Új esélyt kapott Csipi, a váci székesegyházba tévedt vörösvércse-fióka

Hazai – 2026. július 14., kedd | 11:10

A váci székesegyház harangtornya évszázadok óta nemcsak a harangoknak, hanem számos madárfajnak is menedéket nyújt. Az idei nyár azonban egy különleges történetet is tartogatott, melynek főszereplője egy fiatal vörösvércse-fióka lett, aki az egyházmegye munkatársaitól a „Csipi” nevet kapta.

A fiatal madár vélhetően első kirepülési próbálkozásai során tévedt be a váci székesegyház harangtoronyának belsejébe. És bár biztonságosnak tűnő helyre került, önerejéből már nem találta meg a kivezető utat. Mivel ekkor még nem tudott megfelelően repülni, egyre kisebb esélye volt arra, hogy visszajusson a természetbe.

A székesegyház dolgozói hamar észrevették a bajba jutott fiókát. Első lépésként vizet helyeztek el a közelében, hogy a nagy melegben ne száradjon ki, majd értesítették a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság madármentő szolgálatát.

A bejelentést követően rövid időn belül a helyszínre érkezett Bezeczky Gergely, aki szakszerűen felmérte a helyzetet. A torony és környezete alapos átvizsgálása során azonban nem sikerült megtalálni a fióka eredeti fészkét, így a visszahelyezése nem volt lehetséges. Mivel a kis madár még nem volt röpképes, biztonsága érdekében a Fővárosi Állat- és Növénykertbe került, ahol szakemberek gondoskodnak róla egészen addig, amíg el nem éri azt a fejlettséget, hogy önálló életet kezdhessen a természetben.

A vörös vércse Magyarországon

A vörös vércse hazánk leggyakoribb sólyomféléje, amely a nyílt agrárterületek, mezők és erdőszélek mellett ma már a nagyvárosok parkjaiban, lakótelepein és templomtornyain is otthonra lelt. Ez a karcsú, galamb méretű ragadozó madár 31–37 centiméteres testhosszal és 68–78 centiméteres szárnyfesztávolsággal büszkélkedhet. Repülés közben hosszú szárnyai és feltűnően hosszú farka határozzák meg az alakját. Különösen jellegzetes vadászati módszere a „szitálás”, amikor a széllel szemben, egy helyben lebegve, gyors szárnycsapásokkal kémleli a talajt.

A nemek könnyen megkülönböztethetők a színük alapján: a kisebb, 150–210 grammos hímek feje és farka hamuszürke, hátuk gesztenyebarna; a testesebb, 190–300 grammos tojók háta és farka ezzel szemben teljesen rozsdabarna és sávos mintázatú.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatai szerint a hazai fészkelőállomány stabil, mintegy 8700–13 000 párra tehető. Mivel a vörös vércse saját fészket nem épít, a költésben rendkívüli módon támaszkodik a varjúfélék elhagyott fészkeire, valamint az MME országos programja keretében kihelyezett mesterséges költőládákra. Mivel főként mezei pockokkal és nagyobb rovarokkal táplálkozik, jelenléte hatalmas segítség a mezőgazdaságnak.

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

(MME)

Ez a történet ismét rámutatott arra, milyen fontos a gyors és felelős összefogás, amikor egy vadon élő állat segítségre szorul.

A Váci Egyházmegye Műszaki Igazgatóság munkatársainak figyelmessége és a természetvédelmi szakemberek gyors beavatkozása egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a vörösvércse-fióka esélyt kapjon.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír

#egyházmegyék #teremtésvédelem

Kapcsolódó fotógaléria