Szent Margit neve szorosan összekapcsolódik az Európa elleni 13. századi mongol invázióval. Életéről legenda maradt fenn, amelynek tanúsága szerint szülei még a gyermek születése előtt megfogadták, hogy ha lányuk születik, az ország megszabadításáért Istennek ajánlják, nevelését apácákra bízzák.
IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária betartotta fogadalmát, lányukat hároméves korában a domonkos apácák veszprémi Szent Katalin-kolostorába adták. Hét évvel később elkészült a IV. Béla által építtetett kolostor a Nyulak szigetén, ahova a király átköltöztette lányát. Szent Margit rövid életének ezt az eseményét örökíti meg Székely Bertalan festménye a pécsi székesegyház Mária-kápolnájában.
A magyar történelmi festészet kiemelkedő művésze a pécsi székesegyház alkotásainak elkészítésekor is arra törekedett, hogy minél érzékletesebben jelenítse meg azt a történelmi kort, amelyben az adott jelenet játszódik. A Szent Margit-legenda részletét bemutató festmény hangulatát meghatározza Magyarország történelmének egyik legkeservesebb időszaka. Hátterének sárgás-pirosas árnyalata utalás az egész országot romba döntő tűzvész, a tatárjárás pusztítására. A kép szereplőinek gondterhelt ábrázata, a szülők és a királyi kíséret tagjainak testtartása, mozdulatai mind a múlt nehézségeit, küzdelmeit hivatottak megjeleníteni. A festmény jobb oldalának sötét tónusát a baloldal világos színeinek változatos gazdagsága, a sziget üdesége és a háttérből hívogató kolostor nyugalma ellensúlyozza.
A kép fókuszában a múlt és a jövő közötti kapocsként a tíz évvel korábban az ország szabadulásáért felajánlott gyermek áll, aki mindvégig hű maradt küldetéséhez: amikor elég idős lett ahhoz, hogy rendelkezhessen saját sorsáról, megerősítette apja felajánlását. Két házassági ajánlatot utasított vissza, huszonnyolc éves korában szerzetesi fogadalmát megtartva halt meg. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, 1943-ban avatták szentté.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria