A szertartáson együtt imádkoztak a főpásztorral a szeminárium elöljárói: Dobos András szemináriumi rektor, Szabó Antal spirituális, Gaál Richárd prefektus, valamint Zoltán György fődiakónus és a papnövendékek.
Szocska Ábel püspök prédikációjában Szent Izidor püspök szavait idézte:
A harangokat azért emelik magasba, hogy hirdessék Isten örökkévaló dolgait, mert nem néma kövek, hanem prédikáló hangok.”
„A harang szentelése összecseng az ünneppel.
Jézus Krisztus azért emelkedett magasba, hogy az örökkévalót hirdesse. Rábízta a tanítványaira, hogy ne néma kövek legyenek, hanem prédikáló hangok”
– mutatott rá az összefüggésre a főpásztor.
A továbbiakban a harang különleges jelentőségéről beszélt, melynek hangját néha meg sem halljuk, melynek szavát valahol el akarják hallgattatni. Pedig a harangszónak ereje van, örömhírt hirdet – mondta Szocska Ábel püspök. Majd egy tanúságtételt mesélt el, egy olyan élet történetét, melyet megmentett a harang szava.
A szeminárium udvarán bár nem a magasban van a harang, de a papnövendékeknek szól, akikben ezt kell hogy visszhangozza: „Krisztus hív, mert üzenni akar neked, hogy mint prédikáló hang továbbadd az ő üzenetét.”
A harangszentelés a liturgia elején zajlott. Elsőként a főpásztor, majd egy papnövendék is megkondította a harangot.
A Szent Liturgia végén Dobos András rektor háláját fejezte ki, hogy egy felajánlásnak köszönhetően a szemináriumban újra szólhat a harang, mely – mint fogalmazott – az öröm és a remény szava.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg: P. Tóth Nóra
Fotó: Juhászné Szabó Erika, P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria