Túlfűtöttség és harmónia ívén – Dsida Jenő egy verséről

Kultúra – 2024. október 27., vasárnap | 19:00

Mózes Huba erdélyi irodalomtörténész írását olvashatják.

A zongorista Kócsy Erzsébethez, múzsáinak egyikéhez eljuttatottak közül Ajándék című versét Dsida Jenő Szerelmes ajándék címen véglegesítette, s építette cikluscímadóként második, Nagycsütörtök című verseskönyvébe. A költő 1930. szeptember 11-én levélben jelezte Kócsy Böskének: „Mellékelten küldök egy újabb, klasszikus formában írott szerelmes verset.”

Az 1930. szeptember 7-ei keltezésű vers valóban klasszikus formájú, sorai (csaknem kivétel nélkül) hibátlan hendecasyllabusok, első hat sorának vonalvezetése azonban nem mentes az esetlegességektől:

Vers helyett szivesen szőnék ma apró
szőnyeget puha gyapjúból szobádba
pompás Perzsia száz mesés szinével.
Tiszta ágyad elé lopnám be este:
lompos kiskutyaként füleljen onnan
alvó szád pihegő lélegzetére.

Az idézetben eltérő karakterű betűk jelzik, hogy Dsida Jenő mit tekintett véglegesnek, és mit tartott megváltoztatandónak készülő szövegében:

Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget puha gyapjúból szobádba,
pompás Perzsia száz mesés szinével
ékes kis teritőt, dús borzosat, mely
tiszta ágyad előtt heverne mindig.

A költő az alapváltozat 5–6. sorát törölte, s a végleges változatba a 4. sort újdonságként emelte, a két szöveg aranymetszés határolta utolsó nyolc sorát viszont változatlanul hagyta:

Reggelente, mikor lelépsz az ágyról
s lenge inged alatt tüzelve borzong
álmos tested a hűvöses homályban,
tennéd rá puha lábadat mezítlen.
S míg csiklandva becézi bársonybolyha
zsenge talpadat és meleg bokádat,
bágyadtan bizseregve énreám és
szomjasan tapadó szájamra gondolj.

A Kócsy Böskének ajánlott, 1929. július 1-jei keltezésű Szonett szintén variánsnak tűnik, igazából azonban csak kvartettjei egyeztethetők a Kalendárium szonettekben című ciklus Augusztus című, Az élet dicsérete alcímű darabjának két kvartettjével.

Ezúttal is eltérő karakterű betűk jelzik, mi az, ami a két szövegben változó, és mi az, ami változatlan:

E délelőttön, mint a renyhe, holt só
olvad fel ringó tengerek vizében,
úgy olvadok fel én e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Ki tudja, mért: mostanában csak olcsó
igéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már, hajam utálva tépem…
S fülledt estéken rémít a koporsó.

A végső változat oktávájának hangvétele visszafogottabb, kiegyensúlyozottabb, mint az első fogalmazvány oktávájáé:

Lám, most e délben, mint a renyhe, holt só
terül szét ringó tengerek vizében,
úgy oszlom én is szét e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Nagy ideje, hogy csupa könnyű, olcsó
igéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már és néha-néha szépen
mondom magamban: várhatsz még koporsó!

A két szöveget önálló szonetté eltérő fogalmazású és kicsengésű szextettje teszi.  

A Kócsy Böskének ajánlott sorokat − az Ajándék, illetve a Szerelmes ajándék előfutamaként − a szextett túlfűtött szerelmi vallomás foglalatává alakítja:

Ó, csak bár egyszer lenne boldog estünk,
vagy hajnalunk, mely minden titkot elles
az istenektől, forró és szerelmes

vággyal keresnők: hol lehet elesnünk?
S hol a füvek zöld máglya-lángja repdes,
halk sercegéssel égne el a testünk.

Az élet dicsérete alcímű Augusztus szextettjével a Kalendárium szonettekben című ciklus fiktív szerzője, az arany és kék iniciálékat rovó, kódexmásoló barát vall a teremtett világ békéjében fellelt harmóniáról:

Csak hallgatom a lomb meleg neszét
s a szárnyas fákat bölcsen megmosolygom:
a tölgyet, hársat, bükköt, gesztenyét −

a forró nap vidáman vagy borongón
nagy, tiszta békét csurgat szerteszét…
Mégiscsak jó e vénhedt, lomha bolygón!

A 2 x 2 változat aritmetikája így eredményez végül három, az érzelmi túlfűtöttség és a harmónia ívén elhelyezkedő, önállóan is számontartható költői alkotást.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 20-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria