Ukrán–lengyel kiengesztelődés a volhínai mészárlás 80. évfordulóján

Kitekintő – 2023. július 10., hétfő | 14:02

A volhíniai mészárlás 80. évfordulója alkalmából emlékező szentmisét mutattak be az ukrajnai Lutszki Egyházmegye székesegyházában. A szentmisén együtt emlékeztek a Lengyel Püspöki Konferencia és az Ukrán Római Katolikus Püspöki Konferencia, illetve az Ukrajnai Görögkatolikus Egyház püspökei. A szentmisén mécsest helyezett el Volodimir Zelenszkij ukrán és Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök.

A megemlékezésen jelen volt még Epifanyij, Kijev és egész Ukrajna metropolitája és Markos Oganesjan, az Örmény Apostoli Egyház katolikosza. A szentmisén részt vett Ukrajna és Lengyelország elnöke, a lengyel kormány és a diplomáciai testület több képviselője. Nagy számban voltak jelen azon lengyel és ukrán társadalmi szervezetek képviselői, amelyek a két nemzet történelmi örökségének megőrzéséért fáradoznak. Lutszkban továbbá jelen voltak a Szent II. János Pálról nevezett Lovagrend képviselői. Éppen II. János Pál az ukrán-lengyel kiengesztelődés védőszentje.

A mai Nyugat-Ukrajna területén fekvő Volhíniában az egykori Ukrán Felkelő Hadsereg több tízezer lengyelt gyilkolt meg 1943 és 1945 között: gazdákat, nőket, gyermekeket, időseket. Július 11-e Lengyelországban hivatalos emléknap, a mészárlást 2016-ban a Szejm (a kétkamarás lengyel parlament alsóháza  – a szerk.) népirtásnak minősítette.

A közös emlékezés, a történelmi megbékélés azért is több mint szimbolikus, mert Varsó és Kijev viszonya különösen feszült volt a történtek miatt, egészen az ukrajnai háború kirobbanásáig, mely szorosabbra fűzte a két ország kapcsolatát.

„Közösen tisztelgünk a volhínai mészárlás ártatlan áldozatai előtt. Az emlékezés összehoz bennünket! Együtt erősebbek vagyunk!” – írta Twitter-oldalán a lengyel köztársasági elnök a megemlékezésről megosztott videóhoz.

A liturgia előtt a Volhíniai tragédia emléke előtt tiszteletét tette Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij és Lengyelország elnöke, Andzej Duda, miután az oltár elé mécseseket helyeztek. Imádságot mondott Szjatoszlav Sevcsuk érsek, Stanisław Gądecki érsek, Epifanyij metropolita és Visvaldas Kulbokas érsek.

Prédikációt mondott Kulbokas érsek, Ukrajna apostoli nunciusa. Többek között azt mondta, hogy a mai imádság nem csak az áldozatokért szól, hanem értünk is. Imádságunk akkor őszinte, amikor elsiratjuk ezeket az áldozatokat. A szónok a megtérés egyik jellemző vonásának nevezte a megbocsátást és a bocsánatkérést.

Erről szól az ukrán görögkatolikus és a lengyel római katolikus püspökök nyilatkozata. A nyilatkozat egyik részlete azt említi, hogy ha vérző sebeinket tekintjük, akkor nem vagyunk képesek a kölcsönös szeretetre.

Mindannyiunk szíve gyógyulásra szorul.

Ez a háború bizonyos értelemben rokoni kapcsolatokat hozott létre az ukrán és a lengyel nép között. Az áldozatok számára, akikről ma megemlékezünk, a legnagyobb vigasztalás a szeretet. Ugyanakkor az a szeretet, amelyről Pál apostolnak a korintusiakhoz írt leveléből az imént olvastunk, számunkra lehetetlennek tűnik. A szónok beszéde végén a jelenlévőket arra bíztatta, hogy kérjék Istentől az ily nagy szeretet ajándékát.

A szentmise végén Szjatoszlav Sevcsuk nagyérsek fordult a hívő sereghez. Kiemelte, hogy a ma az Úr oltára körül egyesül az ég a földdel. „Mi itt, Luckban azt halljuk, amint

az ég és a föld, az élők és a holtak egy szóval fohászkodnak: megbocsátunk és bocsánatot kérünk. Isten oltára körül úgy érezzük, hogy egy nép vagyunk.”

Stanisław Gądecki érsek megjegyezte, hogy napjainkban három aktuális kérdés van: miért van a rossz, miért van szükség hitre, miért van szükség megbocsátásra és kiengesztelődésre.

Újra hangsúlyozta a megbocsátás és a kiengesztelődés közötti különbséget, kiemelve, hogy Krisztus halála és föltámadása által engesztelődtünk ki egymással.

Markos Oganeszjan katolikosz köszönetet mondott a szertartás megszervezéséért és óörmény imádságot mondott.

Vitalij Krivickij SDB püspök kommentárt fűzött a mai, Luckban lezajlott történelmi eseményhez: „Immáron 80 esztendeje hordozzák szívükben népeink e hatalmas tragédia következményeit. Fontos lépést jelent az, hogy a mai napon a lucki székesegyházban közös imádságra jöttek össze: Ukrajna és Lengyelország Egyháza és politikusok, élükön az ukrán és a lengyel elnökkel. E lépéssel egy kicsivel más síkra terelhetjük a vitát. Vannak dolgok, amelyek emberileg nézve megoldhatatlanok, viszont ezt megteheti Isten. S e mai találkozó alkalmas lépésnek tűnik ezen ügy megoldására. Ha a további lépések hasonlóképpen a hit szellemében történnek, akkor jó esélyünk lesz arra, hogy a jövőben hasonló hibákat el ne kövessünk. Ez jó meghívás arra, hogy ezt a kérdést egy teljesen más formátumban, Isten jelenlétében oldjuk meg.

*

Az évforduló alkalmából az ukrajnai római és görögkatolikus püspökök közös nyilatkozatot adtak ki, amelynek magyar fordítását az alábbiakban közreadjuk.

Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! (Lk 5,36)

Mi, Ukrajna katolikus püspökei, felidézve a nyolcvan esztendővel ezelőtt Volhíniában lezajlott tragikus eseményeket, szeretnénk olyan irgalmasok lenni, mint a mi mennyei Atyánk. Ő nem azért adta nekünk saját Fiát, hogy elítéljen, hanem hogy bűneink börtönéből kiszabadítson bennünket és orvosolja megsebzett szívünket.

A továbbiakban felidézzük azokat a sorsdöntő eseményeket, amelyek óriási előrelépést jelentettek a lengyel és az ukrán nép közötti kiengesztelődésben. 2005 júniusában közös pásztorlevelet tett közzé az Ukrán Görögkatolikus Egyház Püspöki Szinódusa és a Lengyel Püspöki Konferencia, melyben mindkét fél kimondta: „Megbocsátunk és bocsánatot kérünk!” Majd 2013-ban közös, megbocsátásra és kiengesztelődésre szólító nyilatkozat aláírására került sor Lengyelország és Ukrajna katolikus egyházai között. Ezek a történelmi lépések ma nemcsak a történelmi igazság keresésére inspirálnak bennünket, hanem

továbbra is bűnbánatra, megbocsátásra, könyörületességre, testvériségre, részvétre, kölcsönös segítségnyújtásra és szeretetre sarkallnak.

Tudatában vagyunk a múltban elkövetett könyörtelen, erőszakos cselekedetek okozta mély sebeknek, s ugyanakkor látjuk, hogy azok még további gyógyításra szorulnak, hogy ne csak bennünket, de az eljövendő nemzedéket se fertőzzék tovább. Mert ha vérző sebeinket tekintjük, akkor nincs erőnk a kölcsönös szeretetre, és ezért gyakran sértegetjük egymást.

Ennek a könyörtelen és gyötrelmes eseménynek a cselekvő részesei már megjelentek az igazságos Isten ítélőszéke előtt, és elnyerték, amit megérdemeltek. Sorsukról akkor szerzünk tudomást, amikor mi magunk is odaállunk minden korok Bírája elé.

Isten azt kívánja, hogy szeressük egymást, amint Krisztus is szeretett bennünket. Ő irgalmasságában minden eszközt megad ahhoz, hogy üdvözüljünk és meggyógyuljunk.

Éppen ezért számunkra ez a mostani idő azért adatott, hogy irgalmasságot nyerve mi is irgalmasok legyünk.

Ma, a volhíniai tragédia 80. évfordulóján azért imádkozunk és azt kérjük, hogy mindazok, akik még szívükben hordozzák azon borzalmas események sebeit, megnyíljanak a megbocsátás felszabadító és gyógyító hatása előtt; s széttépve a gyűlölet és a bosszúszomj láncait, megtapasztalják a Krisztus győzelméből fakadó húsvéti öröm szabadságát. Hiszen ha a számunkra Jézus Krisztusban megjelent igazság és irgalom híján keressük a pártatlan igazságot, akkor továbbra is hagyjuk, hogy az ellenség cselekedjék. Ugyanis egyetlen igazi ellenségünk van: az egyenetlenséget szító, a megosztó, a hazugság atyja, akit ördögnek és sátánnak hívunk, és aki félrevezeti az egész világot (Jel 12,9–10).

Miközben országunkban háború dúl, Ukrajna népe nagy és valódi testvéri segítségben és támogatásban részesül a lengyel néptől. Ez a segítség nagyon közel hozott bennünket egymáshoz, még azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben rokoni kapcsolatba kerültünk. Ezért fohászkodjunk együtt az Isteni Irgalmassághoz:

Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak”, gyógyítsd meg szívünk sebeit, taníts megbocsátani és bocsánatot kérni, ahogy Krisztus tanított minket.

Urunk, te légy a mi igazságunk, amelyet nem képes elérni az emberi szív.
Urunk, te légy a mi Békességünk!
S a békesség Lelke, a föltámadt Krisztus Lelke uralkodjék szívünkben!
Ámen.

Vitalij Szkomarovszkij,
az Ukrajnai Római Katolikus Egyház Püspöki Konferenciájának elnöke

Szvjatoszlav Sevcsuk nagyérsek,
az Ukrán Görögkatolikus Egyház atyja és vezetője

Luscsák Nílus
a Munkácsi Görögkatolikus Egyház adminisztrátora

A nyilatkozat szövegét és a beszámolót fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás és fotó: Ukrán Római Katolikus Püspöki Konferencia

Magyar Kurír
(ki)

Kapcsolódó fotógaléria