Új nevet kapott a Vatikáni Titkos Levéltár – Interjú Sergio Pagano prefektussal

Az V. Pál pápa (1605–1621) által 1611-ben alapított intézmény 1646 óta viselte folyamatosan ezt a nevet, a korábbi évtizedekben félhivatalosan Archivum novumként, illetve Archivum apostolicumként emlegették. Utóbbi elnevezés tulajdonképpen magától értetődő, hiszen mindaz, ami a pápához, az apostolfejedelmek utódához tartozik, apostoli jelleggel bír. Magát a pápai széket is „Apostoli Szentszék”-nek (Sancta Sedes Apostolica) nevezik ősidőktől fogva. Az „apostoli” elnevezés számos pápai intézmény nevében megjelent a Római Kúriában. A kancellária (Cancelleria Apostolica), a kamara (Camera Apostolica), a javadalmakat, búcsúkat, pápai kegyeket „intéző” pápai hivatalok (Dataria Apostolica, Penitenziaria Apostolica, Segnatura Apostolica) mind-mind ezt a jelzőt viselték, viselik. De még a pápai palota (Palazzo Apostolico) és a közelében elhelyezett könyvtár (Biblioteca Apostolica) is. Így a pápa levéltára magától értetődően szintén „apostoli”. Az Archivum Secretum Vaticanum majd négyszáz éves hagyományos elnevezésének pápai megváltoztatása ezzel együtt magyarázatra szorul. Ezzel a magyarázattal szolgál a levéltár prefektusa, Sergio Pagano Massimo Francónak adott interjúja, amely október 28-án jelent meg a Corriere della Serában. Magyar nyelven a prefektus engedélyével az alábbiakban közöljük, Nagy Katalin és Tusor Péter fordításában.

A Vatikáni Titkos Levéltár meghal. A Vatikáni Apostoli Levéltár megszületik… „Íme Ferenc pápa motu propriója, amely eltörli a »secretum« elnevezést” – mondja Sergio Pagano, a világ legizgalmasabb rejtélyeinek őrzője, miközben leteszi az asztalra azt a három lapból álló dokumentumot, amellyel október 22-én Jorge Mario Bergoglio úgy döntött, hogy eltöröl négy évszázados pápai történelmet. Pagano atya puritán ligúriai. Egyszerűen öltözködik, kollárés, rövid ujjú szürke papi inget visel, melyet be sem tűr fekete nadrágjába, bőrszandálban jár. Pagano atya több mint húsz esztendeje a prefektusa ennek a mitikus intézménynek, melyben összesen negyvenkét évet töltött el különféle beosztásokban. Irodájának nagy félhold alakú vasráccsal védett ablakából látható a Pápai Tudományos Akadémia kis épülete a vatikáni kertekben. A felső és a lentebbi emeleteken több millió kötet és dokumentum található. Ezek alkotják – ahogy valaha mondták – „Európa központi levéltárát”, most pedig azt lehet mondani, hogy az „egész világ levéltárát”. Az Archivum Secretum Vaticanumról egészen 1646-tól kezdve beszélhetünk. De a „titkos” melléknév félreérthetővé, sőt „többértelművé kezdett válni, és negatív árnyalatokat vett”, írja Ferenc pápa a 2019. október 27-én közzétett apostoli levelében. Az elnevezés most tehát megváltozik.

– Miért döntött Ferenc pápa a „titkos” melléknév eltörlése mellett?

– A döntés annak köszönhető, hogy a pápa erősen érzékeny az átláthatóság iránti igényre. Az a szándéka, hogy az Egyház anélkül járjon el, amit úgy lehetne tekinteni, mint kísérletet vagy netalán kísértést az elzárkózásra, rejtőzködésre.

– Igen, de konkrétan mi változik?

– Változik az elnevezés. Nem változik ugyanakkor sem a levéltár felépítése, sem pedig a működése. A megoldandó probléma az, hogy a levéltár közelebb kerüljön a hétköznapi emberek elképzeléséhez, és kiküszöbölődjön, hogy olyan előítéletes jelentéstartalmak kapcsolódjanak hozzá, mint a „rejtett”, „nem nyitott”, „keveseknek fenntartott” – ahogy Ferenc pápa írja. A levéltár azonban a „titkos” melléknévvel is általános megbecsülésnek örvendett eddig. Az elnevezés megváltoztatásával azonban közelebb kerül a világ többi nyilvános történelmi levéltárához.

– Ahhoz, hogy érthető legyen: ez azt jelenti, hogy például XII. Pius pápa levéltára teljes egészében szabadon elérhető lesz?

– Jövő márciustól kezdve igen, ahogy már előre jelezve lett. Látja, függetlenül az elnevezés változásától, a Vatikáni Levéltár minden egyes pontifikátus anyagának megnyitásakor rendelkezésre bocsátja az összes forrást. Tehát a szóban forgó motu proprio előtt is a források teljességükben készen álltak arra, hogy a tudósok tanulmányozzák őket.

– De most már nem lesz semmi titkos a levéltárban?

– Semmi, kivéve bizonyos típusú dokumentumokat, amelyeket a Szent II. János Pál pápa által kibocsátott, a Szentszék levéltáráról szóló 2005. évi törvény megjelölt. A többi megtekinthető volt, és ma is az.

– Melyek azok a dokumentumok, amelyek titkosak maradnak?

– A konklávék aktái, a pápa és a bíborosok személyes hagyatékai, a püspökkinevezések iratai, a Szentszék hivatalnokai kinevezésének előkészítő dokumentumai. Továbbá a házassági perek és az Államtitkárság által ilyenként megjelölt iratok. Ahogy az írásban rögzítve van.

– Tehát az utolsó konklávéról semmit sem lehet majd tudni.

– Már korábban is voltak rendelkezések a konklávé titkosságának megőrzéséről. Az említett 2005-ös levéltári törvény beépíti ezeket az ősi korlátozásokat. A konklávék részleteit nem lehet nyilvánossá tenni. A szavazólapokat egyébként is rögvest elégetik, és csupán az úgynevezett szavazatösszesítőket őrzik meg.

– Bocsásson meg, de nem valós annak kockázata, hogy sokan azt gondolják majd, egyszerű látszatintézkedésről van csupán szó? Megváltozik ugyan a titkos levéltár elnevezése, de minden marad úgy, mint korábban.

– Értem, hogy egy ehhez hasonló bizonytalanság eszébe juthat a hétköznapi embereknek. Ismerve azonban a pápa magatartását, oly közvetlen és figyelmes korunk érzékenységére, hogy nincs ok ennek a feltételezésnek a felvetésére.

– Mikor tudta meg, hogy Ferenc pápa el akarta törölni a „titkos” szót?

– José Tolentino de Mendonca, aki most a Római Szentegyház bíboros könyvtárosa és levéltárosa, valamint jómagam pár hónappal ezelőtt szereztünk róla tudomást.

– A dokumentum elkészítésekor a pápa megkérdezte az Ön véleményét ezzel kapcsolatban?

– Ahogy a Római Kúriában gyakran előfordul, természetes, hogy a pápa a maga bölcsességében véleményeket és javaslatokat kér a döntései által érintett szervezetektől. Ez történt mind de Mendonca bíborossal, mind pedig velem is ez esetben, s rendelkezésre bocsátottuk saját tapasztalatainkat.

– És a pápán kívül ki sürgette ezt a hírt?

– Nem tudom pontosan. De azt hiszem, hogy az ellenvetés a „titkos” többértelmű melléknév megőrzésével szemben az egyesült államokbeli, német és latin-amerikai részegyházaktól származik.

– Önök adományokból is élnek. Ez az újdonság hátrányára vagy előnyére fog válni a levéltárnak?

– Őszintén azt hiszem, hogy a név megváltoztatása nem fogja zavarni egyik jótevőnket sem. Másrészről azt gondolom, hogy kiküszöbölve minden apró gyanúját vagy hamis jelentését a titkosság fogalmának, az új elnevezés még jobban elősegítheti az adakozásban a világ különböző nemzeteit.

– Ön több mint húsz éve a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusa. Nem fog most identitásválságot elszenvedni?

– Nem nagyon… Azért sem, mert mindig is azt vallottam, hogy a titkos levéltár eredeti értelmében „magán”-t jelent, anélkül, hogy félreértelmezném a mai jelentése szerint. Négy évszázada nyitottak vagyunk azok számára, akik iratok másolatát kérték, egyaránt minden laikus és egyházi tudós számára. A történészek jól tudják, hogy a tizenhetedik és tizenkilencedik század között működő elődeik által kiadott pápai dokumentumok gyűjteményei (gondolok például a különféle szerzetesrendek Bullariumaira vagy akár Cesare Baronio Annaleseire az Egyház történetéről), nem lehettek volna összeállíthatók a Vatikáni Titkos Levéltár segítsége nélkül. Ennek híján egyes monográfiák sem születhettek volna meg a pápákról és a pápaságról különféle kutatók tollából ezekben az évszázadokban.

– Még egy kis nosztalgia sem fogja el, mint sok titok őrzőjét? Önt a titkos levéltárral azonosítják.

– Mint tudós és prefektus eddig a motu proprióig soha nem éreztem szükségesnek a titkos levéltár elnevezésének mentegetését, igazolását azzal kapcsolatban, amit kifejez a Szentatya. S amikor konferenciákon, előadásokon és cikkekben kérték tőlem, mindig könnyen megmagyarázhattam, hogy ez a „titkos” csak „magán”-t jelent. Soha nem volt a Pápai Állam, majd a Vatikáni Állam levéltára. Csakis a pápa magánlevéltára, és kizárólagos joghatása alá tartozik. Ugyanakkor, elismerem, hogy talán egy olyan generációhoz tartozom, amihez még szól a latin nyelv, és a latin nem egy könnyen érthető nyelv. Most, a korunkbeli helyzetben megértem Ferenc pápa jogos megfontolásait arra vonatkozólag, hogy az intézmény elfogadottabbá váljon a közvélemény szemében.

– Bocsásson meg, de mi a különbség a „titkos” és az „apostoli” között?

– Ezek a kifejezések történelmileg és jogilag szinte azonosak. A „titkos” azt jelenti, hogy „magán”, az „apostoli” pedig azt, hogy „dominus apostolicus”-é, ami a római Kúria régi és új szókincsében egyedül a pápát jelzi. Tehát a pápa levéltára volt és marad.

– Nem fél a kritikától? Ezelőtt mint a titkos levéltár prefektusát kritizálták, most talán kritizálni fogják azért, mert elfogadta ezt az újítást.

– A pápa így döntött, és én is, mint mindenki más, nemcsak kötelesek vagyunk engedelmeskedni, hanem együtt is kell működnünk vele.

– Véleménye szerint négyszáz év múlva talán a levéltár vissza fogja kapni a titkos elnevezést, ha még létezni fog?

– Nem hiszem. Ez a döntés közelebb hozza egymáshoz a két „rokon” intézményt, a könyvtárat és a levéltárat. S nagy jelentőségű történelmi fordulópontot jelöl: mindenekelőtt szimbolikusan.

Fordította: Nagy Katalin–Tusor Péter

Forrás és fotó: MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Magyar Kurír