Új görögkatolikus templomot szenteltek Nyíregyháza-Borbányán

Már Keresztes Szilárd emeritus püspök, később Kocsis Fülöp érsek-metropolita és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is – a maga kormányzása és vezetése idején – fáradozott azon, hogy a nyíregyháza-borbányai közösségnek saját gyülekezési helye, akár temploma is legyen. A csaknem harmincéves álom Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök idején a paptestvérek fáradozásával és a hívek önzetlen hozzájárulásával vált valóra.

A Nyíregyháza egyik településrészén, Borbányán 2020 tavaszán megkezdődött templomépítés szakaszait az egyházmegye honlapján is figyelemmel kísérhették a hívek: a magasból kirajzolódó alaprajzról, az alapkő megszenteléséről, a kupola felhelyezéséről, a keresztek és a harang beemeléséről egy-egy riport révén tájékozódhattak. 

Június 6-án a megépült templom felszentelése zajlott, olyan mérföldkő a közösség életében, amire harminc évet vártak a borbányai görögkatolikusok, s ami bizonyára átalakítja későbbi vallásgyakorlásukat is.

A szentelési szertartás szónoka, Kocsis Fülöp érsek-metropolita pünkösd üzenetére reflektálva úgy fogalmazott:

E közösséget is a Lélek alakítja át, az emberi jó szándék, összefogás elhatározása kevés, a Lélek erejénél fogva az Isten Szent Testének tagjaivá lesznek az ide betérők.

[...] Ma azért imádkozunk, hogy ez az oltár sok embert alakítson át azzá, aki valójában. Lesznek, akik itt jönnek majd rá, miért teremtette őket az Isten, mi dolguk a világban.”

Ez az átalakulás volt a vezérfonala a hajdúdorogi főpásztor teljes prédikációjának is.

Beszédének elején a szentelési szertartás egyik utolsó mozzanatával világította meg tanítását: amikor a trikér, dikér (hármas és kettős gyertya a püspöki áldáshoz) lángjából merítve meggyújtotta az oltáron és az előkészületi asztalon lévő gyertyákat, azt jelezte ezzel, csak egy tűz van, mely szétoszlik minden gyertyára, egy láng, mely leszáll ránk és szétoszlik, ahogy tette azt az apostolok fölött. S ahogyan a mécses átalakul, fényforrássá lesz, úgy váltak a tanulatlan tanítványokból világjáró apostolok, igehirdetők. Az oltáron a kenyér és a bor átalakul, átváltozik Krisztus testévé és vérévé: ekképpen alakít át minket a Szentlélek, de közben meghagy mindenkit saját egyéniségében, színességében.

A Lélek által válunk azzá, akik valójában vagyunk – tette hozzá Fülöp atya. – Lélek nélkül az ember keresi, de nem találja önmagát.

Az Isten segít azzá válnunk, akikké válnunk kell. Pünkösd ünnepe átalakít, mindenkit más és más módon, mégis mindenkit egyesítve. Mert egy tűz és egy Lélek van.

Így válhat ez a templomszentelés – magyarázta a főpásztor – az egész görögkatolikus egyház örömévé. Hiszen ha az Isten fog mindannyiunkat össze, ha a Szentlélekkel együttműködünk, valóban nagy dolgokat tudunk véghez vinni.

A Lélek ereje átalakít és egyesít valamennyiünket. Nélküle a szépen megformált oltárasztal csak egy kődarab.

„A Lélek alakította át ezt a kőtömböt Isten szentélyévé, Isten trónjává: oltárrá tette, mint ahogy ez az épület is az Isten Szentlelkével válik templommá. Ezt a közösséget is a Lélek alakítja át, az emberi jó szándék, összefogás elhatározása kevés, a Lélek erejénél fogva Isten Szent Testének tagjaivá lesznek az ide betérők.”

A metropolita emlékeztette a jelenlévőket a templom védőszentje, Boldog Romzsa Tódor vértanú püspök életpéldájára, ami bátoríthat minket: „Nem tudjuk, mi vár ránk, de nem kell félnünk, mert az Isten kezében van minden. Akkor értjük meg, mi a feladatunk, ha a Lélekkel élünk; a Lélek által azzá válhatunk, akivé Ő elgondolt minket, akár vértanúkká is.”

Boldog Romzsa Tódor ereklyéjét ünnepi körmenetben vitték a templom elé, majd a templom körül, s a zárt templomajtón kívül és belül felhangzott a kérdés-felelet, mely megnyitotta a belső teret a papság és hívek számára. 

„Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, emelkedjetek föl, örök ajtók, hogy bemenjen a dicsőség királya. – Ki ez a dicsőség királya?”

A szertartás további részében a szentélyhez vonult a klérus, a püspök elhelyezte és lepecsételte az oltárasztalba illesztett ereklyét, majd lemosták, megkenték és felöltöztették a „vérontás nélküli áldozat” színhelyét, az oltárt. Szentelt olajjal megkenték a falakat, szenteltvízzel meghintették és megtömjénezték mind a négy égtáj felé.

„Erősítsd meg, Urunk, e hajlékot!” – imádkozták a templomszentelés során. Az imádságok és Lélek által templommá lett hajlék – az épület és a közösség egyaránt – tovább erősödött a szertartás végén a hála szavainak megformálásakor, majd később, a szeretetvendégségben.

Janka György esperes-parókus atya köszöntőjében felsorolta mindazokat, akiknek hálás lehet ő és közössége. Ezután a templomépíttető parókus közbenjárását és munkáját is elismerve és megköszönve Ábel püspök atya papi mellkeresztet ajándékozott György atyának.

Az ünnepen jelen volt és beszédet mondott Szabó Tünde, az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztését koordináló kormánybiztos, valamint Bajnay Kornél képviselő.

*

A borbányai görögkatolikusok kérését elfogadva Keresztes Szilárd megyéspüspök 1995-ben megalapította a Nyíregyháza-Borbányai Görögkatolikus Egyházközséget. Még ebben az évben elkezdődött Borbánya szívében a templomtelket alkotó kertek megvásárlása, hogy a közösség majd saját templomot építhessen. Az utolsó telekvásárlásra 2017-ben került sor, ekkor kezdődhetett a tervezés folyamata. A terveket Varga Gábor és Szilágyi Tamás építészmérnökök készítették. A tervezés kiindulási alapja a 11. században épült bizánci stílusú feldebrői altemplom volt. Ez a magyarság és a keleti szertartás történelmi kapcsolatát hangsúlyozza.

A görögkatolikus szertartásnak megfelelően kialakított templom földszinti alapterülete 245, az emeleti részen 81 négyzetméter. A tervezés során nagy figyelmet kaptak a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok is. 2020 pünkösdvasárnapján megszentelték és ünnepélyesen elhelyezték az alapkövet.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír