják a szerepüket, hiszen ezek alapvető erkölcsi értékek. Ha megnézzük a Szentírást, akkor láthatjuk, hogy az Istenre vonatkozó néhány parancs mellett általános, alapvető erkölcsi normákat megfogalmazó tanításokat találunk. Ezek örök érvényűek, vagyis nemcsak Szent László korában állhattak az élet középpontjában, hanem ma is szerepük van az ember életében. Sőt, ezek az elvek nemcsak a hívők, de a nem hívő emberek számára is a boldog élet alapját adják. Azok az erkölcsi értékek tehát, amelyek Szent Lászlót vezették, ma is követhetők, hiszen kortól, társadalmi berendezkedéstől függetlenek.

– Szent László uralkodása alatt „Isten, az Egyház és népe ügyét” egyformán fontosnak tartotta...

– Amikor arról beszélünk, hogy a keresztény értékrendnek a társadalmi életben is szerepe van, akkor ez azt is jelenti, hogy a hívő embernek nemcsak a magánéletben, nemcsak a templom falai között, de az élet minden színterén – a családban, a munkahelyen, a közéletben – is így kell élnie, a krisztusi tanításnak át kell járnia az élet minden területét. Ez ugyanis a boldog élet feltétele. Konrad Adenauer mondta, hogy egy demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Amely társadalom ezt nem fogadja el, ott anarchia üti fel a fejét, amely pusztuláshoz vezet.

– Ugyanakkor azt is olvashatjuk a visszaemlékezésekben, hogy Szent László „kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel teljes” volt...

– Meggyőződésem, hogy Szent László ismerte Szent István intelmeit, amelyeket fiához, Imre herceghez intézett. Abban ezek az erények úgy jelennek meg, mint amelyek egy uralkodó számára elengedhetetlenül szükségesek. Biztos vagyok abban is, hogy az életszentségre törekvő uralkodóként igyekezett mindezt példaértékűen megvalósítani. Bár erővel és hatalommal uralkodott, mégis az alázat, a szeretet és a szolidaritás jellemezte az életét. Az emberek tudták ezt, és a jó hírét szájról szájra továbbadták. Nem véletlen, hogy halála után alig száz évvel már a szentek között tisztelte az Egyház.

– Vajon Szent László király tettei mit üzennek a hatalom mai birtokosainak?

– Az ő élete a mai politikai vezetők számára is példaértékű. Ezért is tartom nagy jelentőségűnek, hogy a Magyar Kormány is Szent László-évet hirdetett. Szükség van ugyanis arra, hogy a politikai élet szereplői, azok, akik másokat irányítanak, maguk is figyeljenek a szent király életpéldájára, hiszen azok az értékek, amelyeket Szent László az evangéliumból, a tízparancsolatból merített, ma is követhetők, sőt követendők. Szent László a szó legnemesebb értelmében keresztény uralkodó volt, aki alattvalóit is ezen értékek mentén igyekezett vezetni.

Sajnos az elmúlt évtizedekben Magyarországon ugyanúgy, mint Európában sokfelé kialakult egy nagyfokú keresztényellenesség. Ma is vannak olyanok, akik ettől az ellenszenvtől vezettetve nem tartják fontosnak Szent László személyét és életművét. Mindezt úgy teszik, hogy át sem gondolják, mit utasítanak el. Szent László erényes uralkodóként egy olyan, több népet magában foglaló birodalmat épített fel, ahol tartós békében élhettek a különböző nyelvet beszélő, de közös hitben élő emberek. Ha békében akarunk élni, akkor ma is ezt az utat kell követnünk.

A Gesta Hungarorumban Szent László jelentőségéről ezt olvashatjuk: „Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt.”

– Miképp tud az Egyház napjainkban irányt mutatni egy olyan korban, mely nem feltétlenül a szentek hangját szeretné hallani?

– Ez egy nagyon szép költői kép a szentről. Jelezni kívánja, hogy Szent László a tisztánlátásával, életpéldájával képes volt mások számára is utat mutatni. Ma sincs más maradandó alapja az erkölcsi életnek, mint az evangéliumi értékrend. A mai ember a maga módján szeretne boldog lenni. Ezért minden parancsot, minden törvényt elutasít, így akar szabad lenni. Márpedig láthatjuk, hogy ez szabadság helyett inkább értéknélküliséghez vagy még inkább elvtelenséghez vezet. Gondoljunk csak a terrorcselekményekre, a háborús konfliktusra vagy a számtalan polgárháborús feszültségre. Társadalmainkban egy minden közösséget nélkülöző bizonytalan, ingatag együttélés alakult ki. Ez nem szolgálja az emberek boldogulását. Az ember elhitetheti magával, hogy ismeri a boldog élet titkát, ám ez csak illúzió marad. A teremtő Isten arra hív, hogy „életünk legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10), ám ha nem veszünk tudomást az alapvető törvényekről, akkor ez nem valósulhat meg. Ha már a kérdésben egy természetből vett képet használt, akkor elmondhatjuk, hogy a természeti törvényekről sem lehet nem tudomást venni. Mérgezhetjük a levegőt, a vizeket, ám ennek csak pusztulás lesz a vége. Ugyanez vonatkozik az erkölcsi törvényekre is. Ha ezt valaki belátja, akkor eljutott annak felismerésére, amiről a rockopera szerzője írt: „Nincs más út, csak az Isten útja.”

– Ha egy több száz évvel ezelőtt élt szent életéről emlékezik meg az Egyház, akkor a múlt példáján keresztül hív megújulásra...

– Így van, ezért van ez a jubileumi év. Európa – és az Egyház is – elérkezett egy fordulóponthoz. Olyan kihívások előtt állunk, amelyeket talán még nem is látunk a maga teljességében. Ezekre rövid időn belül választ kell adnunk. Ezért is tartom fontosnak, hogy ez a jubileumi esztendő megvalósulhat, mert mind a politikában, mind a közéletben, mind az egyházi életben sokkal tudatosabb és elkötelezettebb emberekre van szükség. Ha az Európai Unióra nézünk, azt láthatjuk, hogy az alapítók tervét – a krisztusi evangéliumra épülő közösséget – elhagyták, ezért recseg-ropog az egész építmény. Nem tudhatjuk, mikor hull darabjaira. A Visegrádi Együttműködés országai fel tudnak mutatni némi erkölcsi erőt és határozottságot, de meggyőződésem szerint ez az erő éppen onnan ered, hogy tevékenységüknek a keresztény értékrend adja az alapját.

A vallási életben is fordulóponthoz érkeztünk. Az evangéliumi életben elkötelezettebb és missziós lelkületű keresztényekre van szüksége az Egyháznak. Napjainkban sokan nőnek fel vallási kötődés nélkül. Nekünk, papoknak, püspököknek be kell látnunk, hogy egy újfajta evangelizálásra van szükség. Pusztán a meghívás nem elegendő. Személyes utánajárásra, törődésre van szüksége a mai embernek. Az Istent keresőnek is!

– Szent László hermáját, benne a koponyaereklyét Győrben őrzik. Milyen eseményekkel készülnek a városban, az egyházmegyében a jubileumra?

– Február 17-én, pénteken volt a székesegyházban a kormány képviselőivel együtt a Szent László-év ünnepi megnyitása. Sokféle módon igyekszünk megemlékezni a Szentről, akinek ereklyéje a vallásos buzgóság középpontjában áll Győr városában, de az Egyházmegyében is. Az év folyamán kiállítások, versenyek és pályázatok mellett egy kulturális estsorozatot is elindítunk. Minden hónapban lesz egy Szent László kultuszával, személyiségével, zenei, irodalmi és képzőművészeti megjelenítésével foglalkozó előadás, beszélgetés. Győr városában június 27-e fogadalmi ünnep, egy földrengés után határozták el a lakosok, hogy a hermát minden évben végighordozva a város központjában ünneplik meg a szent királyt. Nemrég egy DNS-vizsgálatot végeztek a koponyaereklyén, ennek alapján bebizonyosodott, hogy a herma minden kétséget kizáróan Szent László koponyáját tartalmazza. Ezt a tudományos vizsgálatot, illetve ennek eredményét könyv formájában is feldolgozták. Ezt mutatjuk be egy tudományos konferencia keretén belül június 26-án. Reméljük, hogy ez a könyv és a konferencia még szélesebb körben ismertté teszi Szent László életpéldáját!

– A szent királyt Nagyváradon temették el. Terveznek esetleg közös programot a nagyváradi egyházmegyével?

– A nagyváradi egyházmegye minden évben, húsvét ötödik vasárnapjához kapcsolódva többnapos ünnepséget szervez. A vasárnapi szentmisére Böcskei László nagyváradi megyés püspök úr meghívott bennünket egy közös ünneplésre. Arra is megkért, hogy ha lehetséges, Szent László ereklyéjét ez alkalommal vigyük el Nagyváradra. Ennek előkészítése folyamatban van.

– Milyen formában szólítják meg a fiatalokat? 

– Az MKPK oktatásért felelős intézménye, a Katolikus Pedagógiai Intézet vállalta ezt a szolgálatot. Náluk ugyanis megvan az a szellemi és pedagógiai háttér, amivel ezt le tudják bonyolítani. Szent László évében rajz-, irodalmi és fotópályázatot is meghirdetnek.

– Milyen országos jelentőségű megemlékezések várhatók még?

– A júniusi győri esemény országos program lesz. De zarándoklatok, hittanversenyek és egyéb kulturális események, például koncertek is szervezés alatt állnak. Emellett érdemes szólni arról, hogy idén a Katolikus Társadalmi Napokat is Győrben tartjuk. Ez a rendezvény csatlakozik a Szent László jubileumi évhez. Azért, hogy ne essen teljesen egybe a két esemény, a KATTÁRS június 25-én kezdődik. A társadalmi napok középpontjában ezúttal a családok lesznek. Mottóját Szent II. János Pál pápa Familiaris consortio című apostoli buzdításából vettük: „Család, légy az, ami vagy!” Úgy hiszem, hogy ez a téma nagyon közel áll Szent László személyéhez, hiszen ő kiváló családapa is volt, egész családját példamutatóan a keresztény hitben nevelte. Fontosnak tartom, hogy észrevegyük, Szent Lászlóban nemcsak egy uralkodót, egy szent királyt ünneplünk, hanem egy két lábbal a földön járó, igaz keresztény embert, aki élete minden részét a krisztusi evangéliumi elvek köré rendezte.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla /Magyar Kurír

Az interjú az Új Ember 2017. február 26-i számában jelent meg.