Tudunk-e az irgalmasság emberei lenni? – Fábry Kornél celebrált szentmisét az Anna-réti kápolnánál

A lengyel Maria Faustyna Helena Kowalska (Fausztina nővér) az Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregációja tagja volt. A szerzetesrend több házában is dolgozott – kertészként, szakácsként, kapusként. Jézus többször is megjelent előtte, s az irgalmasság üzenetét bízta rá. Fausztina nővér fizikailag teljesen legyengülve, de Istennel való misztikus egyesültségben, szentség hírében halt meg 1938. október 5-én, alig 33 éves korában. II. János Pál pápa 1993-ban boldoggá, 2000-ben szentté avatta őt, és elrendelte, hogy húsvét második vasárnapja az Isteni Irgalmasság ünnepe legyen.

A Szent Anna-réti kápolnánál az Isteni Irgalmasság vasárnapján, április 12-én bemutatott szentmise előtt Molnár Imre történész elhelyezte az oltár mellett Varsó védőszentje, Kegyes Szűz Mária kegyképét.

„Isten hozott mindnyájatokat, ünnepelni gyűltünk össze, Isten irgalmát ünnepeljük a mai napon, hiszen ő ígérte, hogy ezen a napon tárva lesz az ő irgalma minden ember iránt – mondta a szentmise kezdetén a Fábry Kornél. – Még akkor is, ha valaki a legnagyobb bűnös, ha Istenhez fordul, végtelen irgalommal fogadja. Faustyna nővérnek és II. János Pál pápának is köszönhetően irgalmasság vasárnapja van.

Ajánljuk Isten irgalmába közösségeinket, családjainkat, nemzetünket, és kérjük egész népünkre Isten irgalmát, hogy az irgalom legyen az uralkodó szívünkben, otthonunkban” – fohászkodott Fábry Kornél.

Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el (Jn 20,19–29). Prédikációjában a püspök elmondta: nagy öröm van benne, mert Isten irgalmát ünnepeljük, amit Szent János így fogalmaz meg: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Isten nem akarta, hogy az ember bűnben maradjon, ezért emberré lett – nem azért, hogy elítéljen bennünket, hanem hogy hozzá fordulva megszabaduljunk bűneinktől.

Jézus feltámadása után a sebeit mutatja meg – emelte ki az esztergom-budapesti segédpüspök. – Ezek azok, amiket mi inkább takargatni szoktunk. A testépítők azt mutogatják, hogy ők milyen izmosak; a manökenek, hogy milyen szép az alakjuk; Jézus viszont a sebeit tárja tanítványai elé, és mondja Tamásnak: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.”

A szeretet jelei ezek a sebek, melyeket értünk vállalt Jézus. A kereszten nem a szögek, hanem a szeretet tartotta fenn Jézust.

Isten az életét adta barátaiért megmutatva ezzel: Istennél senki nem szeret jobban bennünket. Minket pedig arra hív, hogy őt utánozzuk: növekedjünk napról napra a szeretetben, hogy minél jobban be tudjuk fogadni majd az örökkévalóságban Isten végtelen szeretetét, amivel már itt a földön is találkozunk.

A püspök idézett Jézus Fausztina nővérhez intézett üzenetéből: „Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és oltalom legyen minden lélek számára, különösen a szegény bűnösöknek. Azon a napon megnyílik irgalmam mélysége, kegyelmem egész tengerét árasztom azokra a lelkekre, akik irgalmam forrásához közelednek. Aki ezen a napon szentgyónáshoz járul, és szentáldozáshoz megy, teljes bűnbocsánatot nyer, és büntetésének elengedését.

Ezen a napon nyitva áll az isteni kegyelem minden forrása. Egyetlen lélek se féljen hozzám közeledni, még ha bűnei skarlátvörösek is, irgalmam oly nagy, hogy sem emberi, sem angyali értelem fel nem foghatja, az az egész örökkévalóságon áll.”

Fábry Kornél felhívta a hívek figyelmét: keresztényként Jézus Krisztust kell utánoznunk abban, amit mondott: „Legyetek irgalmasok, ahogyan a ti mennyei Atyátok irgalmas.” A püspök végigvette az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, hogy lássuk, mit jelent irgalmas szívvel élni az életünket.

Az irgalmasság testi cselekedetei

Az első: az éhezőknek enni adni. Lehet, hogy nem él a környezetünkben olyan ember, aki éppen éhezne, de megkereshetjük azokat, akik eljuttatják az éhezőknek az élelmet. Nem véletlen, hogy az Egyház az év folyamán gyakran hirdet tartósélelmiszer-gyűjtést. Ha rászoruló szomszédunk van, rá is gondolhatunk; de ilyen a komatál is; vagy éppen ételt vásárolhatunk egy hajléktalannak.

A második: a szomjazónak inni adni. Ha vendéget fogadunk, megkínáljuk. Ruhátlanokat felruházni – kiválogathatjuk otthon azokat a ruháinkat, melyeket már nem hordunk, de még jó állapotban vannak, ezeket elajándékozhatjuk azoknak, akiknek ez nagy segítség; jótékonysági akciók során is felajánlhatjuk a már nem használt holmijainkat.

Testi cselekedet a vándorokat befogadni: idetartozik az idegenek segítése, szálláskeresés, útbaigazítás. Ugyanígy a vendégszeretet gyakorlása: befogadni másokat. Ehhez kapcsolódik a betegek látogatása, akár kórházakban, akár otthonukban. Ma már egyre több akolitus, diakónus viheti el az Oltáriszentséget a betegeknek, hogy akik nem tudnak részt venni személyesen szentmisén, az Eucharisztiából részesedhessenek. Telefonálhatunk is egy magányosan élő betegnek, érdeklődhetünk a hogylétéről.

Az irgalmasság testi cselekedetei közé tartozik a foglyok látogatása is: a börtönmisszió, a lelki támogatás; levelezés egy rabbal, akinek lehet, hogy ez az egyetlen kapcsolata a külvilággal. Fábry Kornél felidézte, amikor karácsonykor együtt mentek be a börtönbe misézni Kemenes Gábor atyával, hogy „odabent is szülessen meg a Kis Jézus”.

Halottakat eltemetni – elmegyünk mások temetésére. „Ha idegent temettem is, mindig rábíztam egy imaszándékot, és attól kezdve már nem volt idegen.” Idetartozik a gyászolók segítése; meglátogatni az özvegyen maradtakat. Ez mind-mind az irgalmasság testi cselekedete – sorolta a püspök.

Vannak lelki cselekedetei is az irgalmasságnak: például a bűnösöket meginteni. „Magunkon kezdjük, utánuk inthetünk mást is – hangsúlyozta Fábry Kornél. – Nem bántó módon, hanem szeretettel figyelmeztetni, ha valaki rossz úton jár.”

Segíteni valakit jó döntést hozni, ha az élete nehézzé fordul, s kétségei vannak, hogy merre induljon. Tanítani a tudatlanokat, segíteni valakit a tanulásban, ha nehézségei vannak.

Lelki cselekedet az is, ha tanácsot adunk a kételkedőknek. Ne erőltessük rá az elképzelésünket, hanem segítsünk neki a tisztánlátásban. „És úgy fejezni be, ahogyan apukám fejezte be: ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.” A döntés az enyém.

Idetartozik a szomorúak vigasztalása. Jelen lenni, meghallgatni. Jób három barátja akkor volt a legbölcsebb, amikor mentek Jóbot vigasztalni, és eleinte csak ültek mellette csöndben. Aztán mindent elrontottak, amikor elkezdték neki magyarázni, hogy miért érte ennyi baj. Gyakran sokkal többet ér a szavaknál, ha csak csöndben meghallgatjuk a másikat. Folytathatunk együttérző beszélgetést is egy szomorú emberrel, kérhetjük a vigasztalás lelkét.

Az irgalmasság lelki cselekedete a sértések türelemmel való viselése is; nem azonnal visszavágni. Gyakoroljuk tudatosan az önuralmat, ahogyan Jézus is tette, amikor az őt elítélni akarók előtt állt: tudta, hogy igazságtalan minden, ami vele történik, mégsem állt ellen – így váltott meg bennünket.

Aztán: az ellenünk vétkezőknek megbocsátani. Elengedni a haragot, akkor is, ha nagyon nehéz, ha a másik nem kér bocsánatot. A megbocsátás csak rajtam múlik, nem kell hozzá a másik. Ne dédelgessük a sérelmeinket, ne kovácsoljunk fegyvert a sebeinkből; nem azért kaptuk őket, hogy bármikor elővegyük őket, mint egy éles kardot, és visszavágjunk velük. Jobb, ha megbocsátunk, mert Isten is ezt kéri tőlünk, és a Miatyánkban is ezt imádkozzuk.

Végül: rendszeres ima másokért, élőkért és holtakért. Rengeteg szükséget szenvedő embertársunk van, legyen az beteg, nehéz házasságban élő, párját kereső, gyermeket váró, hajléktalan.

A szónok leszögezte:

az irgalmasság nemcsak érzés, amit Szent Fausztina is hangsúlyozott, hanem tettekben, szavakban, imádságban megélt szeretet. Az irgalmasság nem fakultatív. Parancsban kaptuk. „Legyetek irgalmasok, ahogyan mennyei Atyátok irgalmas.”

Végezetül Fábry Kornél három bibliai igére hivatkozott: az egyik az irgalmas szamaritánus története. Ott van a bajba jutott ember, a pap, a levita, a szamaritánus, és a végén azt kérdezi Jézus: a három közül ki lett az ő felebarátja. Erre azt válaszolja a farizeus: az, aki irgalmasságot cselekedett vele. Jézus pedig azt mondta neki: menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél. Azaz: ha sok barátot szeretnél, akkor sok emberen segíts.

Ott van aztán a boldogságmondásokban: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” Végül egy kemény beszéd Jakab apostol leveléből: „Mert irgalom nélkül ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” Fábry Kornél püspök hozzátette: a mennyben van az irgalom, a pokolban az igazság. Az irgalom felülírja az igazságot. Tudunk-e az irgalmasság emberei lenni? – tette fel a kérdést, és ismételten idézett Szent Fausztina nővér Naplójából:

Az irgalmasság kilencedének hetedik napján Jézus ezt kérte a nővértől: „Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ők irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk órájában mindegyiket magam részesítem különös védelmemben.”

A szertartás végén Fábry Kornél segédpüspök vezetésével a hívek felajánlották Budapestet, népünket, nemzetünket Jézus és Mária Szent Szívének.

A szentmisén Kuthi Krisztián és Bellák Miklós teljesített zenei szolgálatot.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír