Udvardy György: Jézusban rátok bízza az Ő Egyházát – Papszentelést ünnepeltek Keszthelyen

A szentelés szertartása előtt Takáts István általános érseki helynök kérte a főpásztort, hogy szentelje fel Solymos Andrást és Tüttő Ágostont az áldozópapi szolgálatra.

Udvardy György szentbeszédét teljes terjedelemben közreadjuk:

Kedves Testvérek, Főtisztelendő Paptestvérek, kedves András, kedves Ágoston!

Megrendítő volt hallani Pál apostol tanítását, s ugyanezt a tanítást hallani az evangélium összefüggésében, János evangéliumából: vigyázzatok magatokra és a nyájra, igazgassátok Isten egyházát, legyetek éberek, én pedig az Isten kegyelmének ajánllak és szentellek benneteket. Mindennek az értelmezését és erejét Jézus Krisztus szavai adják, ahogyan János evangéliumában is hallottuk: »amint engem küldtél Atyám, úgy küldöm én is őket… Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy szenteld meg őket. Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket…« Ez történik most; amint az Atya küldte Jézust, úgy kapjátok meg Jézus küldetését az Egyház szentségében arra, hogy Jézus Krisztus módjára, vele egyesülve éljetek. Akkor Jézusnak a szavai, tanítása, minden igazzá válik újból bennetek is. Igazzá és erővé válik. Nem azt kérjük most, hogy ne a világba menjetek. Éppen azt kérjük, oda menjetek!

A szentség ereje megszentel benneteket, s erőt ad. Megszentel benneteket, mert ismeritek Jézus Krisztust. Mert elfogadtátok életetek Urának.

Mert elköteleződtetek mellette, és nem is tudtok elképzelni semmi mást magatok számára sem tevékenységként, sem vágyként – legfőképpen boldogságként –, mint hogy Vele éljetek. Ismeritek az Ő Atyját, ismeritek az Atya szívét, ismeritek az Atya üdvözítő szándékát. Ő üdvözíteni akarja az embert, élettel akarja megajándékozni. Ismeritek Jézus Krisztus személyének és törvényének az erejét. Tudjátok, hogy aki megtartja az Ő törvényeit, tanítását, parancsát, az életet jelent, örök életet. Ismeritek az Ő országának törvényeit és titkát. Nem is akartok mást, mint hogy ennek az országnak a törvényei érvényesüljenek bennetek, a ti tagjaitokban. Ennek kiemelkedő és prófétai jele az engedelmesség, a szegénység és a tisztaság ígérete az Egyházban.

Jézus által rátok bízza magát az Atya. Üdvözíteni akar minden embert, és a szenteléstől kezdődően általatok. Így érthető Pál apostol figyelmeztetése: vigyázzatok magatokra és a nyájra. Ez lesz a feladatotok. Vigyázni nem azt jelenti: óvatosnak lenni. Nem azt jelenti: távolságot venni a világtól, az embertől, a veszélytől, a küzdelemtől; éppen, hogy nem azt. De pontosan tudni, hogy

küzdelem és áldozat nélkül nincs jövő. Sem egyéni, sem közösségi. Vigyázzatok magatokra és az Egyházra. Annyira szeret benneteket az Atya, hogy Jézusban rátok bízza az Ő Egyházát.

Rátok bízza azt a közösséget, amelyhez majd küldetést kaptok. Rátok bízza, hogy éltessétek, hogy a reményt életben tartsátok, békességet, bátorságot, jövőt adjatok a rátok bízottaknak. Igazgassátok Isten Szent Egyházát. Jelenti ez a tanítást, hiszen nem akármit tudtok, nem akármit tanultatok meg.

Nem akármit birtokoltok a szívetekben, hanem az Úr Jézus Krisztusnak a szavait, az Atya ismeretét, országának törvényét.

Amikor tanítotok, prédikáltok, vigasztaltok, beszélgettek, nem mást tesztek, mint ennek az isteni igének az erejében jártok el. Ez az ige mindig erős, biztos, mindig igaz. Nincs olyan élethelyzet, amikor ne lenne igaz, ne lenne érvényes. Nem könnyű ma ezt hallani, objektív, kinyilatkoztatott igazságról beszélni. Pedig ez a dolgotok. Ugyanígy a tanítás mellett kell a szentségek erejével megszentelni a rátok bízott népet. A magatok példájával is, de azzal a küldetéssel, hogy ti a Szent Egyház szent javait hordozzátok, ezt jelenítitek meg, hogy az ember le ne mondjon a méltóságról, le ne mondjon a szentségről, le ne mondjon az örök élet vágyáról.

Kell kormányozni is: intézményszerűen, szervezetszerűen vezetni. Milyen érdekes ismét a világunk: nem akarja elfogadni a vezetőt, de egyébként vezető után kiált. Ez a kettősség benneteket is érinteni fog. »Legyetek éberek« – mondja Pál apostol. Ez az éberség, ez az örök élet ébersége. Látni azt, hogy mi vesz körül bennünket. Látni azt, hogy minek mi lesz a következménye. Segíteni láttatni a szülőkben, a gyermekben, a fiatalban.

Társadalmunk jelentősen átalakult, és nem tudjuk, hogy mi vár még ránk. Olyan, szinte új teremtésre irányuló elgondolások, ideológiák jelennek meg, amelyek át akarják formálni az embert – a férfit, a nőt –, a férfi és nő kapcsolatát, a szülő és gyermek kapcsolatát. Újjá akarják teremteni az embert, szemben a teremtő Isten törvényével. Nem könnyű ebben a teremtés rendjét képviselni, s mégis ezt kell tenni. Mint ahogyan ébernek kell lennetek az Egyház vonatkozásában is. Látjuk, hogy mennyi külső támadásnak kell ellenállni, s látjuk azt is, hogy milyen könnyen beszivárog az olyan gondolkodás, ami nem az Egyházé, ami nem az Istené. Nem előremutató, s nem mindig könnyű észrevenni. Nektek a feladatotok az, hogy mindig pontosan, világosan, tisztán lássatok. Erre megvan a lehetőség, mert megkapjátok a szentségben erre a külön kegyelmet.

Igazgassátok Isten Szent Egyházát, legyetek éberek, én pedig az Úr kegyelme igéjének szentellek benneteket – mondja Pál apostol. Hogyan lesz jelenvaló, hogyan lesz kézzelfogható számotokra Isten kegyelme igéjének az ereje? Az odaszentelődés, a szentség ereje által, s ebben bízzatok mindig. Isten kiválasztott, s arra rendelt, hogy Őt képviseljétek. Ugyanígy erőtök lesz a szolgálat által, amikor azt teszitek, amit az Egyház papjának tenni kell: időt, energiát nem kímélve önmagatokat osztogatva. Megtaláljátok az erőt a rátok bízott nép szolgálatában. Hiszen

a pásztort is erősíti a nyáj élete, s a nyájnak biztonságot ad a pásztor szilárdsága.

Természetesen erőtök lesz a papi közösség is – akik most ily nagy számban itt vannak –, hogy veletek ünnepeljenek. S az ünnepléssel együtt a főegyházmegye presbitériumába is befogadnak benneteket testvérként, várva a ti szolgálatotokat, várva a ti karizmáitokat, várva azt, hogy teljesen elköteleződve akarjátok szolgálni velük együtt egységben Isten szent népét.

Jézus így imádkozik: amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Nem azt kérem Atyám, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy szenteld meg őket. Úgy küldelek benneteket, ahogyan engem küldött az Atya – mondja Jézus.  Az Egyházban ez a küldetés ma valósággá válik. Várjuk azt a szent pillanatot, amikor megtörténik Isten teremtő és újjáteremtő csodája, s az Egyház szent papjaiként fölállva s elindulva tudjátok szolgálni a rátok bízott népet.

Az Úr Isten óvjon benneteket, erősítsen, adjon bátorságot és vigasztalást. Vigyázzatok magatokra és a nyájra.

*

A szentbeszéd után az áldozópapjelöltek ígéretet tettek feladataik hűséges vállalására, majd a főpásztor elé járultak, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígértek az érseknek és utódainak. Ezt követően a Mindenszentek litániája alatt arcra borultak, míg a többiek letérdelve imádkoztak.

A főpásztor az áldozópappá szentelendők fejére helyezte kezeit, s elhangzott a felszentelő imádság. Az új papokra a beöltöztető lelkipásztor ráadta a stólát és a miseruhát, majd a főpásztor megkente kezeiket krizmával. Végül átadta részükre szolgálatuk eszközeit: a paténát és a kelyhet, a szentelési szertartás lezárásaként pedig békecsókot váltott velük. Ettől kezdve a szertartásban a felszentelt áldozópapok főpásztorukhoz csatlakoztak a szent áldozat bemutatásában.

A szentmise végén Udvardy György érsek köszöntötte a pappá szentelésük jubileumát idén ünneplő paptestvéreket. Elsőként Dékány Árpád Sixtus emeritus zirci apátot és plébánost, az egyházmegye oktatási intézményei főhatóságának vezetőjét köszöntötte szentelésének 25. évfordulóján – és adta át neki Ferenc pápa áldását; majd Primász Gábor Róbert címzetes esperest, aki szintén ezüstmiséjét ünnepelte (ő plébánosi teendői miatt nem tudott jelen lenni). 

Az érsek az áldozópappá szentelésük 50. évfordulóját ünneplőket is köszöntötte: Deák Ákos Ervin gyenesdiási plébánost, valamit Nagy Károly címzetes apátot, esperest, a veszprémi Szent Mihály-templom plébánosát. Aranymiséjüket ünnepelték még Balázs Pál címzetes esperes, teológiatanár, nyugalmazott balatonkenesei plébános, Major István zalacsányi nyugalmazott plébános, valamint Szitás József nyugalmazott pacsai plébános.

A szentmise záróáldása előtt az újmisés atyák is áldásban részesítették főpásztorukat.

Udvardy György végül köszönetet mondott Márfi Gyula nyugalmazott érseknek a részvételért, a megjelent papoknak és híveknek, hogy eljöttek, és együtt imádkoztak az újonnan szenteltekért. Megköszönte az esztergomi szeminárium képviselőinek részvételüket, valamint Mezei András plébánosnak és mindenkinek a szolgálatot, különösen a kórusoknak és a kántornak, akik hozzájárultak a méltó ünnepléshez.

A szentmise az alábbi videóra kattintva visszanézhető:

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír