A találkozás csúcspontja a szentmise volt, amelyet az érsek az ott élők körében mutatott be. A liturgia bensőséges légkörében megtapasztalhatóvá vált, hogy az Egyház ott van minden ember mellett, különösen azok közelében, akik életükben fokozott gondoskodásra, elfogadásra és szeretetre szorulnak. A közös imádságban a remény, a méltóság és az összetartozás hangja szólt.
A látogatás végén a főpásztor különleges ajándékot kapott: az intézmény lakói saját kezűleg készített, gondosan becsomagolt Boldog Bódi Mária Magdolna utazókavicsokkal lepték meg. Ezek a színes, üzenetet hordozó kövek nemcsak kézműves alkotások, hanem személyes tanúságtételek is: annak jelei, hogy az emberi kreativitás, az odafigyelés és az öröm ajándéka minden élethelyzetben megszülethet.
A Magdi nevét és lelkiségét hordozó utazókavicsok – amelyek rendeltetésük szerint hamarosan továbbindulnak, hogy újabb és újabb kezekbe kerüljenek – jelképpé váltak. A Darvastón megélt találkozás, a közösség ereje és az ajándékozó szeretet útra kel a világban, éppen úgy, ahogyan Boldog Bódi Mária Magdolna életében is a csendes szolgálat, az odafordulás és a másokért hozott áldozat vált tanúságtétellé.
A darvastói délelőtt csendes, mégis beszédes üzenetet hordozott: minden találkozás lehet kegyelmi pillanat, és minden apró ajándék – akár egy kavics is – hordozhat reményt, ha szeretet és hit kapcsolódik hozzá.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria




