Ukrán ajkú plébániai munkatársaknak tartottak lelkigyakorlatot Szinyákon

A mindennapok rohanó ritmusában gyakran elfelejtünk megállni és körülnézni. Talán észrevesszük a természet szépségét, rácsodálkozunk gyermekeink növekedésére, érezzük szeretteink melegségét, de betekintünk-e szívünk mélységeibe és megkérdezzük-e maguntól: „Mivel van tele a szívem? Mennyi szeretet lakozik benne?” A lelkigyakorlaton Lucsok Miklós püspök előadásai ebben segítették a résztvevőket.

„Minden nap választunk a fény és a sötétség között. Olyan bölcsekké kell válnunk, akik a betlehemi csillagot keresve igyekeznek találkozni Isten Fiával. Olyanokká, akik felismerik, hogy a fény kiszorítja a sötétséget. Ha bölcsek vagyunk, akkor nap mint nap Isten akaratát keressük.

Személyes elkötelezettség nélkül, életmódunk átalakítása nélkül, Isten Igéjének keresése nélkül szívünk el van zárva az Úr előtt.

Attól függően, hogy milyen állapotban vagyunk, a szeretet, a nyugalom, a békesség állapotában, az Úr megjelenik az életünkben. De fordítva is igaz: ha panaszkodunk, ítélkezünk, haragszunk, az Úr eltűnik az életünkből. Legalábbis nem látjuk Őt, bár a valóságban Ő ott van” – mondta többek között előadásában a püspök.

Az esti szentségimádás során, amelyet Fizer Jenő káplán vezetett, a közös imádság, a lélekemelő ének és a belső csend kíséretében a lelkigyakorlat résztvevőinek lehetőségük volt az Úr dicséretére, áldásának megtapasztalására, valamint megújult hittel kérték Istentől az igazságos békét Ukrajnában, egészséget és kegyelmet a támogatóknak és a jótevőknek, valamint megköszönték a kapott kegyelmeket.

A résztvevők megosztották a lelkigyakorlaton átélt tapasztalataikat, benyomásaikat, melyek ITT olvashatók.

Szöveg: Dulo Olena írása alapján

Fotó: Weiss Viktória

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír