– Püspök úr, milyen a helyzet az országában?
– Nagy feszültségben és bizonytalanságban telnek a napjaink. Rengeteg ember bizonytalan abban, mit is gondoljon, mit tegyen. Igyekeznek értelmezni a beérkező információkat, megérteni, mi igaz közülük, és mi nem.
Most az is a feladatunk, hogy segítsünk kibogozni az információk igazságtartalmát. Nem vagyunk politikusok, de segíteni szeretnénk az embereknek, hogy ne kerítse hatalmába őket a félelem, és ne engedjék becsapni magukat.
Kitartunk az Istenbe vetett reményben.
– Felkészülnek az emberek a menekülésre?
– A terjedő információk a menekülés gondolatát erősítik. Ez természetes is: a lakosság már 2014 óta egyfajta nyomást érez abban az irányban, hogy elvándoroljon a béke felé, eltávolodjon a háborútól. Vannak néhányan, akik komolyan elgondolkodnak azon a lehetőségen, hogy elköltözzenek legalább Nyugat-Ukrajnába, remélve, hogy invázió esetén a harcok nem érnek el odáig. Azt is el kell azonban mondanom, hogy az átlagemberek nagy része nem esik pánikba, és egyelőre nem akarja elhagyni a városokat.
– Milyen a kapcsolatuk a kormányzó hatalommal?
– Együttműködünk velük, és együtt munkálkodunk a békéért. Építő jellegű párbeszédben állunk az ország vezetőivel. Múlt héten találkoztunk a parlament elnökével, néhány nap múlva pedig az Egyházak Pánukrán Tanácsa, a külügyminiszter és a védelmi miniszter találkoznak egymással. A kormány azt kéri tőlünk, segítsünk a lakossággal való párbeszédben.
– Van valamilyen akciótervük arra az esetre, ha háború lesz?
– Egyértelmű, hogy az ország védelmével az ország vezető intézményeinek kell foglalkozniuk. A mi egyetlen akciótervünk, hogy közel állunk az emberekhez. Amennyire képesek vagyunk, igyekszünk magyarázatot adni az új helyzetekre.
A háború azonban nem megoldás, hisszük, hogy a politikai párbeszéd útján kell és lehet előrehaladni.
– Véleménye szerint milyen okai vannak a kialakult helyzetnek? Miért akarja Oroszország visszaszerezni Ukrajnát?
– Nem látok reális okokat arra, miért foglalnák el az országunkat. A feltételezhető okok mind csak provokációk. Vannak, akik arról beszélnek, hogy Oroszországnak imperialista törekvései vannak, de ezek csak szavak.
– Milyen érzéseket táplálnak az ukránok az oroszokkal szemben?
– Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy jelenleg Oroszországban sok olyan ember él, aki Ukrajnában született. A népességcsere a szovjet időszakra volt erőteljesen jellemző, de később is folytatódott. Egyértelmű és természetes dolog, hogy Ukrajnában élő embereknek, családoknak vannak családtagjaik és barátaik Oroszországban. Vannak emberi kötelékek, amelyeket nem lehet elrejteni. 2013 óta persze sok minden megváltozott.
– Hogyan változott meg?
– Sokan az ukránok közül fontosnak tartották az oroszokkal való családi kapcsolatokat, előbbre helyezték a politikai problémáknál. Vannak azonban olyan családok is, melyek megszakították egymással a kommunikációt a konfliktus és a kialakult politikai feszültségek miatt. Más szóval vannak emberek, akik továbbra is szoros kapcsolatokat ápolnak orosz családtagokkal, barátokkal, megbeszélik egymással a helyzetet, megosztják egymással érzéseiket. Vannak azonban olyanok is, akik a konfliktus miatt azt választották, hogy az egyik vagy a másik oldalon állnak. Az oroszországi részt nehezen tudnám megítélni, de azt elmondhatom, hogy
Ukrajnában sokan vannak olyanok, akik különbséget tudnak tenni egy orosz ember és Moszkva Kijevvel szemben képviselt álláspontja között.
– Krivickij püspök, Ön mit tesz majd orosz invázió esetén?
– Nincsenek kétségeim: itt maradok a népem mellett. Nincs más választási lehetőség.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Agensir
Fotó: Agensir; Famigliacristiana
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria