Újonnan azonosított chartres-i kánonjogi kézirat a londoni British Libraryben

Egy évvel ezelőtt, 2019. szeptember 13-án fejezte be Szuromi Szabolcs Anzelm, a Csornai Premontrei Prépostság tagja a British Library középkori kánonjogi anyagát feldolgozó új leíró kéziratkatalógus első kötetét, amely a gyóntatási segédkönyvekről szól. A sorozat második kötetét Szuromi professzor a Decretum Gratianit megelőző kánonjogi gyűjteményeknek szenteli, két alkötetben, 9–12. századi kánonjogi gyűjtemények és segédkönyvek feldolgozásával.

A Cotton Ms anyagában szerepel egy kellően összetett kánonjogi témájú munka, melyet a legutóbbi kutatások a 12. század második felére tesznek, de nem tudtak meggyőző érveket felhozni a franciaországi (galliai) eredet mellett. A kézirat érdekessége, hogy több ismert gyűjtemény anyaga (gyakran töredékesen), valamint kevésbé ismert kánonjogi források is megtalálhatók benne. Ilyen a Collectio Dacheriana kivonata (amelynek keletkezését a szakirodalom 800 körülre datálja). Azonban itt szükséges megemlíteni a Decretales Pseudo Isidorianae kivonatát is (eredeti keletkezése: 847–852); a Quadripartitus kivonatát (ami egy I. Henrik angol király korából származó [1100–1135] angolszász joganyagot tartalmazó gyűjtemény, amely mind a 13., mind a 14. században jelentős befolyást gyakorolt az angol jogi kultúrára); Szent Ágoston De coniugiis adulterinis című műve részletét; Nagy Szent Gergely Libellus responsionum címen ismert írását; Nagy Szent Gergely Registrumának kivonatát; Fulbert chartres-i püspök (†1028) leveleit; a trosly-i zsinat kánonjait (909) [Compiègne közelében]; további patrisztikus szövegeket, és végül néhány VII. Gergely pápának tulajdonított kánont (1073–1085).

A kódex keletkezési helyének meghatározásában bizonyos, hogy leginkább Fulbert püspök írásainak és a trosly-i zsinat szövegének jelenlétére; míg az időbeli azonosításban a Quadripartitus anyagának befolyására hagyatkozhattak a kutatók. A kézirat azonban, alaposabb vizsgálatnak alávetve, úgynevezett kolligátum. Mind a két késői szövegegység, azaz a Quadripartitus kivonata, mind VII. Gergely pápa kánonjai későbbi hozzáillesztések a minden bizonnyal a 11. század közepe előtt összeállított kolligátumhoz. Amennyiben megvizsgáljuk az írásformát és a díszítést, akkor hét önálló egységet tudunk azonosítani a kódexen belül, ebből öt tartozott az eredeti összeállításhoz. Fulbertus írásai különösen is relevánsak, ahogy az eredetileg Lyonban keletkezett Collectio Dacheriana anyaga. Utóbbit tévesen „kivonatként” definiálták eddig, pedig valójában ez a kollekció teljes szövege (bár szerzője ténylegesen kivonatolta a Collectio Hispanát és Hadrianát). A Dacheriana gyűjtemény azon kéziratok között van, amelyek a chartres-i székesegyházi tűzvész után is fennmaradtak a chartres-i könyvállományban Fulbertus leveleinek korpuszával együtt. Az iniciálék ornamentikája és díszítése, az említett öt elsődleges egység írásformája, valamint a jelenlegi katalógusban mindössze mellékesen említett vérrokonsági ábra díszítése egyértelműen a chartres-i scriptorium jellegzetességeit viseli, méghozzá a 11. század harmadik évtizedéből.

Így Szuromi Szabolcs Anzelm professzor mostani kutatásaival alapvetően módosította a bemutatott kéziratról való ismereteinket, amelynek tükrében egy 1030 körül Chartres-ban keletkezett kéziratról beszélhetünk, melynek öt eredeti egységét legkésőbb 1040-re egy kötetbe illesztették, és elsődlegesen (a témák és a pergamenlapok állagát figyelembe véve) a házassági előkészítésre használhatták a chartres-i székesegyházban. A kézirat a 13. század közepén kerülhetett Angliába, ahol a két késői kiegészítést beillesztették a kódexbe (amit a kiegészítő anyag írásformája és a jelentősen eltérő minőségű pergamen is alátámaszt). Az új eredmény jelentősen módosítja mind a chartres-i eredetű és őrzésű középkori kéziratállományról, mind a francia és angolszász terület közötti kéziratáramlásról és a szövegkiegészítések jellegéről szerzett eddigi ismereteket.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír