Udvardy György karácsony ünnepén: Egy gyermekben Isten mindent elmond önmagáról

Az érsek homíliájában hangsúlyozta, hogy a betlehemi jászol üzenete az, hogy Isten személyes szól az emberhez. Nemcsak beszél hozzánk, hanem megszólít bennünket Jézus Krisztusban, aki emberré lett, hogy részesévé váljon életünk minden pillanatának, küzdelmeinknek és örömeinknek.

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten szól az emberhez. S nemcsak szól, hanem megszólítja az embert, úgy, hogy emberré lesz. Úgy, hogy egy lesz közülünk. Vállalva emberségünket, életünknek minden eseményét. (…) Isten beszél. Jézus Krisztus megszületésében, a kisgyermekben azt tudjuk megünnepelni, hogy Isten szól az övéihez, szól az emberhez. Az Isten önmagáról beszél.

Föltárja a lényegét, elmondja, hogy Ő a szeretet.

Az ember részére Ő a jövő, Ő az élet. Isten beszél az emberről is. Megtestesülése ezt tárja fel előttünk: az emberi létnek a csodálatosságát, a titkát, ami az Istenben van elrejtve (… ) Az élet titkáról beszél, a megtestesülés titkáról. Benne vagyunk egy olyan csodálatos világban, amelyet csak fölfedezni tudunk, s amelyért csak hálát adhatunk. Beszél az emberi fejlődésről, a növekedésről, a küzdelemről, az erőfeszítésről és a megérkezésről. Isten beszél önmagáról, beszél az emberről, Isten úgy beszél, hogy mindent átad, amit nekünk róla, magunkról és a mi kapcsolatunkról tudnunk kell. Kinyilatkoztatja önmagát. Jézus Krisztusban ezt ünnepeljük.

Egy gyermekben Isten mindent elmond önmagáról.

Ahogyan Isten megszólítja az embert, az nem általános, hanem egyetemes és személyes: minden egyes embernek szól. Arra hív, hogy fedezze fel méltóságát és törekedjen a jóra. A főpásztor szentbeszédében arra biztatott, hogy ne felejtsük el: a szeretet és az igazság megvalósítása elválaszthatatlan egymástól, és mindkettő alapja a keresztény életünknek.

Isten szava, önközlése személyes. Te vagy az az ember. Téged akarlak megmenteni. Téged akarlak növelni. A te életed fontos számomra. Ugyanakkor mindig meghívás. Egy gyermek születése mindig arra hív, hogy a jót adjuk neki, hogy a jót tegyük, hogy jóvá akarjuk tenni érte, neki a világot. Ugyanakkor Istennek az önközlő szava felszólító erővel is bír. Az ember méltóságának megfelelően. Élj úgy, amilyennek az Isten megteremtett. Élj úgy, hogy az Isten megváltott. Örömben, szabadságban, felelősen. Cselekedj hasonlóképpen! Hányszor halljuk az evangéliumban Jézus egy-egy tanítását követően Légy olyan, mint Krisztus!

Ezért is csodálatos, hogy emberként születik az Isten fia, mert mindannyian emberek vagyunk, emberi növekedésünkben, emberi fejlődésünkben, ugyanakkor ebben a tényben, hogy Isten az ember életét vállalja és választja, helyreáll az isteni rend is. Jézus Krisztus, amikor megkezdi nyilvános működését, arról beszél, elközelgett az Isten országa, elközelgett az az idő, amikor Isten törvénye, Isten uralma megvalósul. Isten törvénye bennem, bennünk van. Helyreáll a rend, helyreáll Isten dicsősége. Erről énekelnek az angyalok. Dicsőség a magasságban Istennek. És helyreáll az isteni rend az ember békéjében is. Békesség a Földön a jóakaratú, jót akaró embernek. És helyreáll Isten rendje abban a tekintetben is, hogy mi emberek annyi minden dolog után futunk, annyi mindent tartunk fontosnak, annyi minden izgat, zaklat föl bennünket… Belehajszoljuk magunkat egy felszínes látszatvilágba.

A világ rendje helyreáll, amikor az élet legnagyobb realitása történik: Isten emberré lesz. Valóság.

A betlehemi születés Isten országának a megjelenése, ugyanakkor a mennyország föltárulkozását is jelenti. Reménybeli tapasztalattal gazdagodunk karácsony ünnepén: Isten szól hozzánk, Isten szeret bennünket, Isten személyes, megszólító, felszólító, bátorító. (…)

Karácsony ünnepe bátorít bennünket: reményre és az igazság megcselekvésére hív.

Mennyire vágyakozunk a szeretet után, az igazság megvalósulása után! És nem gondoljuk, hogy ez a kettő elválaszthatatlan, pedig a karácsony ebben is megerősít. A szeretet gyakorlása, az igazság megcselekvése, az igazságra való törekvés nem elválasztható egymástól. Legyünk tehát bátrak az igazság cselekedeteinek a gyakorlására.

Kedves testvérek, ez a mostani karácsonyunk a meghirdetett és a Szentatya által megnyitott szentév fényében is történik. Megnyitotta a szent kaput Rómában, és rendelkezésként adta ki, hogy minden székesegyházban ugyanez történjék meg egy héttel később, december 29-én. Ezt mi is megtesszük. Szeretnék mindenkit hívni erre az ünnepre is, hiszen a remény zarándokai vagyunk, a béke megteremtői. A reményben nem csalatkozunk. Ez is a karácsonynak az üzenete. (…)

Amikor a szeretet konkrét, közvetlen, elérhető cselekedeteit akarjuk tenni, akkor ezzel együtt azt is megvalljuk, hogy ünnepet akarunk készíteni, nemcsak magunk számára, hanem közösségeink, Egyházunk számára, és az Egyház által megszentelni a világot. Ünnepet készíteni azok számára is, akik talán már régen lemondtak erről, talán lemondtak önmagukról is, lemondtak a reményükről, a jövőjükről.

Isten szól hozzánk személyesen, megszólító, felszólító erővel. Isten az Ő dicsőségét bízza ránk és az ember méltóságát. Legyen bátorságunk az ünnep erejében megtapasztalt reményében törekedni a jóra, cselekedni a szeretet cselekedeteit és az igazságosság cselekedeteit.

Udvardy György érsek karácsonyi prédikációja teljes terjedelemben ITT olvasható.

A szentmise zenei áhítatát a Szent Mihály Kamarakórus és a Mendelssohn Kamarazenekar biztosította, vezényelt Dankos Attila főegyházmegyei zeneigazgató.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír