Tusor Péter bemutatta a Német–Magyar Pápai Kollégium szentelési anyakönyvét a Vatikáni Rádióban

A római Német–Magyar Kollégium szentelési anyakönyve. A magyarországi hallgatók szentelési bejegyzései (1599–1713) – Libro delle ordinazioni del Pontificio Collegio Germanico-Ungarico. Ordinazioni degli Alunni dai Paesi della Sacra Corona d’Ungheria (1599–1713) című kétnyelvű kötet középpontjában a Német–Magyar Kollégium szentelési anyakönyve áll. („Liber, in quo scribuntur Alumni Collegÿ Germanici et Vngarici, qui praemisso examine et approbatione aliquo initiantur Ordine”).

A Vatikáni Rádió magyar nyelvű műsorában elhangzott interjúban Tusor Péter elmondta: a időszakban általában évente egy-két magyar szeminaristát szenteltek fel Rómában. Általában a mindenkori pápa római helynökének helyettese (vicegerente) végezte a szertartást a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházban vagy Róma más templomában. A szentelésre nem érkeztek rokonok; a szentelés a kollégium ünnepe volt. Az újmise, a primitia volt az „ünnep”, amelyre a tehetősebb diákok otthoni vendégeket is vártak – ismertette az interjúban Tusor Péter. – A szentelési anyakönyv egyúttal rögzítette a kisebb rendek felvételét is, és szükség esetén a papszentelés megtörténtének és érvényességének igazolására is szolgált.

Tusor Péter professzor a kötetről többek között elmondta: a bevezetés első fejezete összefoglaló képet ad a kollégium történetéről. A patinás, 1552-ben még csupán Német Kollégiumként alapított, és 1580-tól Német–Magyar Kollégiumként működő intézmény mind a pozitivista, mind pedig a modern történetírás által jól kutatott. Mindenek előtt Andreas Steinhuber, Endre Veress, Peter Schmidt és István Bitskey munkáinak köszönhetően a kora újkorra nézve a hallgatók proszopográfiája, az intézmény működése és hatása a német és magyar művelődés és egyháztörténetre kiválóan ismert. A kollégiumot a „régi kontinens” missziós szemináriumának tekinthetjük, amely a maga belső multikulturalitásával és multietnicitásával, valamint természetszerű szupranacionális jellegével sokban hozzájárult a Trentói Zsinat európai egyház- és klérusképnek a kiformálódásához – emelte ki a Fraknói Kutatócsoport vezetője.

A bevezetés második fejezete a szentelési anyakönyvet elemzi; harmadik fejezete a forrásközlés szempontjairól nyújt tájékoztatást.

A kötet korpusza kivonatos formában a magyar Szent Korona országaiból érkező növendékek szentelési bejegyzéseit közli. A növendékek neve és az egyházi rend szentelés során feladott fokozata (prima tonsura, ordines minores, [sub]diaconatus, sacerdotium) mellett megtalálható a szentelés ideje és helye. Ez legtöbbször a lateráni bazilika, a kollégium temploma, kápolnája, de más rendszeres és alkalmi helyszín is előfordult. Mindig szerepel a szentelő püspök személye. Utóbbi rendre a római bíboros vikárius állandó helyettesítője, az úgynevezett vicegerente volt. Amennyiben a vicegerente kivételesen nem volt püspökké szentelve, a bíboros vikárius egyik segédpüspök helyettesítette őt. Szép számmal fordulnak elő alkalmai szentelő főpapok is a Liber Ordinationum lapjain.

A szentelési anyakönyv bejegyzéseinek proszopográfiai és biográfiai forrásértéke a leginkább jelentős. A máshonnan csak elvétve kinyerhető papszentelési adatok kiemelt információi egy történeti életpályának. Egyúttal segítik tudatosítani a köz- és művelődéstörténeti szerepük kapcsán a történeti emlékezetben megőrzött szereplők konfesszionális karakterét a felekezetszerveződés korából, akár a német, akár a magyar növendékek esetében.

Utóbbiak között ott találjuk Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek utódai – Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666) és Szelepchény György (1666–1685) és számos egyéb főpap – adatait. Közülük például Bosnyák István, Szegedy Ferenc, Pálffy Tamás, Gubasóczy János és Jaklin Balázs bécsi udvari magyar kancellárok neve említhető, valamint Telekessy Istváné, aki egri püspökként egyedül állt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a spanyol örökösödési háború erőterében folytatott Habsburg-ellenes rendi küzdelme mellé (1703–1711).

Az egyházi emlékezetben kiemelt helyet elfoglaló, a három kassai vértanú egyikeként 1905-ben boldoggá, majd 1995-ben szentté avatott Kőrösi Márk esztergomi kanonoknak az 1612-es tonzúrafelvételétől kezdve az 1615. áprilisi papszentelésig az összes szentelési adata megismerhetővé válik a kötet lapjain.

Péter Tusor, Libro delle ordinazioni del Pontificio Collegio Germanico-Ungarico. Ordinazioni degli Alunni dai Paesi della Sacra Corona d’Ungheria (1599–1713) (CVH II/11), Budapest–Róma 2024. 275 p.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír