Ünnepi szentmise és megemlékezés pünkösdhétfőn az almádi bencés monostor romjainál

Köszöntőjében a plébános hangsúlyozta: hosszú évek óta térnek vissza ide pünkösd ünnepén, hogy megemlékezzenek az elődökről, akiknek életét a bencés lelkiség határozta meg. Mint mondta: ez az örökség ma is meghatározó lehet, attól függően, hogy a jelen embere hogyan kapcsolódik hozzá.

A szentmise elején felidézte azt is, hogy az országban elsőként itt állítottak emléket az elpusztult és pusztuló falvaknak, miközben a közösség ma is azon dolgozik, hogy élő lelki közösség maradjon, amelynek gyökere a hit és a tevékeny szeretet.

Mivel pünkösd másnapját az Egyház Szűz Máriának szenteli, Illés Sándor atya Szent VI. Pál pápa gondolatait idézte, aki az Egyház Anyjaként nevezte meg a Boldogságos Szüzet.

Sándor atya arra emlékeztette a jelenlévőket: különleges helyen ünnepelnek, hiszen a hagyomány szerint Bánd mester a közeli szentkútnál találkozott a Szűzanyával, és ez a jelenés indította a monostor építésére is.

Prédikációjában Illés Sándor a Mária-tisztelet mélyebb jelentéséről beszélt. Hangsúlyozta:

Szűz Mária nem csupán közbenjáró, hanem az üdvösség történetének egyik legfontosabb szereplője, aki az egész emberiség nevében mondott igent Isten tervére.

Mint fogalmazott, a Mária-kegyhelyek és búcsújáróhelyek azért vonzzák ma is az embereket, mert mindannyiunkban él a vágy arra, hogy gyermeki bizalommal kapcsolódjunk Istenhez.

A plébános kitért az Egyház jelenlegi helyzetére is. XVI. Benedek pápa gondolatát idézve arról beszélt, hogy „a hit a falvakban fog megmaradni”, mert a kisebb közösségekben az emberek közelebb állnak egymáshoz, és könnyebben tudják megélni a személyes kapcsolatokra épülő hitet.

Nem igaz, hogy a fiatalokat nem érdekli Isten – hangsúlyozta Sándor atya.

A fiatalok ma is keresik a mélyebb válaszokat, csak más nyelven és más formában teszik fel kérdéseiket.

Hozzátette: az egyháznak is feladata, hogy segítsen megérteni a liturgia és a keresztény szimbólumok valódi jelentését.

A prédikáció végén arra buzdította a jelenlévőket, hogy bontsák le magukról a hitüket eltakaró „fölösleges kacatokat”, és találják meg Istent a lélek mélyén. Ehhez Szűz Mária közbenjárását kérte mindenki számára.

A szentmise végén Illés Sándor atya felidézte: amikor évekkel ezelőtt elkezdődött a romterület rendbetétele, sokszor reménytelennek tűnt a vállalkozás. Mára azonban láthatóvá vált az ősi örökség, amelynek megőrzését a fiatalabb generációkra bízzák.

A liturgia után a jelenlévők átvonultak az emlékműhöz, ahol Takács Péter, Monostorapáti polgármestere mondott beszédet.

Kiemelte: példaképeket keresve nem a pozíciót, hanem az embert és a tetteket kell figyelni. Beszéde végén azt kívánta, hogy a közösség minden évben együtt tudjon itt emlékezni az elődökre, és hálát tudjon adni Isten megtartó szeretetéért.

Ezután elhelyezte az emlékezés koszorúját.

Az ünnep agapéval zárult, melyen a jelenlévők a maguk által készített finomságokkal kínálták egymást.

Az eseményen Gulyás Erzsébet felidézte a hely történetét: a monostor romjai mindig fontos részét képezték a monostorapáti emberek életének, akik generációkon át rendszeresen felkeresték ezt a helyet.

A hivatalos megemlékezések 2005-ben kezdődtek, amikor Hárshegyi József polgármester és Kovacsics József professzor kezdeményezésére emlékoszlopot állítottak az elpusztult falvak emlékére.

2011-ben önkéntesek segítségével indult meg a romterület megtisztítása és előkészítése a régészeti feltárásokra. A munkálatok során sikerült feltárni az egykori templom maradványait, és létrejött az a romkert, amely ma már vallási és gyalogos-turisztikai célpontként is szolgál. A feltárást Buzás Gergely vezette. Gulyás Erzsébet emlékeztetett arra a hagyományra is, amely szerint az Atyusz nemzetség őse, Bánd mester a közeli szentkútnál megpillantotta a Szűzanyát, mely élmény hatására 1117 és 1121 között megépíttette a monostort.

A pünkösdhétfői ünnep így egyszerre volt emlékezés az elődökre, hálaadás a jelen közösségéért és reménység a jövő felé egy olyan helyen, ahol évszázadok óta összekapcsolódik a hit, a történelem és a közösség.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír