Új DNS-vizsgálatok megerősítik a torinói lepel közel-keleti kapcsolódását

A tudósok megerősítik a túlnyomórészt közel-keleti származású genom jelenlétét, és kimutatták, hogy a leplen olyan mikroorganizmusok nyomai találhatók, amelyek szélsőségesen sós környezetben – például a Holt-tenger környékén – fejlődnek.

A Torinói Leplen talált DNS-nyomokkal kapcsolatos új kutatások azt erősítik meg, hogy a szövet nagy valószínűséggel áthaladt a Közel-Keleten. Egy hamarosan megjelenő, de előzetes formában már elérhető tudományos cikk olyan új vizsgálatok eredményeiről számol be, amelyeket a Pier Luigi Baima Bollone professzor által biztosított anyagon végeztek. Baima Bollone elismert igazságügyi orvosszakértő volt, aki az 1980-as években azt állította, hogy AB vércsoportba tartozó emberi vért azonosított a leplen.

Az új tanulmány szerzője Dr. Gianni Barcaccia, a Padovai Egyetem genetika és genomika professzora, több más egyetem kutatójával együtt, köztük Baima Bollonéval, aki sajnálatos módon a cikk megjelenése előtt elhunyt.

Dr. Barcaccia és kollégái már 2015-ben közzétettek egy jelentős cikket a Nature Scientific Reports-ban, amelyben a leplet megérintő emberektől származó DNS-szennyeződéseket mutattak ki: több mint 55,6%-uk a Közel-Keletről, körülbelül 38,7%-uk Indiából származott, míg az európaiak aránya kevesebb mint 5,6% volt. Az indiai DNS jelenléte magyarázható a jeruzsálemi templomban használt finom indiai lenvászonnal, amelyből a főpap ruhái készültek a Jóm Kippur (engesztelés napja) rituáléihoz – ahogy azt Ada Grossi paleográfus megjegyezte.

Az Archaeometry folyóirat, amely korábban közzétette a brazil kutató, Moraes hipotézisét, most megjelentette Casabianca, Marinelli és Piana szakértők cáfolatát is.

Az új cikk szerzői ezt írják: „A hozzávetőlegesen 38,7%-nyi indiai etnikai vonal történelmi interakciókból vagy a rómaiak által az Indus-völgy környéki régiókból importált lenvászonból eredhet, amelyet a rabbinikus szövegekben a hindoyin kifejezéssel azonosítanak. Különösen a lepel szó, amely a görög sindôn (finom lenvászon) szóból származik, kapcsolatba hozható Szindh régióval, amely híres volt kiváló minőségű textíliáiról. Történelmi bizonyítékok támasztják alá az India és a Mediterráneum közötti kereskedelmi kapcsolatokat, kiemelve ezen textíliák jelentőségét. Lavergne bibliai tudós kijelentette, hogy a sindôn kifejezés indiai eredetű szövetre utal, amelyet minősége miatt nagyra értékeltek. Azaz a torinói lepel DNS-nyomainak újraértékelése a szövet széles körű mediterrán jelenlétét sugallja, és annak lehetőségét, hogy a fonalat Indiában gyártották.”
A kutatók hozzáteszik: „összességében korábbi és jelenlegi eredményeink értékes betekintést nyújtanak azoknak az egyéneknek a földrajzi eredetébe, akik érintkezésbe kerültek a lepellel annak különböző régiókon, népcsoportokon és korszakokon átívelő történelmi útja során.”

Az új kutatás megerősíti a H33-as haplocsoport  (a haplo- előtag görög eredetű szó, jelentése egyszeri, egyszeres; azok alkotnak egy haplocsoportot, akiknek a génállományában fellelhetők ugyanazok a génváltozatok, haplotípusok – a Szerk.) jelenlétét, amely „a Közel-Keleten elterjedt és gyakori a drúzok körében”. Pontosítják továbbá: „Különösen a drúz populáció mutat közös genetikai eredetet a zsidókkal és a ciprusiakkal, és történelmileg keveredett más levantei népcsoportokkal, köztük palesztinokkal és szíriaiakkal.”

A mikroorganizmusok tekintetében megjegyzik: „A szent lepel rekonstruált mikrobiomja az emberi bőrön gyakran előforduló mikroorganizmusok gazdag választékát tárja fel, valamint a magas sótartalomhoz alkalmazkodott ősbaktériumok (archea) és gombák közösségeit. A halofil archaeák (szélsőségesen sós környezetben élő szervezetek) sós környezetben történő megőrződésre vagy sós körülmények közötti tárolásra utalnak.”

Ezek a megállapítások megerősítik a lepel közel-keleti tartózkodását és sós környezetben (például a Holt-tenger közelében) való jelenlétét, újabb darabbal egészítve ki a lepel hitelességét alátámasztó tudományos bizonyítékok mozaikját.

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Fotó: Wikimedia Commons

Kuzmányi István/Magyar Kurír