Új értékek születésének előhírnökei – A Dsida Akadémiáról

A költő halálának hetvenötödik évfordulójáról megemlékező konferencián, 2013. május 4-én mint a tanácskozás társszervezője jelenthettem be az MTA miskolci területi bizottsága székházában a Dsida Akadémia megalakulásának hírét. Az újonnan létrejött intézmény tiszteletbeli elnöke Pomogáts Béla, ügyvezető elnöke Kabán Annamária, magyarországi bizottságának elnöke Lisztóczky László, európai és tengerentúli bizottságának elnöke Gömöri György, világirodalmi bizottságának elnöke Amedeo Di Francesco, Kárpát-medencei bizottságának elnöke jómagamt lettem. 

Az akadémia Dsida Jenő költészetének és a Dsida Jenő utáni korszakok magyar költészetének minél szélesebb körű megismertetését tűzte ki céljául.

Mi sem természetesebb, mint hogy az alapítása utáni években elismerő oklevelek odaítélésével olyan személyiségekre hívta fel a figyelmet, akiknek az eredményeire céljai elérésében támaszkodhatott. A Dsida-kultusz megalapozásában szerepet vállalók közül 2013-ban Láng Gusztávot, Urbán Lászlót és Szokolay Sándort, 2014-ben Kovács András Ferencet és Makkai Ádámot, 2015-ben Markó Bélát és Vincze Ferencet, 2016-ban Szőcs Gézát, 2017-ben Gyöngyösi Leventét, 2018-ban Sas Pétert tüntette ki díszoklevéllel. 

2015-től elsőrendű feladatának az MTA miskolci területi bizottságának székházában sorra kerülő tudományos konferenciák megrendezését tartotta. A 2015. május 28-i konferencia a százhuszonöt éve született (s a későbbiekben Dsida Jenő pályáját egyengető) Reményik Sándor, a 2016. május 5-i konferencia a kilencven éve alakult erdélyi Helikon íróközösség, a 2017. május 11-i konferencia a száztíz éve született Dsida Jenő, a 2018. május 3-i konferencia a kilencven éve indult Erdélyi Helikon folyóirat munkásságát mérlegelte. 

A konferencia-előadások szövegét az akadémia nyomtatásban is közreadta. Az első kötet címe Elődei emberségéből – utódaink emberségéért, a másodiké Honfoglaló, nagy írónemzedék, a harmadiké Egész világhoz lángbeszédül, a negyediké Sajátosság és egyetemesség. A 2019. szeptember 20-án megtartott konferencia Béklyózatlan a lélek című kötete a következő évben, 2020-ban látott napvilágot, s az akadémia 2019-ben elhunyt ügyvezető elnökének, Kabán Annamáriának állított emléket. 

A Dsida Akadémia konferenciáinak leggyakoribb előadója s így a konferenciakötetek leggyakoribb szerzője Kabán Annamáriával és e sorok írójával együtt Pomogáts Béla és Márkus Béla, akikhez rendre Cs. Nagy Ibolya, Lisztóczky László, Sájter Laura, majd Imre László, Kántor Lajos, Kecskeméti Gábor, Szücs György, Gróh Gáspár, Boka László, Sóczó Kinga, Felszeghi Sára, Sas Péter, Szabó Zsolt, Amedeo Di Francesco és Ködöböcz Gábor csatlakozott.

Az akadémia alapításának évétől, 2013-tól nemcsak eredményekről, hanem sorozatos veszteségekről is számot adhatunk. Az akadémia kitüntetettjei közül Szokolay Sándor 2013. december 8-án, Makkai Ádám 2020. január 18-án, Szőcs Géza 2020. november 5-én, a konferenciák szereplői közül Kántor Lajos 2017. július 22-én, az akadémia vezetőtestületéből Kabán Annamária ügyvezető elnök 2019. június 23-án, Pomogáts Béla tiszteletbeli elnök 2023. május 1-jén hunyt el.

A Dsida Akadémia értékteremtő hozadékát Pomogáts Bélának a Korszerűtlen versek című Reményik-ciklust méltató elemzése érzékeltetheti. A ciklus – fejtegeti Pomogáts Béla – „méltóképpen illeszkedik abba a szinte antológiát kívánó költői rendbe, amelyet neves magyar költők »utolsó versei« alkotnak. Olyan költői művekre gondolok, mint Balassi Bálint Ötvenedik zsoltára (»Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú Isten…«), Vörösmarty Mihály Fogytán van a napod, Petőfi Sándor Szörnyű idő, Arany János Sejtelem, Ady Endre Üdvözlet a győzőnek, Babits Mihály […] Egy verses levélre, valamint Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhítat című költeménye. Ezek a versek többnyire nemcsak a költő életének és pályájának záródarabjai, hanem egy történelmi korszak végső summázatai is […].”

Az „utolsó” versekben és az átmeneti korszakok versmegközelítéseiben egyként új értékek születésének előhírnökeit ismerhetjük fel.

Fotó: Wikipedia

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. augusztus 20-i számában, Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.