Udvardy György a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúján: Mind tudjuk követni Mária modelljét

A szentmise elején Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszönetet mondott jelen lévő elődjének, Bosák Nándor nyugalmazott püspöknek azért a kezdeményezésért, hogy az eredetileg július utolsó vasárnapján Máriapócson tartott szatmári búcsún a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye is részt vegyen. Így az egyházmegye megalapítása óta hagyományként van jelen az egyházmegyei búcsú.

A püspök köszöntötte az egyházmegye papjait és hívőközösségét, és azokat a közelről és távolról érkezett gyalogos vagy kerékpáros zarándokokat is, akik éjszaka indultak, s akár két napig is gyalogoltak, hogy áldozatot hozzanak ezért az ünnepért. Részt vett a búcsún az egyházmegyei fiatalok közössége is, akik Németh István atya vezetésével táborban töltötték az elmúlt hetet. Az utolsó két napon a megyéspüspök tanításával, jelenlétével is erősítette őket. A főpásztor kíséretében a fiatalok is gyalog tették meg az utat a tábor utolsó helyszínétől, Levelekről az egyházmegyei búcsúra.

Palánki Ferenc felkérte Udvardy György veszprémi érseket, hogy mutassa be a szentmisét az egyházmegye híveiért.

„Istenben akarunk gazdagodni, úgy, ahogyan a mai evangélium (Lk 12,13–21) bennünket felszólított. Oda akarjuk szegezni tekintetünket, ahol a feltámadott, a megdicsőült Krisztus ül, aki az élet ígéretével ajándékoz meg bennünket az Isten jobbjára. Fölemeljük a tekintetünket, mert ebben a dicsőségben látjuk a Boldogságos Szűz Máriát, aki fölvétetett a mennybe, Krisztus dicsőségének a részese, az Egyház modellje, példája és a mi égi édesanyánk. Ezért tekintünk rá és kérjük az ő segítségét, közbenjárását, oltalmát az egyházmegye minden híve számára” – kezdte homíliáját Udvardy György.

Az érsek kifejtette, hogy az egyházmegye szent valóság, hiszen mint részegyházban jelen van a püspök a papjaival, diakónusaival, világi segítőivel, a hívek sokaságával. Az egyházmegyében megjelenik az Istentől akart tanítás bizonyossága, a szentségek egysége és ereje, megtaláljuk benne az igaz tanítást, a szentségek épségét, életet adó erejét és a szolgálat rendjét is.

Azért imádkozunk, hogy az egyházmegye a maga teljességében, épségében a területén lévő minden ember számára az üdvösség jó hírét tudja hirdetni, reményt kelteni és szolgálni az üdvösség útján

– hangsúlyozta a szónok. – Ebből akarunk tanulni, erőt meríteni, Istent dicsőíteni Mária példájára, aki modellként áll előttünk, és anyaként oltalmaz bennünket. Ha Máriára tekintünk, mint az Egyház modelljére, akkor megkérdezhetjük, milyen is az Egyház. Benne fölragyog számunkra az Egyház egész teljessége, mert Máriáról valljuk, hogy bűn nélkül való, nem érintette őt a bűnnek semmiféle foltja, fogantatásától kezdve a személyes életútján keresztül Jézus Krisztus miatt. Szent Ágoston mondja Máriáról: „Az igazi méltóságát abban fedezzük fel, hogy még mielőtt test szerint méhébe fogadta volna az Isten Fiát, előtte szívébe fogadta az Isten Igéjét a Szentlélek által.”

Mária modell számunkra. Személye, élete, hivatása, mindennapjai Jézus Krisztusra irányulnak minden tevékenységében. Nincs semmi az ő életében, ami mást tartana fontosnak, mint az ő Krisztusát, az Isten Fiát, a Messiást, a megígért Megváltót.

Modellként tekintünk rá úgy is, hogy Krisztust adja a világ, az emberek számára.

Talán mások, a rokonai, a körülötte élők érdeklődtek gyermeke felől, hogyan növekszik, bölcsül. Emberi választ vártak tőle, de ő mindig az Isten válaszát adta, Krisztust mutatta fel az embereknek,

még az emberi kapcsolatokban, az emberi növekedésben is – mutatott rá az érsek.

Mária az Egyház modellje, mert mindvégig bízik az Istenben, aki nemzedékről nemzedékre hűséges az emberrel kötött szövetséghez, és nem von vissza semmit, nem esik kétségbe, nem lesz olyan pillanat, amikor azt mondaná: elég volt, eddig tűrtem, eddig bírtam… Isten örök szövetséget köt az emberrel. Mária mint Krisztus-hordozó, istenszülő mindvégig ezt a bizalmat tartja ébren az Egyházban, és készséges lélekkel tanul, hiszen az ő élete is, mint a mienk, a növekedés útja volt. Kellett figyelnie az eseményekre, a mindennapi tevékenységre, benne Isten akaratára, arra, hogy Isten hogyan valósítja meg az üdvösséget és újítja meg a szövetséget az ő mindennapjai által.

Tanulékonysága abban is megmutatkozik, hogy kész volt elengedni azokat az elgondolásokat, amelyeket az ószövetségi választott nép méltán alakított ki és hordozott Istennel kapcsolatban. Mindezek azáltal, hogy Isten emberként lépett az ember életébe, tökéletesen átalakultak, és új értelmet kaptak.

Mária modell abban is, hogy fölfedezi és érti Istennek az akaratát, az ő művét. Ezért tudja dicsőíteni Istent, és fedezi fel Isten hatalmas kezét a kicsinyek fölemelésében, és fedezi fel az igazságban azt, amit az Isten Fia által hirdet meg az ember számára. A Szűzanya abban is modell, hogy dicsőíti Istent a mindennapok hatalmas tetteiért, mert Ő hűséges, betölti az ígéretét, mert igazmondó.

Mindaz, amit Máriáról hallottunk, igaz ránk, megkereszteltekre is, hiszen

megkaptuk a Szentlelket keresztségünkben, minden tudást, ismeretet Jézus Krisztusban, minden erőt ahhoz, hogy mindennapi cselekedetünk Isten szándékának megfelelően örömteli legyen. Megkaptunk minden erőt ahhoz, hogy jó döntéseket tudjunk hozni,

hogy a mindennapi élet eseményeit meg tudjuk szentelni, hogy az odafönn valókat keressük, hogy elhagyjunk magunktól mindent, ami rútság, hazugság, bűn, és Krisztus dicsőségét nézzük, mellette Máriáét, ahová meghívást kaptunk.

Úgy modell Mária, hogy mi mindannyian tudjuk őt követni, hiszen a keresztségben Isten eltörli a bűneinket, gyengeségeinket és az Ő Lelke által mindent nekünk ad: a bölcsességet, az értelmet, a tudást, az erősséget, a jámborságot, mindent, amire szükségünk van a mindennapi életben. Ebben erősödünk Mária által – világított rá a búcsúi szónok.

A keresztény ember léte Máriának a léte, a föltámadott lét, úgy tekintünk a Boldogságos Szűz Máriára, mint példára. Példa abban, hogy készséges Isten akaratának a keresésében.

Hányszor esünk kétségbe napjaink során, amikor életünk gyökeresen másként alakul, mint ahogyan tervezzük! Akár a társadalmi körülmények, a háború, a járványok és mindazok, amelyek ezekkel együtt járnak, amit az egészséges társadalomról gondoltunk, mintha megrendülni látszana. Mi ebben az én szerepem, a helyem?

Ebben véget ér a kereszténység, meggyengül mindaz, amit Krisztusról, Máriáról, az Egyházról tudtunk? Nyilvánvalóan nem. Udvardy György rámutatott: éppen ebben a helyzetben mutatkozik meg Máriának az erőssége, az Egyháznak a biztonsága és Krisztusnak az életet adó ereje. Mária példa ebben is, mint ahogyan nem rendült meg akkor sem, amikor az Isten másként érintette meg őt, mint ahogy ő az őseitől tanulva szerette volna. Isten mindig új, friss, fiatal. A fiatalokban az Isten frissessége, dinamizmusa jelenik meg, amire nagy szükség van mind a társadalomban, mind az Egyházban.

Mária abban is példa, hogy állhatatos maradt az apostolok közösségében akkor is, amikor a háromnapos halál csendje uralkodott, és senki másban nem élt az isteni életnek a reménye, egyedül csak benne – hangoztatta az érsek. – Hányszor érzem magam egyedül, magányosnak, mintha mindenki elhagyott volna, vagy amikor senki nem tudja átélni azt, amit nekem a szívemben döntésként meg kell élnem.

Mária egyedüliként hordozza az isteni élet reményét a reménytelenségben. Ez a mi feladatunk is.

Akkor mutatkozik meg a reménységünk ereje, amikor a mi emberi elgondolásaink véget érnek, talán megsemmisülnek, idejét múlttá válnak, vagy talán soha nem is voltak jók, csak azt hittük. Isten reményben akar éltetni bennünket.

Úgy is tekintünk a Boldogságos Szűz Máriára, mint égi édesanyánkra. Amikor csak rágondolunk, a nevét kiejtjük és eljövünk hozzá az egyházmegye különböző pontjáról, akkor mosoly van a szívünkben, az arcunkon, mert szeretjük égi édesanyánkat. Ő szeret bennünket, mint az édesanyánk, szeret és táplál.

Táplál bennünket a tanításával – fűzte hozzá az MKPK alelnöke. – Amikor Máriához jövünk, az Egyház tanítását mindig igaz módon értjük, a szentségek erejébe tudunk kapaszkodni, megmaradunk az Egyház közösségében, amelyről senki nem választhat le bennünket. Mennyire fontos, hogy az egyházmegye püspöke, papjai, a hívek időről időre találkozzanak egymással, mert ez a szentségekben, a tanításban, a közös cselekvésben, a szolgálatban való egységet, az Egyházhoz tartozást jelenti. Ez a mi erőnk, ez éltet bennünket és ez a mi jövőnk is.

Az édesanya a maga bölcs szavaival tanácsokat is ad, figyelmeztet, int bennünket. Milyen jó visszagondolni szüleink mondataira, tanácsára, tanítására! Mennyire igazak ezek, és hálásak lehetünk ezért! Így figyelmeztet most bennünket Mária által is Egyházunk, amikor az éberségre hívja fel a figyelmünket. Ferenc pápa egyik apostoli buzdításából vett gondolatában is az éberségre figyelmeztet, mert az a világ, amiben vagyunk, ami körülvesz, sok jó dolgot tartalmaz, lehetőségeket tár fel előttünk, de veszélyekkel is jár.

Nem minden használ, nem minden jó, nem minden éltet, nem minden táplálék válik hasznomra, sőt megmérgez, elpusztít, tönkre tesz.

Mária tanít bennünket, amikor azt mondja: mindig mérlegelj, ítéld meg Fiam által, jó-e az, amit látsz? És ugyanígy a döntésre vezet bennünket,

döntenünk kell akár mindennap is, és mindig Krisztus, a dicsőség, az égi magasság mellett, nem pedig a félelmeink, a bűneink, a gyengeségeink mellett.

Égi édesanyánk figyelmeztet, hogy a jó, amit szeretnénk, amiről úgy gondoljuk, hogy megillet bennünket, ami nekünk jár, azért meg kell küzdeni, de a közösség, a társadalom jóságáért, javaiért is. Ebben lehet sebesüléseket kapni, belefáradni, de egymást tudjuk segíteni is, bátorítani, azért, hogy ezt az isteni akaratot jól tudjuk megélni családjainkban, közösségeinkben.

Mária szavai nyomán kell megbecsülni a közösséget, ahová tartozunk, ahonnan az életet, a táplálékot, a tanítást kaptuk, ahonnan a „gyengédségnek a forradalmát” (Ferenc pápa) megtanuljuk. Becsüljük meg családunkat, Egyházunkat, mert éltet, táplál bennünket! Istenben gazdagodni akarunk, ezért jöttünk össze, az odafönn valókat akarjuk keresni, odaszegezzük tekintetünket, ahol Krisztus ül az Atya jobbján, és amely dicsőségben ott látjuk a Boldogságos Szűz Máriát, az Egyház modelljét, példáját, anyját, és vele együtt dicsőítjük Istent, mert jó itt lenni, jó az Egyházhoz tartozni, küzdeni a jóért, elhinni magunkról és egymásról, hogy a mi méltóságunk az isteni méltóság.

Adja Isten, hogy a mai zarándoklat, az ide- és hazavezető út, az otthoni körülményekkel való találkozás ezt a méltóságot, dicsőséget emelje mindannyiunkban és legyünk készek küzdeni a jóért. Mária, égi édesanyánk figyel ránk, támogat bennünket! – fejezte be elmélkedését Udvardy György érsek.

A szentmise végén a hagyományoknak megfelelően Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye által alapított Pro communitate Christiana – A keresztény közösségért–díjjal köszönte meg az egyházmegyéért végzett áldozatos, közösségépítő munkáját az idei díjazottaknak.

Kitüntetésben részesültek: Bódi Jánosné leveleki hitoktató, a helyi karitászcsoport vezetője, az egyházközség aktív tagja; Némethné Csubák Éva, a baktalórántházi egyházközség képviselő-testületének tagja, a helyi KÉSZ elnöke, újságíró; Kirilla Pál, az egyeki római katolikus köznevelési intézmény vezetője; Kemény Józsefné, a geszterédi római katolikus köznevelési intézmény óvodájának vezetője; Ostóroczky Erzsébet Ágnes nyíregyházi hitoktató, kántor. A díjat személyesen át is vette Bódi Jánosné és Némethné Csubák Éva. A díjazottakról ITT olvashatnak.

A búcsúi szentmise szentségimádással és az egyházmegye felajánló imájának közös elmondásával zárult.

A szentmisén az éneket Soltész Béla, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház kántor-karnagya és Réthy-Fercsik Szilvia énekművész vezette.

A búcsú napján a kegytemplom mellett található, Szűz Mária tiszteletére szentelt 600 éves római katolikus templomba is betérhettek a hívek szentségimádásra, valamint a reggeli órákban a máriapócsi kegytemplom szomszédságában élő, jó egészségnek örvendő, 91 éves Pásztor Károly nyugalmazott plébános mutatott be szentmisét, amelyen Szent Annáról is megemlékezett, Szűz Mária édesanyja, Jézus nagyanyja példáját a hívek életére vonatkoztatva.

A búcsú zárómozzanataként 14 órakor a hívek a kegykép előtt a loretói litánia eléneklésével köszöntek el a Szűzanyától. A litániát Hajdú István nyírcsaholyi plébános vezette.

A búcsúi szentmisét élőben közvetítette a Szent István Rádió, amely ITT újrahallgatható.

Szerző és fotó: Kovács Ágnes

Forrás: Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír