Új misézőoltárt szentelt Erdő Péter az esztergomi bazilikában

Erdő Péter bíboros a jeles eseményen homíliájában arról is beszélt, hogy a Feltámadott nem puszta fantáziaszülemény, nem pusztán a szeretet és az öröm vetíti ki az apostolok képzeletében, hanem valódi realitás. Ugyanolyan realitás, vagy még nagyobb, mint a történelemnek bármilyen eseménye.

A II. Vatikáni Zsinatot követően megvalósult liturgikus reform úgynevezett szembemiséző oltár létesítését irányozta elő a katolikus templomokban – mondta el Török Csaba plébániai kormányzó a vasárnap délelőtti oltárszentelésről. Majd hozzátette: Az esztergomi bazilikában óvatos lépésekkel igyekeztek megtalálni az alkalmas helyet és formát egy ilyen új oltár emeléséhez. Több eltérő megoldást követően az 1991. augusztus 16-i, Szent II. János Pál pápa által bemutatott esztergomi mise oltára került a szentély előtti dobogóra, és szolgált miséző oltárul egészen 2023-ig. Ennek ugyan díszes XVIII. századi előlapja volt, ám valójában fából készült, és ideiglenes megoldás volt csupán. Most érkezett el az idő arra, hogy a kövezet és a szentélybútorzat felújításával egy időben végleges kőoltárt építsenek hazánk főtemplomában.

A tervpályázatot Jahoda Róbert nyerte meg, aki ugyanabból a kőből, fekete erezetű fehér márványból alkotta meg az oltárt és az ambót, kifejezve e kettő egységét a liturgiában. A szentély elrendezése is változott enyhén, hogy kellő tér és harmonikus közeg teremtődjön az ünnepi, nagyszámú papságot és asszisztenciát felvonultató liturgiákhoz. Az oltár – ősi szokást követve – asztalt mintáz, s mind a kő színében, mind tömegében, arányaiban illeszkedik a remekművű bazilikabelsőhöz.

Erdő Péter bíboros a homíliájában is kitért minderre. Kiemelte: az oltár, mint külön berendezési tárgy, már a legősibb keresztény időkben is használatban volt.

A kőből készült, nagy menzájú oltár emlékeztessen bennünket a régi katakombákra, ahol a vértanúk sírja felett mutatták be a szentmisét. Erre emlékezve helyezi az Egyház szentek ereklyéjét az oltárba.

Ebben az oltárban egy olyan kő található, amely ereklyéket foglal magába” – mondta a főpásztor. „Erre is gondolnunk kell, amikor egy felszentelt oltáron szentmisét végzünk. Közösségben vagyunk a szentekkel, egymással, kedves halottainkkal. Főként pedig közösségben vagyunk magával Jézus Krisztussal, aki magához hív bennünket, hogy elvezessen az örök boldogságba, a teljes Szentháromság közösségébe” – húzta alá.

Erdő Péter bíboros megjegyezte: a szembemiséző oltár közepén vagy az oltár mellett felállítható a feszület, mert

a szentmisében úgy látjuk egymást, hogy közben mindannyian Krisztusra nézünk.

Megrendítő élmény a miséző pap számára, amikor egyes szám első személyben mondja ki Krisztus szavait és mintegy Krisztus személyében lép a hívő közösség elé. Ez az igazi üzenete az ilyen liturgikus térnek, nem pedig az, hogy mi csak egymással vagyunk jó barátságban és a közös társasági élményt ünnepeljük. Ez nagyon kevés volna, itt sokkal többről van szó! Mi együtt ünnepeljük magát Krisztust, az Élőt, a Feltámadottat, aki halálával és feltámadásával megváltott minket.

A szentelési misében a homília és a hitvallás után hangzott el a Mindenszentek litániája. Ennek végén helyezték be az ereklyéket tartalmazó oltárkövet az oltárba. A Szent Adalbert, Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre és a kassai vértanúk csontereklyéit tartalmazó hófehér márványtömböt Ferenc pápa 2023. áprilisban áldotta meg a budapesti nunciatúra épületében.

Az ereklyék behelyezését követően a főpásztor szentelési imát mondott, majd krizmával megkente az oltár négy sarkát és közepét (a megkenés helyét aranyozott keresztek jelölik az oltárlapon). Ezután parazsat helyeztek az oltárra, amelyen ősi bibliai szokást követve tömjént égettek. A füst és illat betöltötte a hatalmas templomteret, jelképezve az áldozatot és az imádságot, amely Isten elé száll.

Végül díszbe öltözött az új oltár: terítőt, gyertyatartót, virágot helyeztek el rajta, s a felajánlással folytatódott a liturgia.

Az oltárszentelési mise után a főpásztor felkereste a bazilika újonnan elkészült második emeleti panorámatermét. Ez az impozáns terem több célt szolgált már: volt mintatár, raktár, káptalani levéltár. Egy ideje nyitva állt a bazilika látogatói előtt, ám elengedhetetlenné vált a korszerűsítés és az esztétikai színvonal emelése. Sárközi Csaba és Váczy Román tervei alapján született meg az a térkialakítás és berendezés (új vizesblokkokkal, kiszolgálóegységgel, a vendégek számára asztalokkal és székekkel, kanapékkal), amely méltó a helyhez és alkalmas immár a vendégek fogadása mellett kulturális és közösségi rendezvények megtartására is.

A terem egy részében időszaki kiállítás nyílt a bazilika most zajló felújításáról, Az idők sodrában címmel. A Kontsek Ildikó koncepciójából és felügyelete mellett, Zalavári Tibor és ifj. Straub Dezső munkájából megszületett tárlat a tárgyi emlékek mellett megannyi digitális megoldással is él, átfogó és magával ragadó összképet nyújtva a hatalmas munkálatokról.

Erdő Péter bíboros imával és a szentelt víz körbehintésével áldotta meg a panorámatermet, amely örömmel fogad minden régi és új látogatót, megmutatva főtemplomunk máshoz nem fogható szépségét.

Erdő Péter bíboros homíliája teljes terjedelmében itt olvasható:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai evangélium szinte összefoglalva ad választ azokra az ellenvetésekre és kétségekre, amik Jézus feltámadásával szemben a kezdet kezdetétől felmerültek. Mert nem újdonság a kétely, maguk a kortársak is kételkedtek, és nagyobbik részük el is utasította a feltámadást. Milyen ellenvetésekre hivatkoztak?

Az első ellenvetés ősi és szinte független magától a feltámadás eseményétől, hiszen azt mondja, hogy lehetetlen, mert a Messiásról nem ezt mondja a Szentírás, nem ilyen Messiást ígért az Úr a népének. És előjönnek mindazok a szentírási helyek, ahol a Messiásról mint győztes királyról van szó, mindazok a várakozások, amelyek Dávid fiától, Dávid királyságának megújítását várják. Erre a válasz csak az lehetett, amit minden evangélista megad, Lukács is, hogy tudniillik igenis ez van megírva. Az van megírva a Szentírásban, ami Jézussal történt.

Ahogy a mai evangéliumban olvassuk, megvilágította mindazt, amit Mózestől kezdve a prófétákon át a zsoltárokban is róla írtak. Tehát Jézus feltámadásának az öröme megvilágítja a keresztények értelmét, ahogy azt másutt, az emmauszi tanítványok esetében is halljuk, hogy: „lángolt a szívünk, amikor megmagyarázta az írások értelmét”. Ez történik:

ráébrednek arra, hogy nem ellenkezik az ószövetségi ígéretekkel, ami Jézussal történt, hanem pontosan ennek kellett beteljesednie.

De így olvasni a Szentírást igazán csak a feltámadás fényében tudták. Ők maguk is nehezen jutottak el erre a felismerésre. Mégis, a Szentírásnak ez az olvasása az Egyház hitének az alapja. Ezért is olvassa mind a mai napig az Egyház a liturgiában együtt az Ószövetséget és az Újszövetséget, ezért mondja, hogy a kettő együtt alkot egységes egészet, hogy egymást magyarázzák, és egymást világítják meg.

2. Van azonban egy másik ellenvetés is, ami a föltámadással szemben a kezdet kezdetétől jelentkezett és ma is – jó szándékú kívülálló számára is vagy kísértésként akár a mi magunk számára is – felmerül. Ez pedig az, hogy vajon ezek a tanítványok, ott a feltámadás napja körül, nem voltak-e olyan lelkesek, olyan egzaltáltak, hogy a saját fantáziájuk, a saját pszichéjük játszott velük, látni vélték, akit annyira szerettek, akinek a látására annyira vágyakoztak. Erre a válasz, megint csak a hagyomány alapján és nem Lukács fantáziájából, azoknak a történeteknek az összefoglalása, ahol

Jézus úgy jelenik meg, hogy testi valóságban lép közéjük. Úgy jelenik meg, ahogyan egy szellem, egy kísértet, egy puszta fantáziakép, nem tud megjelenni.

Mert nem elég az, hogy köszön nekik, nem elég, hogy megszólítja őket, hanem felkéri, felhívja őket arra is, hogy tapintsák meg. Ez többször előfordul az Újszövetségben, más evangéliumokban is. Gondoljunk csak a hitetlen Tamás történetére. Itt is azt mondja: „tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, nekem pedig van”. Tehát a feltámadott test valódi emberi test, nem csupán a fantázia és a képzelet rajzolja elénk, hanem úgy találkozunk vele, mint emberrel.

Ide sorolhatnánk még azokat a feltámadás utáni történeteket is, ahol Jézust először nem ismerik fel a tanítványok. Gondoljunk az emmauszi útra, gondoljunk a Mária Magdolnával való találkozásra, aki azt hiszi, hogy a kertész az, akivel először találkozik, csak később döbben rá, hogy Jézust látja. Tehát éppenséggel nem a kísértet, hanem egy valóságos élő ember az, akivel összetévesztik, vagy akiben nem ismerik fel rögtön a Feltámadottat. Vagyis igazi, földi, hús-vér valóságként, de megdicsőült, feltámadott testben jelenik meg. Többször ismétlődik az evangéliumokban az is, hogy a feltámadt Krisztus együtt evett a tanítványokkal. Nemcsak itt mondja el Lukács, hogy a szemük láttára evett a sült halból, hanem másutt is szó van erről. Mondjuk az emmauszi tanítványok történetében, amikor részt vesz a kenyértörésben. Ahogy megtöri a kenyeret, erről ismernek rá. Tehát

a Feltámadott nem puszta fantáziaszülemény, nem pusztán a szeretet és az öröm vetíti ki az apostolok képzeletében, hanem valódi realitás.

Ugyanolyan realitás, vagy még nagyobb, mint a történelemnek bármilyen eseménye. Sőt, többet mond, igazabbat mond, súlyosabb valóságot mond ki, mint amit a tudomány bármikor a világról és a természetről elmondhatott. Ennek az örömében és hitében mondjuk ki újra, hiszünk a feltámadásban, és próbáljuk ennek a fényében alakítani az életünket.

3. Oltárszentelésre gyűltünk ma egybe. Az oltár, mint külön berendezési tárgy, már a legősibb keresztény időkben is használatban volt. A kőből készült, nagy menzájú oltár emlékeztessen bennünket a régi katakombákra, ahol a vértanúk sírja felett mutatták be a szentmisét. Erre emlékezve helyezi az Egyház szentek ereklyéjét az oltárba. Ebben az oltárban egy olyan kő található, amely ereklyéket foglal magába. A követ 2023 áprilisában Ferenc pápa áldotta meg magyarországi látogatása során. Erre is gondolnunk kell, amikor egy felszentelt oltáron szentmisét végzünk. Közösségben vagyunk a szentekkel, egymással, kedves halottainkkal. Főként pedig közösségben vagyunk magával Jézus Krisztussal, aki magához hív bennünket, hogy elvezessen az örök boldogságba, a teljes Szentháromság közösségébe.

Ennek a bazilikának számos művészi kivitelű, értékes oltára van. Mégis, amikor a II. Vatikáni Zsinat után a liturgikus reform keretében a szembemiséző oltár terjedt el az Apostoli Szentszék útmutatásai alapján, mindenki kezdte újragondolni a templom liturgikus terét. Természetesen olyan mértékű átépítésre, ami ennek a bazilikának a művészi értékéhez illett volna, nem volt sem szándék, sem lehetőség. Eleinte a lépcsősor előtt helyeztek el szembemiséző oltárt, majd a kupola alatt középen, végül a lépcsősort fadobogóval kiegészítve a szentély szintjében, de a lépcsők vonala előtt kapott helyet egy fából készült oltár. Ennek barokk előlapját sokan megcsodálták, de kevesen gondoltak arra, hogy mögötte fából készült asztal található. A bazilika mostani felújításakor lehetőség nyílt a liturgikus tér harmonikus, visszafogott, de a mai liturgiának megfelelő, ugyanakkor a templom teréhez és művészi megoldásaihoz illeszkedő átrendezésére. A szakemberek megtalálták azt a márványt, amely harmóniában van a bazilika színvilágával.

Ugyanolyan kőből készült, ugyanolyan stabil az ambó is, mint az új főoltár. Ezzel is kifejezzük, hogy a szentmisében Isten táplál minket igéjének asztaláról és az Eucharisztia asztaláról egyaránt.

A szembemiséző oltár közepén vagy az oltár mellett felállítható a feszület, mert a szentmisében úgy látjuk egymást, hogy közben mindannyian Krisztusra nézünk. Megrendítő élmény a miséző pap számára, amikor egyes szám első személyben mondja ki Krisztus szavait és mintegy Krisztus személyében lép a hívő közösség elé. Ez hát az igazi üzenete az ilyen liturgikus térnek, nem pedig az, hogy mi csak egymással vagyunk jó barátságban és a közös társasági élményt ünnepeljük. Ez nagyon kevés volna, itt sokkal többről van szó!

Mi együtt ünnepeljük magát Krisztust, az Élőt, a Feltámadottat, aki halálával és feltámadásával megváltott minket.

Az Ő áldása és ereje kísérje mindazokat, akik ekörül az oltár körül ünneplik az Ő keresztáldozatát és az utolsó vacsorát! Ámen.

Szerző: Zsuffa Tünde

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

Videó: Kardinális

Magyar Kurír