Türelemmel az autistákért – Interjú a ferences Autista Segítő Központ intézményvezetőivel

Nézőpont – 2025. január 15., szerda | 19:33

Január 16-án, csütörtökön a Zeneakadémia nagytermében megrendezett jubileumi jótékonysági koncert bevételét a Ferences Rendtartomány a gyöngyösi Autista Segítő Központ (ASK) támogatására fordítja. A Ferences Média munkatársa Zólyomi Viktória intézményvezető-helyettessel, Hegyi Barbarával, a karácsondi lakóotthon vezetőjével és Tóth Gyuláné Ágnessel, az ASK intézményvezetőjével beszélgetett.

A ferences jótékonysági koncert az elmúlt évek hagyományaihoz híven nemcsak az Autista Segítő Központ (ASK) intézményeinek fejlesztéséhez és az autizmussal élő gyermekek és fiatalok támogatásához járul hozzá: a társadalom figyelmét is az autizmus megértésére és elfogadására irányítja. Zólyomi Viktória intézményvezető-helyettessel, Hegyi Barbarával, a karácsondi lakóotthon vezetőjével és Tóth Gyuláné Ágnessel, az ASK intézményvezetőjével beszélgetett a Ferences Média munkatársa az autizmussal élő gyermekek világáról, napi rutinjukról és a közös munkában rejlő örömökről. Hogyan segíthet az átlagember? Mit tanulhatunk tőlük? Az interjúban választ kapunk ezekre a kérdésekre is, miközben bepillantást nyerünk a lakóotthon és az ASK mindennapjaiba. Az autizmussal élők speciális igényeiről, családtagjainak kihívásairól, az integráció lehetőségeiről, valamint azokról a fejlesztésekről, amelyek korábbi koncertek bevételeinek köszönhetően valósultak meg, egy korábbi beszélgetés alkalmával meséltek.

– Hogyan látja egy autizmussal élő ember a világot? Hogyan, mivel lehetne szemléltetni a gondolkodásukat?

Zólyomi Viktória: Erről a kérdésről egy kisfilm jutott eszembe, amely zseniálisan bemutatja a zűrzavart, az értetlenséget, és azt, hogy milyen, ha beszélnek hozzájuk. Teljesen mást értenek és hallanak: van, hogy csak egy-egy szó jut el hozzájuk. Ezért szoktuk mondani, hogy ha autistákkal beszélünk, akkor nagyon röviden, leginkább csak tőmondatokban érdemes kommunikálni, és türelmesnek kell lenni. Nem szabad megismételni a mondandónkat, hanem meg kell várni, amíg válaszolnak, ugyanis ha siettetjük őket, csak szorongást keltünk bennük.

– Hogyan tud egy átlagember segíteni nekik? Milyen apró gesztusokkal tehetjük könnyebbé egy autizmussal élő személy vagy családja mindennapjait?

Hegyi Barbara: Legfőképpen türelemmel és elfogadással.

Z. V.: Nem szabad rögtön minősíteni a családokat, hiszen az autizmussal járó viselkedésproblémák nem tárgyai a nevelésnek – habár a környezet a gyermek viselkedését látja, de ez igazából csak a felszín. A szülők számára a megértés a legnagyobb segítség sok esetben.

– Mit lehet tanulni tőlük?

Z. V.: Őszinteséget, szeretetet és ragaszkodást. Mondják, hogy az autisták nem szeretnek, és nem közelednek, de ez nem igaz.

– Milyen egyéb tévhit kering az emberek között velük kapcsolatban?

H. B.: Nem csodalények, és nem mindegyikük zseni. Mind mások. Ez nem is tévhit, hanem tény, inkább innen érdemes megközelíteni.

Z. V.: A Bence Bence, a Hanna Hanna. Mindannyiuknak megvan a saját személyiségük.

– Hogyan néz ki a gyermekek számára egy átlagos nap az intézményben?

H. B.: A lakóotthon az ellátottak második otthona, tehát a napirendjük hasonló, mint egy átlagos ember élete. Délelőtt a lakóotthonban végeznek házimunkákat, a felnőttek egy része pedig védett munkahelyen dolgozik. Az ő foglalkoztatásukat az Agro Rehab Nonprofit Kft. végzi. Ezenkívül heti rendszerességgel jár hozzájuk gyógytornász, illetve kézműves és zenés foglalkozásokon vesznek részt, sokat kirándulnak a Mátrában.

Tóth Gyuláné Ágnes: A bejárós gyerekek napja is hasonló ritmusban telik, de mind a hét iskolai csoport egy kicsit másképpen tölti el azt. Az ép intellektusú gyerekek normál tanrend szerint tanulnak, egyesek csoportban, mások egyénileg gyakorolják a frontális oktatást. Tavaly is mentek normál gimnáziumba vagy középiskolába tőlünk. A nap folyamán a pedagógusokkal különféle fejlesztéseken vesznek részt, amelyek célja minden gyermek esetében más. Van, akinek csak olyan apróságokat kell megtanítani, mint a kézmosás vagy az, hogy hogyan kérjen repetát – de ez nekik a világot jelenti.

Z. V.: A bentlakásos gyermekeknek az iskola után is sok délutáni programjuk van: kézműveskedés, zenefoglalkozás, mozi, kirándulás.

– Van valami, amit nagyon szeretnek csinálni?

Z. V.: Az édességet mindegyikük szereti: csoki bármilyen mennyiségben jöhet.

H. B.: Van, akit a plusz internetezési idő motivál, valaki újságokat szeret olvasni. Mint minden átlagos gyerek, megvan a saját érdeklődési körük, amelynek megfelelő tevékenységeket szeretnek végezni.

– Nem véletlenül választottátok ezt a hivatást. Mi okoz örömöt a munkátok során?

H. B.: Legfőképpen a gyerekek. A lényük. És persze az, ha sikerül nekik valami.

Z. V.: Az tart itt minket, hogy van lehetőségünk valakinek az életét pozitív irányba terelni. A gyerekek mellett a családokat is támogatjuk: az egyik család anyagi nehézségekkel küzdött, de alapítványunk révén sikerült segítséget nyújtanunk nekik.

T. GY. Á.: Van a hátunk mögött egy erős közösség, és óriási dolog, hogy ezeket véghez tudjuk vinni.

Január 16-án, csütörtökön 19.30-tól a Zeneakadémia nagytermében egy kifejezetten erre az alkalomra összeállított produkcióval áll színpadra a Söndörgő együttes, valamint Kelemen Barnabás és Kokas Katalin. A koncert bevételét a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány teljes egészében a gyöngyösi Autista Segítő Központ támogatására fordítja.

Az est fővédnökei: Sulyok Tamás köztársasági elnök és Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

A koncert Facebook-eseménye IDE KATTINTVA érhető el.

Jegyvásárlás és részletes program ITT.

Lehetőség van online adományozásra is, amit EZEN a linken tehetnek meg.

Forrás: Ferences Média, 2024

Fotó: Magyar Krónika

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria