Megosztotta hallgatóságával a teológusok véleményét, amely szerint a kármelita Marcell atya egyike a közelmúlt nagy misztikusainak.
Elmondta, hogy a hősi erények elfogadása a leginkább meghatározó döntés a boldoggáavatatási eljárás során. Megvizsgálják, hogy az illető hősies fokon gyakorolta-e a keresztény erényeket, illetve földi élete után mennyire volt híre, kíséri-e imameghallgatás az életszentségét.
Isten szolgáját természetesen nem lehet propagálni, de tiszteletének terjedését lehet vizsgálni. Élő szemtanúk még vannak néhányan, laikusok és rendtársak is. A rendtársak véleménye nagyon fontos, hiszen együtt is éltek vele, ők igazán megtapasztalhatták életszentségét.
Bakos Rafael nem beszélhetett a teológusokkal, mert a munkájuknak ez a része titkos. Ugyanakkor a posztulátor generális, a kongregáció részéről a boldoggá- és szenttéavatásokkal foglakozó személy már megkapta az írásos véleményüket, amelyet ő is olvashatott. Egyöntetűen elfogadták Marcell atya erényeinek hősies mivoltát.
Megjegyezték, hogy írásainak olvasása (önéletrajz, naplójegyzetek) ámulatba ejtette a őket, egy olyan lélekről szóltak, aki minden erejével Isten országát keresi. Méltatták Krisztus központú máriás lelkiségét, az egyház máriás-lelkiségének nagy mesterei közé sorolták.
Rafael atya hangsúlyozta, hogy Marcell atya nem látnok volt, hanem misztikus. Nem üzeneteket közvetített, hanem Istenről szerzett tapasztalatot. Saját életében, testében, lelkében tapasztalta meg Krisztus közelségét, nehezen kifejezhető módon. A misztikus igazi kritériuma az, hogy a szeretetet hogyan tudja megélni konkrét módon az embertársai felé.
Marcell atya életében nagyon fontos volt a szenvedés misztikája: különleges karizmát kapott ahhoz, hogyan élheti meg a keresztény ember a szenvedést, hogy egyesülhet általa Krisztussal.
Magyar Kurír