Umberto De Vanna SDB: Mária a keresztények egységéért

Umberto De Vanna közelmúltban megjelent könyvének célja, hogy a Szűzanya életén keresztül közelebb hozza egymáshoz a különböző keresztény felekezeteket. Kiemeli, hogy Mária és isteni Fia, Jézus, elválaszthatatlanok egymástól. Idézi Ferenc pápát, aki 2019. október 12-én, az Aparecidai Szűzanya, Brazília fővédőszentjének kegyhelyén azt mondta: „Amikor az Egyház Krisztust keresi, mindig bekopogtat az Anya ajtaján, és azt kéri: »Mutasd meg nekünk Jézust.« Tőle tanuljuk meg az igazi tanítványságot. Ezért van az, hogy az Egyház mindig Mária nyomában megy misszióba. Bekopogtatunk Mária házának ajtaján. Kinyitotta, beengedett minket, és megmutatta nekünk a Fiát. Most azt kéri tőlünk: »Bármit is mond nektek, azt tegyétek meg« (Jn 2,5). Igen, Édesanyánk, elkötelezzük magunkat, hogy azt tesszük, amit Jézus mond nekünk! Ezt reménykedve tesszük, Isten meglepetéseiben bízva és örömmel telten.”

A szerző bemutatja a liturgikus év Mária-ünnepeinek gazdag világát, kiemelve: karácsonykor „megkaptuk Jézust, az Isten Fiát, az örökkévalóság várva vártját”. Újév napján pedig, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén arra emlékszünk, hogy Jézus egyúttal Szűz Mária ajándéka is. Isten azt akarta, hogy „egy emberi teremtmény, egy közülünk részt vegyen és együttműködjön velünk a mi üdvösségünkért”. Az új esztendő tehát Jézus és Mária nevében, a béke iránti mélységes vágyakozással veszi kezdetét: 365 nap áll előttünk, hogy elfogadjuk az Atya kezéből: „Az Úr ragyogtassa rád az ő arcát”: ez Isten áldása az új évre. „Az év első napján ünnepeljük az Isten és az ember közötti frigyet, amely egy nő méhében köttetett. Istenben örökké ott lesz a mi emberségünk, és örökké Mária lesz az Isten Anyja” – mondta Ferenc pápa.

A szalézi szerzetes szerző leszögezi: az Isten Anyja a legfontosabb cím, amelyet Máriának adtak, és amely megalapozza nagyságát. Ez az elismerés az efezusi zsinatra (431) nyúlik vissza, amikor elismerték Jézus, a valóságos Isten és valóságos ember azonosságát, és Máriát ünnepélyesen Theotokosznak, Isten Anyjának nyilvánították. „Amikor ugyanis egy nő fiút szül, anya lesz. Ha pedig ez a gyermek Isten Fia, akkor a nő elkerülhetetlenül Isten Anyja lesz!”

Umberto De Vanna részletesen bemutatja, hogyan jelenik meg Mária a szentek életében és a keresztény nép tapasztalatában. Közli a legősibb Mária-imádságot is, amely a Kr. u. III. századból származik. Az egyiptomi Alexandriában találták 1911-ben, és egy egyiptomi kopt papiruszra íródott. A manchesteri John Rylands Könyvtár vásárolta meg, először 1938-ban adták ki. Az ima megerősíti Mária isteni anyaságát, és egyben kéri a Szűzanya védelmét és segítségét is: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője, / könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, / hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, / óh, dicsőséges és áldott Szűz.”

A szerző emlékeztet rá: Assisi Szent Ferenc idejében, köszönhetően a vallásos költészetnek és a lovagi énekeknek, a Mária-tisztelet nagyon érzékelhető volt. Ferenc engedte, hogy ezek hassanak rá. Máriát mindenekelőtt a megtestesülés misztériumában betöltött szerepe miatt csodálta. Gyönyörű, ahogyan imádságban az Istenanyához fordul: „Üdvözlégy, szent Úrnőnk, szentséges Királynénk, / Istennek szent szülője, Mária, / ki szűz lévén templommá lettél, / és választottja a szentséges mennyei Atyának, / ő szentelt meg téged / szentséges szerelmes Fiával / és a Vigasztaló Szentlélekkel.”

Kitér a könyv írója arra is: „Mária, a keresztények segítsége” – ez az a cím, amelyet Szűz Máriának tulajdonítottak nehéz időkben, amikor Isten népe veszélyben volt vagy valamilyen különleges nehézséggel nézett szembe, és ezzel a címmel szólítjuk meg őt ma is a loretói litániában. Liturgikus ünnepe május 24. Kiemeli a szalézi szerző, hogy ez a Mária-ünnep különösen nagy lendületet kapott Torinóban Bosco Szent János kezdeményezésére, aki az 1848 és 1870 között átélt nehéz időkben (Rómát megszállva tartották a francia csapatok) az olasz egyház védelme érdekében terjesztette azt. Azokban az időkben az állam egyházellenes törvényeket hozott, még a pápaság is válságos helyzetbe került. Don Bosco Szűz Máriát akarta a szalézi család védőszentjének, és 1872-ben, Mazzarello Szent Mária Dominikával együttműködve, a nővérek közösségének a Segítő Szűz Mária nevet adta.

Idéz a könyv a náci terror áldozatául esett Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkész 1933. december 17-én, advent harmadik vasárnapján tartott prédikációjából, amely kiemeli, hogy Mária így ujjong a Magnificatban: „Boldognak nevez engem minden nemzedék.” Bonhoeffer hozzáteszi: „Mit jelent az, ha Máriát, az alázatos szolgálóleányt boldognak nevezzük? Nem jelenthet mást, mint hogy ámulattal csodáljuk azokat a nagy dolgokat, amelyeket Isten véghez vitt benne, és hogy alakjában felfedezzük, hogy Isten a kicsinyre fordítja tekintetét, és felemeli őt.”

Daniel Attinger bosei szerzetes, evangélikus lelkész úgy véli: nem Mária fogja egyesíteni a keresztényeket, mégpedig azért nem, „mert a látszat ellenére nem ő az, aki megoszt bennünket”. Az evangélikus lelkész rávilágít: teológiai szempontból a protestáns egyházak nem nagyon mondanak mást Máriáról, mint a Katolikus Egyház, Mária számukra is „Szűz Mária”, és Kálvin János szerint „mindenkor szűz volt”, és ők is nevezhetik Isten anyjának, annak ellenére, hogy „ez a cím félreértéseket okozhat”. A protestánsok számára egyértelmű, hogy „Mária Jézus anyja a maga teljességében”. Daniel Attinger szerint „ha valóban be akarjuk vonni Szűz Máriát az egységre való törekvésünkbe, akkor kérjük őt, hogy adja meg az egyházak különböző vezetőinek azt a bátorságot és merészséget, amelyet akkor tanúsított, amikor nem másnak, mint »az Úr szolgálóleányának« nyilvánította magát”.

A kötethez Pierluigi Cameroni SDB egyetemes posztulátor írt előszót, kiemelve: Krisztus példája, amikor azért imádkozott az Atyához, hogy „mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21), minket, az ő tanítványait is arra ösztönözte, hogy erőteljesen könyörögjünk a keresztények egységéért. Mária, miként a kánai menyegzőn, közbenjár, hogy a Krisztusban hívők hite tanúságot tegyen Isten misztériumának egységéről, az emberek közösségéről. „Mária anyai tekintetével látja, hogy fogytán az ünneplés, az öröm és a közösség bora, és közbenjár, hogy a szolgákhoz hasonlóan mi is engedelmeskedjünk és tegyük, amit Jézus mond, hogy új bor töltse meg korsóinkat.”

A kötetet Szabó Miklós fordította.

Umberto De Vanna SDB: Mária a keresztények egységéért
Don Bosco Kiadó, 2023

Bodnár Dániel/Magyar Kurír