Tudomány és kultúra hittel – Beszélgetés a pápalátogatásról Birher Nándorral, a PPKE BTK dékánjával

– Ferenc pápa beszéde kapcsán, „alapvetésként” hogyan gondol a tudomány, a kultúra, illetve a hit viszonyára?

– Az Egyháznak kezdettől világos küldetése van mind a kultúra, mind a tudomány területén. Ismert az a „felvilágosult”, a 18. század vége óta terjesztett, több szempontból téves, bukott narratíva, miszerint a hit és a tudomány más úton jár, mindkettő külön világ. Számtalanszor idézett közhely Marx vélekedése is, miszerint a vallás a nép ópiuma. A hit és az értelem szorosan összetartoznak. Úgy vélem, hogy a pápai beszéd e tény fontos megerősítése volt. A kultúra és a vallás kapcsolódása talán egyértelműbb, jóllehet manapság sokan ezt a viszonyt is igyekeznek megkérdőjelezni. Itt, a bölcsészkaron is látjuk, hogy a modern, kortárs művészet is elképzelhetetlen a keresztény hagyományra épülő művészet nélkül. Számomra Ferenc pápa beszédében e „kétszeres aláhúzás” az egyik legfontosabb üzenet.  

– A Szentatya a tudomány ellenőrizhetetlen fejlődésének veszélyeire is felhívta a figyelmet: „Gondoljunk a korlátok hiányára, a »meg tudod tenni, tehát szabad« logikájára. Gondoljunk arra a törekvésre is, amely nem az embert és kapcsolatait, hanem az embert mint a saját igényeire összpontosító, nyereséget hajszoló és a valóságot mohón megragadni vágyó egyént állítja a középpontba.” Mit gondol erről?

– Nem vagyok biblikus, de ezzel kapcsolatban persze rögtön a teremtéstörténet, a tudás fájának képe ugrik be, amelyre vonatkozóan ott a tilalom: erről ne egyetek. Ez arról szól, hogy a tudás, a tapasztalat-, az ismeretszerzés felelősséggel jár, megvannak a világos szabályai, ha tetszik, a keretei, korlátjai. A tudás ugyanis szabályok nélkül fölfalja az embert. Ez manapság egyre világosabban látszik.

Minél inkább gyarapodik a tudásunk, annál közelebb jutunk önmagunk elpusztításához; lásd az atomháború veszélye, a környezeti katasztrófák, a mesterséges intelligencia elburjánzása… Ez a negatív kifutású történet azonban a visszájára is fordítható;

ha képesek vagyunk kijelölni, illetve visszaállítani a határokat, ha etikusan alkalmazzuk a tudást, ami „Isten interpretációjaként” nyeri el az értelmét. Ez vezethet el egy jobb világhoz.

Ahogyan a Szentatya is hangsúlyozta, ennek alapja az önismeret és – azzal összefüggésben – az istenismeret.

– Mi volt az, ami személyesen különösen megérintette az elhangzottakból?

– Lényegesnek tartom azt a meglátását, hogy a legmodernebb technológiákhoz óvatosan kell közelítenünk, az említett kijelölt határok ismeretében és betartásával. Ez például küldetése egy katolikus egyetemnek. Ahogy az is, hogy mélyebb emberségre neveljen; hogy a tanítást, a tudásátadást, az oktatást ne „technikaként” alkalmazza, hanem lelkileg, szellemileg is formálja a hallgatókat. Tekintettel arra, hogy a felsőoktatás manapság egyre inkább a technikai ismeretek átadásáról szól (amihez most még a mesterséges intelligencia kapcsolódása is társul), látnunk kell, milyen sajátos feladatunk van ezen a téren. Kétségtelen, hogy a budapesti pápalátogatásnak nemzetközi híre, súlya, jelentősége lett.

A minap Zágrábban, a katolikus egyetemen úgy fogadtak, hogy elém tették a Ferenc pápa által mondott beszéd horvát fordítását.

Kiderült, hogy a katolikus felsőoktatás képviselői, legalábbis itt, Közép-Európában milyen érdeklődve figyelték, hogy a pápa milyen új irányokat jelöl ki számunkra.    

 – Ferenc pápa Major Balázs, a Régészettudományi Intézet docensének tanúságtételére reagálva külön is említette az egyetem egyik büszkeségét: „…ahogyan Major professzor úr megfogalmazta: milyen szép dolog is az együttműködés más oktatási szervezetekkel közös kutatási programok révén, és az is, hogy a világ más régióiból, például a Közel-Keletről, különösen a meggyötört Szíriából érkező hallgatókat fogadnak. Azáltal, hogy az ember nyit mások felé, jobban megismeri önmagát.” 

– A régészet sok szempontból izgalmas, Zágrábból hazafelé tartva erről is beszélgettünk a kollégákkal. Számos olyan képességet igényel, amit semmiféle mesterséges intelligencia nem tud pótolni vagy kiváltani. Oda kell menni a terepre, és ásni kell. Nem egyszerűen hidakat képez a kultúrák, Kelet és Nyugat között, hanem élő, személyes emberi kapcsolatokra épít. Az embernek egész egzisztenciájával jelen kell lennie: fizikai erejével, szellemi valójával és a tudása maximumával. Nem véletlen, hogy ilyen népszerű a pázmányos régészet. Csapatépítő.

A tudomány, az értelem és a hit együttműködésének éppen erről kell szólnia: a sokszínűségben együttműködni tudó közösségek alakuljanak ki komoly és igényes kihívások mentén.

Bölcsészettudományi oldalról ars poeticánk az említettek értékek képviselete, felmutatása. Hiszen a keresztény gyökerekből táplálkozva az egyetemi hallgatók a szükséges tudás megszerzése mellett önmaguk megismerésében és a közösségépítés terén is segítséget kapnak.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír