Új megvilágításba került az Egyház életét szabályzó fontos 3. századi írott forrás eredete

Kodikológiai és szövegkritikai vizsgálatai eredményeként egy új szövegtanút sikerült felfedeznie és azonosítania az Egyház korai időszakából. Ez jelentősen módosítja a szakértők által nemzetközi szinten kialakított eddigi ismereteket az első évszázadok egyházi forrásainak keletkezéséről.

Az Apostoli egyházi rendtartás (Constitutio ecclesiastica apostolorum) néven ismert rövid egyházfegyelmi iratról több kézirat maradt fenn, eltérő fordításban. Eredeti nyelvének a görögöt tekintette eddig a kutatás, keletkezési időpontját pedig a legtöbben 300 körülre teszik.

A legújabb kutatások (2006-tól) a Szíriában történt korai, azon belül a 3. század eleji keletkezést valószínűsítik. Ez az állítás összefüggésben van az utóbbi időben, több szerző által is vallott általános feltételezéssel, hogy az írott formában ismert forrásokat hosszabb, szóbeli hagyomány előzte meg. Ennek az elméletnek a tényszerű alátámasztása azonban komoly nehézségekbe ütközik, így nem talált általános elfogadásra eddig a szakértők között.

Szuromi professzor ugyanazt a módszert alkalmazta az Apostoli egyházi rendtartás keletkezési helyének és idejének a meghatározására, mint amit 2022. május 17. és 19. között szintén Egyiptomban, az Apostoli hagyomány adatainak pontosítására. Sőt, mindezen túl, a most elemzett gyűjteménynek egy eddig ismeretlen kopt nyelvű teljes szövegtanúját sikerült felfedeznie és azonosítania Mariutban. Ez a szövegtanú, a korábban ismert kopt nyelvű változatokkal ellentétben, teljesen önálló emlék, és nem valamely több művet tartalmazó kopt gyűjteményes munkán belül helyezkedik el.

A kodikológiai, paleografiai, nyelvtani és összehasonlító szövegkritikai vizsgálat minden kétséget kizáróan alátámasztotta, hogy a Szuromi professzor által azonosított kézirat az eddig ismert legrégebbi szövegtanúja az Apostoli egyházi rendtartásnak. A professzor kutatása világosan kimutatta, hogy a szöveg nem lehet fordítás, tekintettel a meghatározó nyelvi és terminológiai kortárs sajátosságokra, és így bizonyosan közvetlenül kopt nyelven készült. Ez az eredmény összhangban van a gyűjteményről kialakult régi meggyőződéssel, amely szilárd hagyomány alapján az egyiptomi Egyház jogkönyvének tekintette a művet. A kézirat alexandriai technikával elkészített egyiptomi papiruszra íródott, és az alexandriai kopt keresztények írás- és fogalmazási formáját követi. A kézirat keletkezese a belső és külső tények figyelembevételével, az elvégzett vizsgálat alapján 264 és 269 közé tehető.

A fenti tények nemcsak a gyűjtemény egyiptomi eredetét támasztják alá, hanem egyúttal cáfolják azt az állítást, hogy a kopt szöveg az eredeti görög verzióhoz képest kiegészítéseket tartalmaz. Sőt, inkább azt valószínűsítik, hogy éppen az eddig elsődlegesnek tartott görög szöveg az eredeti kopt változat rövíditménye.

Természetesen továbbra is feltehető a fentebb már említett elméleti kérdés, hogy vajon a most azonosított szövegnek a szóbeli hagyományban létezett-e korábbi változata. Azonban a jelenlegi vizsgálat alapján bizonyosan állítható, hogy ezt az esetleges szóbeli előzményt nem a szír, nem a görög, hanem a kopt egyházi hagyományban szükséges keresnünk.

Szuromi Szabolcs Anzelm professzornak az Apostoli egyházi rendtartás szövegén végzett aprólékos összehasonlító szövegkritikai elemzése, és az eddig ismert legrégebbi kéziratának az azonosítása, eredeti nyelvének és keletkezési idejének a meghatározása, új megvilágításba helyezi az említett ókeresztény forrást. Ezen túlmenően rámutat arra is, hogy jelentősebb figyelmet szükséges szentelnünk a kopt források és a korai kopt egyház életének a megismerésére (akár az erkölcsi előírások és a közösségben meghívást nyert karizmatikus személyek tekintetében, vagy az egyházi hierarchiára vonatkozó egyházjogi előírások területén), hogy pontosabb képet tudjunk kialakítani az ókeresztény Egyház mindennapi életéről.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír